Anyunak...

Kis emlékvers édesanyámnak.:) Egyszer mindenkinek fel kell nőni. Remélem, büszke rám a sok hibám ellenére.

 

 

Nem tudok menekülni,
Mintha mindig itt lennél velem,
Csak amit mondasz, valahogy,
Már nem érthető nekem,
Mióta elmentél, csak egy ember vagyok a tömegben,
De tudom, hogy fentről látsz, és nagyon szeretsz engem.

 

Úgy érzem én is tehetek erről, és ezen nem segít semmi,
Meghaltál, és ez ellen már késő bármit is tenni.
Felelős vagyok én is, tudom pontosan...
És mióta elmentél, azóta veszem az életet komolyan.

 

Porból lettünk és porrá is leszünk,
Túl jó voltál hozzánk, el is mentél tőlünk.
Nem voltál boldog, de most az lehetsz nélkülünk.
Énekelj az angyalokkal, és maradj mindig velünk.

 

Én kisírom magam. Kiadom a lelkem.
Üresen végzem. A whiskeyvel kettesben.
Az üveg és én, átgondoljuk együtt,
Mit tehettünk volna, hogy az egészet elkerüljük.

 

Egy dolog vígasztal, visszajössz még egyszer,
És megölelsz majd engem,
Ahogy egy angyal tenné,
Az egyszerű gyermekkel.

 

Olyan lesz minden, mint rég volt valaha:
Büszke leszel rám, és én sírni fogok veled, anya...

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#2. 2012. január 11. 17:56
Szép vers!
Méltó emlék, azt gondolom.
Szeretettel: answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!