Answer: Mea culpa

Babits Mihály 130 éve, 1883. november 26-án szülelett. A század eleji költőóriásra emlékezve, egy versét idézem, amely további gondolatokat ébresztett bennem.

 

                  Babits Mihály

                 Egy rövid vers              

 

melyben a költő saját lelkét szólítja meg

és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki.

 

 

Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!

Idétlen fényre szülted ezer álmod.

Utolsót holtan hordozod magaddal,

mint holt gyermek lelkét viszi az angyal.

 

De néha éjjel, éjes éjszakákon

mikor magad vagy az egész világon

s az egész világ egymagadba mélyed

minthogyha megmozdulna néma méhed.

 

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,

mit megtagadtál, nincsen elfeledve

s a megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék

kísértetes méhedbe visszajár még.

 

 

 

                      Answer

                    Mea culpa

 

          Megrovás magamnak,

amiért nem álltam ki valaki mellett

 

 

Csipke vakszemes tövébe bújsz, te gyáva,

lapulsz sunyítva, de hisz bök a tövis...

Ha nem szólsz, lehet akár ezerszer is,

tegnap szúrt, mégis jobban gyötör máma.

 

Hallgattál babrálva az igazságpapíron,

sárba hagytad gyalázni a fényt méltatlanul,

most, hogy nap híján sötétség szava vonul,

előtted vettek erőszakot a maníron.

 

Ha a könnyek tengerbe gyűlnének egybe,

alig kap már belőlük a szár, a gyökér,

tiló járja át, lesz belőle vértelen kötél,

csak egyetlenegy nem lesz... elfeledve.

 

Ekként bújj, míg rágják, marják tenfeled,

kender mellé állj, ha kell, nőj kendernek,

üvöltsd a gyilokmérget hintő embernek,

galád kötélverő nem, én bíz' nem leszek.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#10. 2013. november 27. 20:29
Meg kell szólalni, nem vitás.
Nem tettem, pedig a hitem is megkövetelte volna.
"Babrálva az igazságpapíron...", vagyis nem így, hanem időben kell felemelni az embernek a hangját.
Köszönöm a véleményedet!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. november 27. 19:58
Juhász Kató
#9. 2013. november 27. 19:58
Helyes a felismerés. Aki az átlagosnál nagyobb tehetséget kapott, több a kötelessége is.
Kiállni a szegények, elesettek, méltánytalanul megbántottak mellett - mind költői feladat.

Úgy érzékelem, a jövőre vonatkozóan levontad a tanulságot.
siktár éva
#8. 2013. november 27. 06:41
Vannak bűnök, amit ha elkövet az ember élete végéig ott mardos a lelkiismeret és a bűntudat. Ettől megszabadulni nagyon nehéz, lehet, hogy elhalványul kissé idővel, de gyötör az biztos.

Szeretettel olvastam versedet kedves Answer.
Gratulálok!

Évi
Answer
#7. 2013. november 26. 18:26
Magára hagytam igaz véleményével valakit, és ez bánt azóta is.
Köszönöm, kedves Mara!
Szeretettel: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. november 26. 17:07
Answer
#6. 2013. november 26. 18:24
Lekéstem a fellépést, ami hiba volt!
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Kandrács Róza hozzászólása, 2013. november 26. 14:47
Answer
#5. 2013. november 26. 18:18
Meg kellett volna szólalnom, nem tettem.
Nincs mentség.
Inkább az arcom ég...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 26. 11:57
Mara
#4. 2013. november 26. 17:07
Draga Answer!

Onmarcangolo versed emberi tulajdonagaival a vegen tiltakozassal kivalo alkotas lett.
Szivbol gratulalok es olellek: Mara
Kandrács Róza
#3. 2013. november 26. 14:47
Kedves Answer...Ilyen megrovást én is adtam már magamnak. Csak nem ilyen szép szavakkal. Én bizony keményen oda mondtam a képembe a valót. Érdekes ,hogy tegnap írtam egy verset. Valami hasonló célzattal. Remélem meg jelenik itt is. A magányt ecseteltem-de van benne ejnye-bejnye is. Szeretettel olvastalak. Róza
Fer-Kai
#2. 2013. november 26. 11:57
S ha ez a valaki tényleg a saját lelke...
Hányszor tagadjuk meg, feszítjük keresztre a Lelkünk, a Fényt! S emiatt másokat is cserben hagyunk. A lélekfény viszont nem hagy el minket, ám éget, ha nem tudjuk befogadni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek