Anyák-napi virágok

Az emlékezés virágai...

 

 

Azt hittem Anyám, örökké élsz,

rajtad nem foghat a vén Idő,

Istentől mindig haladékot kérsz...

elmentél mégis, most már késő,

hogy imákkal ostromoljam az eget,

nem figyeltem rád eléggé,

s óvatlanul itt hagytál engemet.

Hogy' visszasírnám minden percét

az elvesztegetett időknek,

mit s hogyan kell, már kérdeznélek,

de Te csak föntről figyelheted

örökké botladozó lépteimet.

     S míg fájó hiányoddal kell megküzdenem,

     az anyák-napi virágokat sírodra teszem.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
hozbi
#8. 2013. május 6. 09:13
Gratulálok!
Juhász Kató
#7. 2013. május 5. 21:40
Fájdalmas, de szép megemlékezés.
Csilla
#6. 2013. május 5. 20:07
Szívbemarkoló sorok.
Át tudom érezni.
Answer
#5. 2013. május 5. 16:23
Meghatóan szép emlékezés!
Gratulálok!
Döme Zsuzsa
#4. 2013. május 5. 12:47
Szép. Tetszett.
Eliza Beth
#3. 2013. május 5. 10:47
Nagyon szép, fájdalmas vers. Őszinte és igaz. El lehet gondolkodni rajta...
Mara
#2. 2013. május 5. 08:16
Kedves Zsuzsa!

Valahol a lelkünk mélyén azt hiszem, mindannyian azt érezzük, nem voltunk eléggé figyelmesek, nem nyilvánítottuk ki szeretetünket. bevallom, amíg az anyám egészséges volt, eszembe sem jutott, hogy egy nap elmegy örökre.
Szívből gratulálok őszinte hangú versedhez: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek