Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg - 3. rész

- Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem. Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

 

 

3.

 

 

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzo­lom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

- Hát ez meg mi a szösz?

- Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

- Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égből pottyanttál le?

- Igen - feleltem szerényen.

- Hát ez furcsa...

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komo­lyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

- Szóval te is az égből jöttél? - tette hozzá. - Melyik bolygóról való vagy?

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

- Eszerint egy másik bolygóról való vagy? - szegeztem neki a kérdést.

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

- Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről...

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról". Próbáltam hát többet is megtudni.

- Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza"? Hová akarod magaddal vinni a bárá­nyo­mat?

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

- Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

- Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

- Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

- De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...

Kis barátom erre megint fölkacagott.

- Elkószál? Hová?

- Mit tudom én. Az orra után...

A kis herceg elkomolyodott.

- Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden... - És mintha egy kis szomo­rú­ság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette: - Nem valami sokáig mehet az orra után az ember...

 

Folyt. köv...

 

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#2. 2012. január 14. 15:32
Néha én is úgy érzem, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Azon a bolygón sokkal jobb élni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!