Az édesanya

Amit most elmesélek, az férfiember számára megfoghatatlan titok marad, még akkor is, ha a legtöbb férfitársammal valamilyen formában megtörtént már az eset.

 

 Lányom, Petra, ez az örökmozgó, családunkat irányító kicsinyke boszorkány betöltötte hathetes életkorát. A jeles dátumot hatalmas üveg köményes teával ünnepeltük. Minden úgy történt, ahogy az általában történni szokott. Tejecske, teácska, kicsit sírdogál, és mivel nőből van a lelkem, kényeskedik egy picit. De csak egy nagyon picit. Aztán, mint akinek úgy sincs más dolga, alszik egy hatalmasat.

 És ekkor feleségem közli velem, hogy bemegy a városba egy-két órácskára. Jönnek az ünnepek, bevásárol, meg különben is, rég volt ilyen helyen, ugyanis ha nem mondtam volna, tanyán lakunk. 

 Rendes, figyelmes asszony az én drágám. Tudja, hogy mitől nőhet meg egy férfi önbizalma. Már ha a férfinak ilyen esetben lehet egyáltalán önbizalma. Kézenfog, és körbevezet a gyermek birodalmában. Megtudom, hogy a nagy cumisüveget csak akkor használjuk, ha a kicsi tényleg kicsinek bizonyul, a pelenkát csak akkor cseréljük, ha nedves, és a gyereket nem vesszük fel, csak ha nagyon üvölt.

 Na, amikor így ki lettem okosítva, puszi mindenkinek, és drága feleségem távozik.

 Kicsi Petrám békésen szuszikál ágyában. Kiülök a gangra, de azért kinyitom az ablakot, hadd halljam, ha ez a gyönyörű netán felébredne, és apukára lenne kíváncsi. A kutyák lustán heverésznek, a tyúkok békésen kapirgálnak. Csend és nyugalom telepszik birtokunkra. Vidáman pöfékelek öreg pipámból, kávét kavargatok, és azon elmélkedem, tulajdonképpen gyönyörű az élet.

 Egyszer csak ez a tüneményes virágszál halkan pityeregni kezd.

 Nyugodtan teszem le pipámat, félretolom kávémat, és a gyerekszobában a kiságy fölé hajolok. Amint meglát, pityergése üvöltésbe csap át. Mint a sakál!

 Nosza! Felkapom, babusgatom, ringatom, gügyögök neki! Üvölt! Még szerencse, hogy nincs kis orrom, és megérzek mindent. Kibontom a pelenkát. Ilyet én még életemben nem láttam! Le merem fogadni, hogy ez a büdös kölök egy hétig gyűjtötte, és türelmesen várta az alkalmat. Kaki! Ameddig a szem ellát. Pontosabban a tarkójától a bokájáig. Vastagon. Kirohanok a fürdőszobába, sietek vissza egy lavór jó meleg vízzel. Közben persze bájosan csevegek a gyermeknek, aki most már annyira üvölt, hogy a kutyák észvesztőn tombolnak az udvaron.

 Lemosom, tisztába teszem, de ez csak olaj a tűzre.

 És ekkor ostoba férfiagyamba beugrik az ötlet. A nagy ötlet! Éhes! Hát persze, hogy éhes!

 Futás a konyhába. Forró víz, babatáp, nagy cumisüveg.

 Kész van! Berontok a szobába, ölbe kapom lányomat. Szájában a cumisüveg, jóízűen falatozik, és... És csendben van.

 Büszke vagyok! Elégedetten mosolygok, fütyörészek magamban.

 Erre a kis banya kiköpi a cumit, és olyan, de olyan hisztit vág le, hogy a tehénnek elapad a teje. Nem vagyok ideges ember, de hajam az égnek áll.

 Leteszem, felkapom, ringatom, táncolok vele, sőt! Arra vetemedem, hogy dalra fakadok! Én! Aki még énekórán is csak szavalt, ha ugyan azt szavalásnak lehet nevezni. Na mindegy! Most énekelek!

 Semmi értelme! Üvölt!

 Gyönyörű arcán krokodilkönnyek folynak, és teljesen reménytelen a helyzet.

 Feladom.

 Beteszem Őt a gyerekágyba, fásultan, tehetetlenül fölé hajolok. Petrám sírása mindent elsöprő.

 És egyszer csak csend lesz.

 Mintha jótékony szellő söpörne végig a szobán, a mélykék szemekből felszárad a könny, és feledve az utóbbi órák minden baját, a gyermek végre elmosolyodik.

 De, mintha nem rám nézne.

 Felegyenesedem, megfordulok.

 Feleségem áll mögöttem, és kettejük tekintete összefonódik.

 Mindent megértek.

 Az anyát, az édesanyát senki, és semmi nem pótolja. Petrám már mosolyog, nejem anyáskodva hajol föléje.

 Kimegyek a szobából, meggyújtom öreg pipámat. Hideg kávémat kavargatom. Olyan csend van, hogy még a méh zümmögését is hallani.

 A szeretet és a nyugalom hazaérkezett.

 

 Köszönjük, anyu!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Anyko
#11. 2014. május 4. 18:00
Köszönöm az élményt!
Mara
#10. 2014. május 4. 11:22
Élvezettel olvasom minég az írásaidat.
Szeretettel gratulálok: Mila
Eliza Beth
#9. 2014. május 4. 09:11
"a kis banya" hihihi.... Még mindig tetszik.
Answer
#8. 2011. május 2. 19:52
Itt legalább annyira jó, István!
Gratulálok!
Eliza Beth
#7. 2011. május 2. 19:17
Aha... Értem.
Küldj valami kevésbé jót, amit lehúzhatunk a sárga földig, hogy a szerénységedet is ápolhassuk. :-))
előzmény: S. Szabó István hozzászólása, 2011. május 2. 17:53
S. Szabó István
#6. 2011. május 2. 17:53
Azt nem mondtam! Csak tudod, a szerénységem....))))
Eliza Beth
#5. 2011. május 2. 17:51
Akkor ne kényeztessünk?
előzmény: S. Szabó István hozzászólása, 2011. május 2. 17:50
S. Szabó István
#4. 2011. május 2. 17:50
Köszönöm, hogy olvastátok! Köztünk legyen szólva, elkényeztettek ezekkel a bejegyzésekkel. Szép napot nektek.:)))
Emmike
#3. 2011. május 2. 15:37
Igen ez tényleg remekmű, jó volt olvasni!
Eliza Beth
#2. 2011. május 2. 14:40
Remek. De már nem is csodálkozom, tőled mindig remekmű érkezik.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek