Anyám virágoskertje

Nemessé oltotunk virágvasárnapon

 

 

Mostanában gyakran anyám

Virágoskertjéről álmodom,

Rózsák, violák, jázminok

Illata kísér végig az álmokon.

Hej, ti rózsafák, kik nőttetek vadon-

Nemessé oltottunk

Virágvasárnapon.

S ti gyöngyvirágok ott, kerítés tövibe

 

Fejeteket miért hajtjátok most ti le?

Szomorúak vagytok?

-Én sem vagyok vidám,

Mert e földi világtól

Már messze jár anyám-

Cháron ladikján ül, kezében dália -

S a túlparton várja

Egy fehér orgona.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#8. 2012. december 9. 16:16
Szeretettel olvastalak, és gratulálok: Mara
bodójános
#7. 2010. december 26. 12:10
Érdemi véleményedet nagyon köszönöm,Katuska!
bodójános
#6. 2010. december 26. 12:08
Kulcsár Katalin: szépen szóló szavaidat köszönöm, Katikám!
katuska
#5. 2010. december 26. 10:50
Ilyentájt megnyílnak lelkünkben a titokzatos átjárók oda, túlfelé. Jó lenne, ha egész évben nyitva lennének, ha csak egy picit is. Szép a versed. Köszönöm.
Kulcsár Katalin
#4. 2010. december 26. 09:14
Karácsony táján sokkal inkább kinyílnak a lelkünkben az emlékezés virágcsokrai. Szép verseddel a bennünk levő emlékeket is csokorba szedted. Tisztelet és köszönet érte!
bodójános
#3. 2010. december 25. 08:54
Kedves Eliza Beth! Köszönöm észrevételeidet, mi mást tehetnék, én is elfogadom!
Eliza Beth
#2. 2010. december 24. 18:47
Előbb-utóbb mindannyian a ladikban utazunk. Hiányolni, szomorkodni lehet, elfogadni muszáj.

Szép megemlékezés!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek