Az egoista hölgy 18+

+18 Ez nem apokalipszis de felér vele. Fiatalkori szerelmi történet, és semmi nem improvizáció belőle. Amire nekem is sikerült volna, kirakott.

 

Csíkszereda, a hetvenes évek kezdetén. Abban az időben friss végzőseként a faipari szakiskolának, mint forgácslemez gyártó gépésze, kezdtem meg tizenhat éves fejjel az életet. Családi fészkemet otthon hagyva önálló életem volt, mivel a szerződés kötelezett, és az iskola feltételeinek eleget téve dolgoztam a gyárban. Szép élet volt, és szabad. Négyen, idősebbek és fiatalok, a Fürdő utcában kaptunk egy nagy szobát, amit ki is béreltünk munkatársakként. Közösen fizettük a költségeket. A társaság vegyes felépítésű volt, tinik és elvált férfiak laktunk az udvarban és még rajtunk kívül egy huszonhat éves, egy gyerekes szépség. Hosszú haja a vállát verdeste, csinos, komoly hölgynek látszott. Kedvessége engem elbűvölt, és mindig a közelében legyeskedtem.
Bármit csinált, én mindig besegítettem neki, jókat beszélgettünk, elmondta búját-bánatát nekem. Bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk. Úgy éreztem, mintha az édesanyám lett volna. Ha el kellett mennie a városba, vigyáztam a kisgyerekére, amiért mindig nagyon hálás volt. Teltek a napok, és barátságunk titokban egy vonzódó ragaszkodássá alakult át, legalább is az én részemről. Szennyes fantáziám azt súgta kölökként, hogy ez a csaj engem bevezethetne a szexuális életbe, ha rászánnám magam, és meg merném mondani neki. Nem tudtam megtenni, féltem. De nem volt rá szükség, hiszen ő mindent látott a viselkedésemből, fel tudta mérni az én óhajaimat. Néha bátorítóan viszonozta célzásaimat vagy ártatlan érintéseimet. Egyik szombaton szabadnapot kaptam, és egyedül forgolódtam otthon az ágyamban. A szobatársaim hazamentek falura a szülőkhöz. Unalmamban, nem tudva, mit csináljak, felöltöztem, és átmentem a hölgy szobájába. Éppen öltözött, és akarva úgy csinálta mindezt, hogy minden idomait kivillogtatta nekem. Megkívántam nagyon, az ágyékomat forróság árasztotta el, és éreztem, hogy kész vagyok. Még soha nem volt dolgom nővel addig, de a férfi nagyon dolgozott bennem. Sóvárogtam a teste után, és ő ezt nagyon is tudta. Kínozott engem testének szépségével. Agyamban mindent lejátszottam, és csodás perceket éltem át, amíg ő öltözött. A gyerek sajnos vele volt, így még csak meg sem érinthettem bájos idomait.
- Szeretnék kiszaladni vásárolni, és a gyereket rád bíznám addig, ha neked is megfelel.
- Persze, megfelel - válaszoltam, kábulatból fel ébredve.
- Hamar jövök, majd egyszer meghálálom a kedvességet neked.
Gondoltam jó is volna vele hancúrozni a meleg ágytakaró alatt, és megint látomások gyötörtek.
- Elmentem, szólt a hölgy, és az ajtót maga után becsukta. Nagyon gyorsan visszajött, és kedvesen megköszönte jóságomat, mint mindig. Valami különös érzés kerített hatalmába, egész nap magamon kívül voltam, és erős gyomoridegem volt. Nagyon akartam valamit, ami rendkívüli lenne az életemben. Vágyódtam utána, kívántam a testét, mindenét. Megérett hölgyként a barátomnak tekinthettem, és ez még erősebben motoszkált a kis agyamban.
- Főzök egy finom ebédet, velünk tartasz? - kérdezte mosolyogva Aranka.
- Igen - válaszoltam csendesen és szemmel láthatóan csüggedten. Végig különös tekintettel kémlelt engem, mintha magában viaskodott volna, valami fölött. Talán meg akarta győzni önmagát, végül is miért ne? Ő döntött. Az ebéd után a házinéni bejött, és elmondta, hogy ő moziba megy, és a gyereket is magával viszi, ha Aranka elengedi. Így történt. A remény nagy erővel ébredt fel bennem. A házinéni a gyerekkel elment, és mi ketten maradtunk otthon a nagy udvarban, tejesen magunkra hagyva. Hálóinget vett magára, leült mellém az ágyba, Aranka a nyakamat, simogatni kezdte, és csókolózni próbált velem. Nem értettem hozzá, hiszen az első eset volt ez az életemben. Hátradőlt az ágyban, magához vont, és ajkam a félkemény, meleg mellére került. Csodálatos érzés volt, a kezem spontán a bugyijába csúszott, és tenyeremben éreztem a bársonyos, selymes szőrzetű, kis háromszögű szeméremdombját... Nagyon forrónak éreztem. Az ujjaimat gyengéden mozgatni kezdtem, és éreztem, hogy csúcson vagyok. Finom mozgásokkal válaszolt, néha-néha az ujjaim mozgatására. Egy adott pillanatban remegni kezdett a csodálatos, formás teste, lihegett, és felgyorsult a zihálása, majd teljesen ellazult. Csend lett, így feküdtünk egymás mellett szótlan. Hirtelen felült az ágyban rám nézett . És durván, mintha kétségbe lett volna esve, elküldött.
- Szedd magad gyorsan, és menj haza, mert lassan meg kell érkezzenek a gyerek és a házinéni.
Szóhoz sem tudtam jutni. Az ajtót kinyitotta, óvatosan körülnézett, és finoman kitolt a küszöbre a ház elé. Életem első kalandja kudarccal végződött. Ekkor jöttem rá arra, hogy még az sem biztos a mai világban, ami a kezedben van.

 

 

 


Janos

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#8. 2013. február 23. 21:03
Jánosunk, hova lettél már megint????? Aggódjunk?
Mara
#7. 2012. november 25. 16:52
Kedves János,
amit írtál, az is az élethez tartozik, és nincs mit szégyellni rajta.
Nekem nagyon tetszett, ahogyan kiöntötted lelkedet.
Szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#6. 2012. november 24. 09:40
János már csak ilyen :-))) Bátran vállalja magát.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 23. 20:43
Csilla
#5. 2012. november 23. 20:43
Kedves János!
Én tudom, hogy te ilyen gyermekien őszinte lélek vagy, de azért nem kell minden titkot elárulni :-)))
Balage
#4. 2012. november 21. 11:54
Gandalffal 100%-ban egyetértek
janos
#3. 2012. november 21. 09:59
Szeretettel üdvözöllek kedves Gadalf!
Velem csak annyi a baj, hogy ha valami egyesszám első személyben történik meg, nem tudom átpasszólni harmadik személyre. Úgy érzem, hogy akkor már nem valódi, az értéke az írásnak. Vagyis nem érzem jól magam. Azt gondolom, hogy nincsen amitől tartani, az intimitást illetően,hiszen csak önmagunk vállalásáról van szó. Én ezt bátran megteszem, naiv, őszinteséggel. Ami az összefogást illeti melletted vagyok hiszen van bőven amit, kiharcólni a vezető, ilumináltjainktól.. Köszönöm, hogy olvasól, és baráti szeretettel üdvözöllek.
Gandalf
#2. 2012. november 21. 08:01
Kedves János, tetszett az írásod, még akkor is ha én ilyesmit, habár velem is történt hasonló, nem írnék le ilyen formában. S itt egyáltalán nem a szavak vagy a tartalom ellen beszélek, dehogy, legközelebb egy erotikus novellát fogok írni, az írásod hatására. Hanem megírhattad volna úgy mintha mással történt volna meg. Vannak ugyanis olyan dolgok az életben, amik az intimitás szférájába tartoznak, ezeket nem ajánlatos csak úgy leírni. De mindenképp írjál el szóktam az írásaidat olvasni , nem mindig írok véleményt melléjük. És még egy utolsó szó, földiek tartsunk össze.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek