APOKALIPSZIS NEMSOKÁRA?

Senki ne vegye készpénznek ezt az írást, mivel az ihlet a rengeteg hír megjelenése alapján jött. Nem állítom, hogy jön a vég, ezt a maják hirdetik. Hogy minek alapján, azt nem tudom.

 

APOKALIPSZIS NEMSOKÁRA?


Az írás saját elképzelés, mindenki úgy fogja fel, ahogy akarja. Pályázatra íródott.
Még nem késő, kedves magyar nemzet, térjetek meg, hogy megmaradhassunk!

 

Valamikor régen lebegett egy hajó, a csendes, nyugalmas tenger vízén. Kissé idegenkedve, de hosszú biztatás után tétovázva felszálltam rá, és hagytam magam sodródni az áramlattal. Akkor még nem tudtam, hogy a célomtól milyen messzire fog engem elsodorni a hullámzó víztömeg, az élet tengere. Bizonytalan voltam, de kíváncsi is, mit fog hozni a sors számomra. Zsenge gyerekként mit sem sejtettem a rám leselkedő nehézségek gyötrő hatalmáról. Amint a hajó szelte a kék vizet, és célja felé kitartóan haladt, álmodozva, olykor kételyek közt a fedélzeten állva hagytam magam irányítani. Magával ragadott a kíváncsiság, a felnőtté válás akarata, előttem a próbatétellel, kezemben saját sorsom kormánykerekével.
Lassan forgatni kezdtem, és láttam, amint a hatalmas testű hajó, hogy engedelmeskedik a kis kormányos akaratának. Könnyen kezdődött, és lassan beleszoktam a mostanra már, háborgó tenger hatalmas hullámainak durvaságába, az üvöltő szelek félelmet keltő tombolásába, és életem kezdetének viszontagságos folyamatába. Gyerek voltam még, gyenge és sebezhető, irányítható naiv teremtés. Ennek ellenére nekivágtam a hosszú utazásnak. Neveltetésem nem volt valami fényes, a szegénység miatt nem habzsoltam az élet javából, viszont a kudarcokból kijutott jó bőven. Sokszor megkérdeztem, miért kell így élni, mi az oka annak, hogy ennyire ki vagyunk szolgáltatva az élet kényének-kedvének? A válasz sokáig váratott magára, évek teltek el, amíg rájöttem magamtól. Ezen a hajón minden rosszban benne voltam. Ahova vetett a tenger, ott a tízparancsolattal szemben cselekedtem. Minden egyes parancs ellen vétkeztem a ''NE ÖLJ!" kivételével. Ezenkívül sajnos mindent megcselekedtem. Lassan felnőtté váltam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy a Földünk bármikor végzetes katasztrófa áldozata lehet, mi több, a maják szerint 2012 december 21-én teljessé válik a káosz, és a világnak vége lesz. Nem tagadhatom azt, hogy azóta az életem teljesen megváltozott, Isten felé fordítottam a szívemet, és bizalommal hiszem, hogy imáink segítsége által megmenekülhet a világ. Az alkohol fogyasztásáról teljes mértékben lemondtam a megbocsájtás érdekében. Az összes bűn, ami a hosszú évek során a számlámra íródott, az eszembe jutott. Isten lábai elé helyeztem, és megbocsájtást kértem.


******

Meditálni kezdtem és borzasztóan csúnya véget láttam, létezésem univerzumában. Az ember a mindennapi munkáját végezve törtet előre a nagybetűs életben, verekedik, gyilkol, lop, drogozik, pénzt imád, szex, pornó, emberkereskedelem, kizsákmányolás, homoszexualitás, mindez jelen van az életében. A bűn előtérben, Isten kizárva van, és a veszedelmes, aljas, alattomos sátán, Lucifer tejhatalma hódít a világban. Kéj, állatszex, ami a fizikai test kívánságát kielégíti, mind jelen van kivétel nélkül a nemzetek között. Az univerzum ura figyelmeztet, de senki nem figyel a jelekre, kizárja, elhessegeti magától a jelentőségét. Utálatosak vagyunk, csak kimondottan a bűnnek hódol mindenki. Arannyal, ezüsttel, gyémánttal kereskedünk, hatalomért harcolunk, és amint megkapjuk, azonnal emberi tömegek elnyomására használjuk erőnket, elnyomás alá kényszerítve a Föld népének 99 százalékát. Egy százalék uralkodik, a többi meg fejet hajtva cselekszi mindazt, amit követelnek tőlünk. Megint csak figyelmeztet az Isten többféleképpen, de a szemek vakok, a fülek süketek, nem hall, és nem lát senki. A paráznaság folytatódik, és az univerzum lassan beérik a pusztulásra.
Közben háborúk dúlnak a világon mindenütt. A veszély közel van. Az égen több jel mutatkozik, változások a csillagok fényében, sokkal fényesebbek, mint ezelőtt, a felhők külön-külön formákat öltenek, ufók jelennek meg bizonyos területeken, leszállnak a földre, a Hold színe megváltozik, napkitörések kínozzák a természetet, kánikula van, globális felmelegedés, földrengések, természeti katasztrófák, erdőtüzek és eddig nem ismert betegségek pusztítanak az emberiség sorai között. Olvadnak a jéghegyek, kilyukad az ózonréteg, óriási méretű szélviharok, pusztító áradatok, terrorizmus, keresztényüldözés, szegénység és gyűlölet jellemzi ezt a kort. Ez az életforma az egész világon jelen van, ami egyben figyelmeztet is a megtérésre a Szeretet irányába. Elkéstünk, az Úr cselekszik, nincsen menekvés. Borzasztó csapást mér a szemérmetlen világra. A tudatlan nép mit sem sejtve éli a nagybetűs életét.
A igazak imádkoznak, és nyugovóra térnek, bízva és reménykedve Ők mindig felkészülten várják az állandóan emlegetett világvégét. Imádkoznak a több millió megfogamzott magzat életének kioltásával foglalkozó emberekért, és a beleegyező édesanyák bűnös lelkéért. Közben az ég nyugodt és szelíd. A hatalommal rendelkező politikusok, milliárdosok, világuralommal gőgösködő elnökök földalatti páncélból készült védelmező bunkereket építtetnek. Horribilis összegeket költenek a semmiért, hiszen érvénytelen minden ellenállás Isten hatalma ellen. A páncél, a beton ugyanabból az anyagból készül, amit az Úr teremtett. Így nincs ellenállása. A magasban hatalmas fénykereszt jelenik meg, ami szakrális sugaraival megvilágítja, beragyogja az egész univerzumot. A fénycsóvák mögött Jézus Krisztus a mi Urunk és Istenünk jelenik meg hatalmas diadallal, szívéből szétáramló piros és fehér sugarakkal. Rettegés, félelem, pánik ragadja magával a néptömegeket, sikoltozva menekülnek isten haragja elől. A keresztény lelkek térdre borulva kézfelemeléssel és alázattal üdvözlik Krisztus visszajövetelét. Az égen eltűnik minden csillag, a Nap, a Hold, és koromsötétség lesz az univerzumban. A csillagok a földre hullanak. A Föld elmúlik és megújul, ennek a szózatnak tudatában a keresztények otthonaikba menekülnek, és Krisztus tanításainak megfelelően cselekednek. Bezárják az ajtókat, ablakokat, Boldogasszony napján megszentelt gyertyákat gyújtanak, és Istent dicsérve imádkoznak hosszú időn át. A szeretet fénye elárassza a házakat, és olyan világosság van a szobákban, mintha maga a Nap lenne jelen a kis keresztény házak falain. Kintről borzasztó sikoltozások, üvöltések, halálhörgések hallatszanak be, de a hívőknek semmi bántódásuk nem eshetik, hiszen ők Jézussal a szívükben élték mostanáig is az életüket. Aki Istenben bízik, az nem csalatkozik. Ami rossz, az mind odavesz, nincsen esély a menekülésre. Istenkáromlásoknak, jajgatásoknak, kegyetlen kínzásoknak véralvasztó nyögései terjednek szanaszét a sötétben. Döghalál tizedeli a szemérmetlen ateista néptömegeket.
Hiába építenek földalatti túlélő barlangokat a politikusok a szegény kizsákmányolt nép pénzén, mert a megújulás felkészületlen éri őket, így nem tudnak bemenekülni védelmező páncélotthonaikba. A paráznák, a kizsákmányolók, a kéjelgők, a tolvajok, a pogányok és az Istenkáromlók egyaránt odavesznek. Odavesznek, mert senki sem tudhatja, hogy mikor következik be az a nap amikor elérkezik az igazság pillanata. Még maga Krisztus sem tudta.
Amikor az apostolok megkérdezték, hogy mikor lesz az a nap, ő azt válaszolta, hogy az Atyán kívül senki nem tudhatja. Így hát az előre elképzelt biztonságos otthonok, páncélkamrák, földalatti alagutak értéktelennek bizonyulnak, hasznavehetetleneknek, hiszen ahhoz, hogy életben maradhassanak, már előre benne kellett volna lakni. Isten hatalma a menedékhelyekre is elér. Kő kövön nem marad, így bizony az elvetemült gyalázatos életet követő nemzet teljes mértékben elpusztul. A védő búvóhelyek porrá zúzódva megsemmisülnek. Az univerzum is megsemmisül. Esélye csak a kiválasztottaknak van a fennmaradáshoz. És így is történik. A menekülés kulcsa Jézus Krisztus, semmi és senki más. ''Én vagyok a világosság, én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég''. Járjatok mindig világosságban. Aki ezt a világosságot követi, az el nem veszhet. Az égi háború lassan elcsendesedik, kint madárcsicsergéssel telik meg a természet, nyugalom és béke van. A régi Földnek nyoma sincsen. Csodálatos színekben pompázik, minden, és a szivárvány színei mindenütt jelen vannak. Új Hold, Új Nap, Új Föld. Magas tudattal rendelkező Új nemzet, szeretetben gazdag nemzet, egy egyedülálló nemzet népesíti be a Földet. Érezni a szeretet vibrálását a világegyetemben. A nyomorúság, a betegségek, a katasztrófák világa már a múlté. Nincsen bűn, paráznaság, kéjelgés. Megtörtént a dimenzióváltás, egy magasabb fokú létezés tudatában ébredünk. Politikusmentes világ van, minden fénylény, vagyis ember, a saját maga ura, irányítója.
Szól az Isten a holtakhoz és a túlélőkhöz egyaránt. Elérkezik az ítélet órája. Ki a kárhozatra jut, ki a mennyország kapuján lép be az Úr által számunkra előkészített édenbe. A mi tanítómesterünk Jézus hatalmas fényben aranyból készült trónján a négy égtáj minden részéről magához rendeli a Föld minden élőjét és holtját. Mihály arkangyal a többi angyali seregekkel együtt a hatalmas tömeget szétválasztja. Ki Krisztus bal keze felől, ki jobb keze felől kap helyet az ítélő trón előtt. Félelem, rettegés, sírás hallatszik a lelkek csoportjai között. A szelíd, de igazságos Isten hangja csendül fel, és higgadtan beszélni kezd.
A jobb keze felől toporgó lelkeknek, ezeket mondja: Jöjjetek ti megfáradt lelkek, akik hosszú éveken át ismertetek engem, foglaljátok el az általatok kiérdemelt helyeteket.
Fáztam, és felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok, szomjas voltam, és innom adtatok, éhes voltam, és ennem adtatok, raboskodtam, és kiváltottatok, hajléktalan voltam, és szállást adtatok, verejtékeztem, és szárazra töröltétek arcomat. Ekkor a bámuló és csodálkozó lelkek megkérdezik, hogy mikor cselekedtük mi mindezt veled Uram?
Krisztus felel nekik, és azt mondja: Bizony mondom én nektek, ha csak eggyel is eme legkisebb atyám fiai közül megcselekedtétek, énvelem cselekedtétek meg.
Ezután Krisztus a bal keze felőli tömeghez szól mondván: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, ami az ördögnek és az angyalainak készíttetett. Mert sohasem ismertetek engem. Mezítelen voltam, és nem öltöztettetek fel, szomjaztam, és nem adtatok innom, börtönben voltam, és nem váltottatok ki, éhes voltam, és nem adtatok ennem, jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem. Ekkor kérdőre vonják a kárhozatra ítélt lelkek, mondván, mikor cselekedtük mi ezt meg veled Uram?
Jézus szomorúan válaszol nekik, mert szeretettel teli szíve fáj a sok kárhozatra kerülő lélek miatt: Bizony, mondom néktek, ha eggyel is nem cselekedtétek meg eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek mennek az örök gyötrelemre a jók pedig az örök életre.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#18. 2012. november 8. 12:39
Köszönöm, János!
A viccet ismertem, ha kicsit más formában is... :-)))
Amúgy a "vallási vitára" értettem, hogy nem szállok be...
előzmény: janos hozzászólása, 2012. november 8. 11:53
Fer-Kai
#17. 2012. november 8. 12:30
Elizának írtad ugyan, de azért szeretném jelezni, hogy ez a kárörvendezős vicc sajnos nem igazán (sőt egyáltalán nem) jó. Legalábbis ebben a formájában.

Attól tartok, vannak olyanok, akikben egy apokaliptikus végkifejlet, "világvége" lehetősége is kárörömöt kelt, mert (szerintük) ugyebár ők a vallásos, jó oldalon állnak, míg mások... úgy is kell azoknak, megérdemlik!
(Írásaidat olvasva persze nem Rád gondolok.)
előzmény: janos hozzászólása, 2012. november 8. 11:53
janos
#16. 2012. november 8. 11:53
Kedves Eliza!
Nagyon hirtelen jöhet a vég.
Itt a bizonyiték rá.

Az öreg góbé a piacra indul.
Mári néni is vele akar menni, ami az öregnek nem tetszik. -Űlyön itthon kend és kavarja a rántást. -Biz én kijeddel mnyek! Na elindúltak.
A szekéren csendesen haladtak a kitűzött cél felé. Nagyot villámlott, és a szekértől három méterre lecsapott az utra.
-Na! - mondta az öreg.
A következő, pillanatban, megismétlődött a villámlás és a hatalmas, dörgés.
-Na-na !- ismételte a öreg góbé.
Sok idő nem telt el, iszonyatos villámcsapás, menydörgés és Márinéném a szekérről lefórdúlt az útra.
Úgy na!-örvendezett János bá.

És a vég egy rá nemszámitott pillanatban bekövetkezett.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 7. 23:06
Eliza Beth
#15. 2012. november 7. 23:06
Jelzem, olvastam, de ebbe inkább nem szállok be... Bocsi, János!
Fer-Kai
#14. 2012. november 7. 21:35
Örök gyötrelemként, azt hiszem, itt van a körbe-körbejáró földi élet, újabb és újabb lehetőségeket kínáló szakaszaival, világvégéivel.
Az Életre kelés, újjászületés (egyelőre láthatatlan) kapuja mindig nyitva áll.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. november 7. 21:22
Fer-Kai
#13. 2012. november 7. 21:22
Most csak két momentumot emelnék ki, amely elgondolkodtatott.

"Elkéstünk, az Úr cselekszik, nincsen menekvés. Borzasztó csapást mér a szemérmetlen világra."

Úgy érzem, inkább az száll vagy hull vissza az emberiségre, amit felszabadított vagy elszabadított (pozítiv és negatív erők).
Egy ószövetségi, (féltékeny) bosszúálló istent nehezen tudok elképzelni igazi, nagybetűs Istenként, Aki-Ami maga a Szeretet.

Örök gyötrelemben sem hiszek.
Ez megint csak egy démonikus istenutánzat (illetve egyháza) törekvése, műve lehetne, ha tehetné - de hát ő maga sem örök.
előzmény: janos hozzászólása, 2012. november 7. 20:48
janos
#12. 2012. november 7. 21:05
Kedves Csilla!
Én is úgy gondolom, hogy már ideje történni valaminek, legyen az Isten csapása vagy evoluciós váltás, mert az esélyegyenlőség a földön, nagyon egyenletlen stádiumban van.
Köszönöm az időt amit rám töltöttél, és a bátoritó véleményedet.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 7. 20:04
janos
#11. 2012. november 7. 20:59
A vélemények megoszlanak, és ez igy nagyon megfelel. Hiszen nem vagyunk egyfórmák, nem is lenne az jó, mert unalmasak lennénk, sablonosak. A kiváncsiság, az írni akarás , unszólt, hogy alkossam meg e ''remek'' művet.
Úgy gondolom, hogy ha már valakinek, megmozgassa a fantáziáját,és véleményt nyilvánit egy írásról az már, vagy ''nagyon jó'' vagy a legrosszabb a világon. Köszönöm, hogy értékelitek az időt amit eltöltöttem a szerkesztéssel.
előzmény: urdungburdung hozzászólása, 2012. november 7. 18:10
janos
#10. 2012. november 7. 20:48
Kedves Fer- Kai!
Az elgondolás az pontosan úgy történt, hogy saját elképzelésem legyen a téma. Elakartam érni azt a hatást, miszerint,én személyesen, átélt esetről számolok be a nagyközösségnek.
Az átolvasott írások, emlékezetemben megmaradt töredékeit felhasználva. Ezért nem részleteztem semmit, hanem általánosítva fogalmaztam meg, a mondanivalómat.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. november 7. 16:38
Csilla
#9. 2012. november 7. 20:04
Kedves János!
Amit én vitathatatlannak és megalapozottnak tartok az írásodban:
- a világválságot a morális válság idézte elő
- ez az állapot tarthatatlan, valaminek történnie kell
- az isteni igazságtétel elől nem lehet elmenekülni

Nem könnyű témát választottál, ezért tiszteletre méltó a bátorságod. Az külön érdem, hogy saját, érzelemmel fűtött gondolataidat írtad le az apokalipszisről, az utolsó ítélet bekövetkezésének lehetőségéről.
Fer-Kai
#8. 2012. november 7. 19:59
Egyetértek.
(Én egy hozzászólásra, annak is a 4. pontjára reagáltam - egy kijelentésre, szóhasználatra.)

Egy könyv - illetve bármi - része, katalizátora lehet a személyes élménynek, ha nem tekintélyként közelítünk hozzá.
előzmény: urdungburdung hozzászólása, 2012. november 7. 18:10
urdungburdung
#7. 2012. november 7. 18:10
Van benne valami...azt hiszem tudás azon kívül, amit az ember saját maga ismerhet meg , nincsen...hozzá nem tehet egyetlen egy könyv sem, sőt, még az oly nagyon preferált szent könyvek el i vehetnek ebből, ha mint végső tekintélyt mértéknek állítjuk őket...úgy vélem, hogy minden szent irat ilyen megismerő folyamat eredménye és emléke, mint amit a mű szerzője végigjárt, és hitelesebb ez az írás így, mint sem tökéletes tükre lenne néhány ezer esztendő teologiai hagyományának.
Ha van a művészetnek értelme, az éppen az, hogy személyes élmény és ne egy mítosz leutánzása legyen.
Bocsánat:)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. november 7. 16:38
Fer-Kai
#6. 2012. november 7. 16:38
"Érdekes párosítás, de nekem kicsit zavarosnak tűnik. Gnosztikus hatást érzékelek."

A zavarosságnak szerintem nem szinonimája az, ami (valóban) gnosztikus.
A szó ismeretet, egyetemes, első kézből való, igazi tudást jelent, ami épp ellentéte a tudatlanságnak, zavarosságnak.

(Az más kérdés, hogy sokak számára érthetetlennek tűnnek a gnosztikus írások: mint János evangéliuma, a Jelenések könyve és az irtóhadjáratok ellenére fennmaradt apokrif evangéliumok, iratok, töredékek.)
előzmény: szalay.lászló.pál hozzászólása, 2012. november 7. 07:34
janos
#5. 2012. november 7. 07:51
Köszönöm szépen, tisztelettel, a véleményedet.
Mindenben egyetértek, mivel életem első apokalipszise így egyben gyenge is.
A Balázs, a te és még más szerkesztők véleménye szerint átírom, hogy legyen megfelelő. Igazad van, hogy hiányos, kissé kapkodva íródott meg.
előzmény: szalay.lászló.pál hozzászólása, 2012. november 7. 07:34
janos
#4. 2012. november 7. 07:44
Nem kell megcáfolják mert igazad van.
Pontosan azon gondolkodtam, én is, hogy nem tökéletes, de izgultam is egy keveset, nó meg féltem is felrakni, hogy vita tárgya lesz.
Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel üdvözöllek.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 6. 23:28
szalay.lászló.pál
#3. 2012. november 7. 07:34
Kedves János!

Köszönjük az írást. Ha néhány tanácsot megfogadsz, sikerülhet a publikációidat egy magasabb dimenzióba emelni.

1, Lépj ki az általánosító zónából. A frázis durrogtatás nem képes ébresztő hatással lenni az emberekre. Már eleget hallgatták, nem kérnek belőle.
2, Allegorikus képekben írsz. Ez jó eszköz lehet, de ne bonyolítsd túl. A hajó kép megfelelő. Viszont nem érzem azt, hogy minden lehetőségét kihasználtad. Szállj bele abba a hajóba és nézz körül. Hogy jutsz el a kormányosi pozícióig? Mit mutat a horizont? Mi van a hajó fenekén? Ha a bibliai motívumoknál maradunk, akkor olvasd el Jónás könyvét is hozzá.
3, Személyes élmények hiánya. Ha átélted a mélységet, ha megtapasztaltad a bűnbocsánatot, akkor juttass az olvasóknak ebből valamit. Lélekbúvárkodj. Ossz meg valamit, amitől valóban el hisszük amit írsz. Adj egy részt magadból, hogy úgy érezzük ismeretlenül is ismerünk.
4, Tisztázd magadban a világképed. Ufók, dimenzióváltás, magasabb fokú létezés, fénylények és az evangélium együtt? Érdekes párosítás, de nekem kicsit zavarosnak tűnik. Gnosztikus hatást érzékelek.
5, A bibliai helyeket pontosan idézném. Megnéznem azoknak a teológiai összefüggésrendszerét és nem kiragadnám őket a környezetükből.

Mindez, amit leírtam csak javaslat nem törvény. Tetszett, ahogy belevetted: a betonbunkerek anyagát is Isten alkotta, nem védhet meg vele szemben. Ilyen meglátásokra lenne szükség az írás egészében. Köszönöm a figyelmed. További elmélyült alkotást.
Balage
#2. 2012. november 6. 23:28
Hmmm... Mint szerkesztő, kifejezetten nem szeretem a hasonló jellegű írásokat, ugyanis komoly vallási vitákat is el tudnak indítani. Ugyanakkor János tisztellek annyira, hogy mivel a te írásodról van szó, ezért helyet kell kapnia az oldalon, de ha netalán-tán vita merülne fel vele kapcsolatban, akkor kérlek időben szólj, hogy leszedhessem!

Olvasói szemmel is lenne egy-két gondolatom a témával kapcsolatban. Mindenek előtt a mayák soha nem jósoltak világvégét. 2012.12.21-e amiatt nevezetes, mivel ekkor ér véget a mayák naptára, melyből egyesek arra következtetnek, hogy valószínűleg vége lesz a világnak. Szerintem az is csoda, hogy ennyire előre vezették a naptárukat...

Másrészt az írásodban van pár ellentmondás. Pl.: Van, ahol azt bizonygatod, hogy amiatt nem véd az óvóhely, mert nem tudnak elérni oda időben az emberek, van, ahol azt írod, hogy egyébként is romba dőlnek ezek. Van, ahol sötétségbe borítod, és elpusztítod a teljes univerzumot, van ahol túlélőkről és madárcsicsergésről írsz.
Ezeket az ellentmondásokat én javítanám, mert így nem teljes az írásod. Ami viszont nagyon tetszik, hogy olyan hévvel és beleéléssel írsz, mely tényleg ébresztő hatással van az emberre.
Szerintem egy kis átdolgozással ez akár egy zseniális írás is lehetne, de sajnos most, a jelen formájában még nem eléggé kiforrott...
Remélem, a többiek megcáfolják a véleményemet!
Balázs
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek