Árpád szérűjén

Szívem szerint bohóc orrot ragasztanék

 

Köröttem rozsdás levelek bucskáznak,

hideg fuvallat játszadozik sálammal,

nyitott felöltőm gallérja égnek áll,

gyermekkorom szivárványos álmai útján

cserépmalacom jön szembe - andalogva,

hasában gyűjtöm lassan múltam fillérit.

Könnyes szemeim megbontják a fényeket,

melyekből haloványan dereng múlt és jövő.

A Mecsek lankáiról már elfogyott a szőlő,

leveleit csellengő szélfiúk hordták szét,

céltalan őgyelgek arctalan árnyak közt,

hasztalan idézek rég feledett rigmusokat,

melyek felrázhatnák a szunnyadó költőt,

ki elhagyott gesztenyeburokba költözött,

minek tüskéin fennakad minden szeretet.

Szívem szerint bohóc orrot ragasztanék,

középső ujjam feltartva e prűd világnak,

a szédült táncot járó prostiseregnek,

kik közszolgaként éneklik ki zsebünkből,

kovásztalan holnapunk utolsó morzsáit is

s messzire űzik a hontól és szeretteiktől

ágyékunk magvaiból fakadó hajtásokat,

kiknek nem jut már termékeny gondolat

Árpád gyűlölet-árkolta szellemi szérűjén.

 

2017.11.22.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Így szabadulj meg a tokától!