Answer: Liszt - Szárnyalás pirkadata

Történet a gyermek Liszt Ferenc életéből, Josepf d Ortigue francia zenekritikus lejegyzett emlékei, és egyéb írásos források alapján, képzelt keretbe foglalva.

 

"Szólam fogant az anyaméhben,

ébren álmodó zenének magzata,

sarja e világnak, a jövendő dallama,

hallja mindenki, a zenéért születtem,

lettem, s leszek égi hangzások karnagya."

 

1820. szeptember

 

A szürkésfehér ház ablakain játszottak a fények, ahogy az előtte magasodó fák árnyai rávetültek. Kétkerekű bricska állt meg csikorogva a bejárat előtt. Liszt Ádám gazdatiszt ugrott le a bakról, és a kitárt ajtó felé tekintgetett, ahonnan az időnként erőre kapó szellő zongoramuzsikát hozott magával. Elmosolyodott, miközben összeütötte néhányszor a csizmáit, hogy a fehéres, finom port leverje róluk. Zeneértő füleinek kincs volt a dallam hangzása, hiszen maga is gyakran koptatta csellója húrjain  a vonóját.

Amint belépett a tágas előtérbe, a felerősödő hangok felé fordult.

  - Franzi - próbált hangosan szólni a fiának - ez milyen darab, amit játszol?

A kisfiú abbahagyta és az apjára nézett, de látszott a szemein, hogy legbelül tovább folytatja. Vékony, hosszú kis ujjaival a kottára mutatott.

  - Én írtam tegnap apa - válaszolta még mindig átszellemülten - tetszik neked?

Amint ezt kérdezte, leugrott a székről, amely teljesen fel volt tekerve, másképp nem érte volna el billentyűket. Így azonban a lábpedálok használata vált kissé nehézkessé, ezért azután hol ülve, hol állva próbálgatta kibontakozó tehetségét. Amikor állt, olyankor úgy megnyúlt a vékony kis teste, akár a fa törzsén felfelé vizslató macskáé.

Odaszaladt az apjához, és a nyakába csimpaszkodott.

  - Hogy érzed magad kisfiam? - nézett a gyerekre fürkészően - Dr Einhart azt mondta, csak óvatosan még az erős megterhelésekkel.

  - Ó már jól vagyok, hidd el! - lapozott egyet a kis füzetben, aztán újra játszani kezdett.

 

Ádám miközben figyelte fiát, eszébe ötlött, nem is olyan régen majdnem elveszítette. A kis Franzit egy éve ismeretlen kór támadta meg, sokáig nyomta az ágyat. Nem evett, teljesen lefogyott, folyamatos lázzal küszködött, az orvos tapintatos óvatossággal felkészítette Anna feleségét és őt a legrosszabbra, a gyermek valószínűleg meg fog halni. Több napi gyötrődés után elment a koporsókészítőhöz, megrendelte a kis ládát. Miközben hazafelé hajtott, majdhogynem az árokba fordult kocsistól, lovastól, mert nem látott patakzó könnyei miatt.

Aztán a fiú - csodával határos módon - amilyen gyorsan beteg lett, olyan hamar felépült. Az édesanyja miközben hálát adott a mindenhatónak, azt mondta:

  - Tudom, érzem, meglátod Ádám, a jóslat be fog válni.

Áldott állapota idején egy cigányasszony megjövendölte Annának, fia fog születni, akire nagy elismeréssel tekint majd a világ hosszú élete során.

 

Odalépett a barnán fénylő hangszer mellé, és tenyerével lefogta Franzi gyorsan mozgó, apró kézfejét.

  - Tegnap Rohner iskolamester említette, hogy elmaradt egy leckéd, megcsináltad már? - szemük összetalálkozott, és látta a gyermek tekintetében a türelmetlenséget.

  - Megyek már, csak ezt egy kicsit... - könyörgött, kiszabadítva az  ujjait.

Ádám bólintott.

Amikor játszani látta a fiát, mindig  csodálat és  büszkeség töltötte el a szívét.

Istenem, hat éves sem volt még, de már a csellókottáim között lapozgatott - merengett - visszaénekelt fejből egy versenyművet, amit eljátszottam neki.

Csináltatott egy zongorát Johann Schanz mesternél Bécsben a kis Franzi méreteihez, aki szaporán ütögette a rövidített billentyűket, ő pedig tanította, ameddig és amire saját képességei engedték. Időnként elvitte magával a vásárba, ahol cigány vándormuzsikusok játszottak, a fiú, mint a kiszáradt szivacs, szívta fel magába a dallamokat. Nehezen elégítette ki bármi is azt az olthatatlan muzikális tudásvágyat, amely belészorult. Rendkívüli módon fejlődött a zongorajátéka, a klimpírozás hamar átváltott művészi szintű előadásba. Komponálni kezdett, valójában előbb tanulta meg a kottázást, mint az írás-olvasás tudományát.

Liszt Ádám a maga zeneértésével pontosan felmérte, hogy az apró muzsikuspalánta kivételes tehetség, és ez tudata mélyén aggasztotta is. Azt látta, hogy a fiú erőnléte nincs arányban akarni vágyásával, de azt is tudta, nem létezik olyan erő, amely megállíthatná.

 

- Jövő hónapban Sopronba utazunk az első koncertedre - szólt, kihasználva a pillanatnyi csendet, kezét a gyerek vállára téve - de nem szeretném, hogy bármi az egészséged, vagy iskolai előmeneteled rovására menne. Megígéred?

Franz helyeslően bólintott, miközben fehér ingecskéjét igazgatta.

Apja megkérdezte:

  - Ferdinand Ries darabját  fogod játszani, ugye?

A fiú odanyújtotta felé a kottát.

  - Igen, az Esz-dúr zongoraversenyt, már fejből tudom. Ma is kétszer  eljátszottam, ahogyan minden nap.

Én kilenc évesen, mint most ő, csak nyekergetni tudtam a húrokat a gordonkámon - gondolta, miközben letette a tartóra a partitúrát, majd így folytatta - Ja, Stefanis atya Isten áldását küldi. Nagyon tetszett neki a játékod, amellyel mindenkit megleptél az iskolai nyitóünnepségen.

 

                                                                      **

 

1820. október

 

A soproni kaszinó zsúfolásig megtelt, úgy zsongott akár egy méhkas. Valamennyien Franz Lisztre, a csodagyerekre voltak kíváncsiak. Hirtelen csend lett, megjelent a törékeny kisfiú, kezét a mellére téve meghajolt, majd magabiztosan leült a zongora mögé. Villant a karmesteri pálca, és azután elkezdődött a csoda. Az apró gyerekember és a zenekar összefonódott,  ez az áhítat megtette a magáét. Futamok szőtték át a szárnyalást, a virtuozitás kinyílt, felemelkedett, magával ragadva az ottlévők sokaságát.

Amikor a darab véget ért, a  hallgatóság minden képzeletet felülmúló ovációval, a zenekar tagjai pedig kitörő lelkesedéssel üdvözölték a virtuóz fiút, aki boldog ragyogással ment a színfalak mögé. A harmadik visszatapsolást követően egy ismeretlen, őszes férfi közeledett az oldalbejárón hozzájuk. Odakinn még mindig zúgott a szűnni nem akaró taps.

  - Hát te vagy az a híres zenei tálentum, a jövő óriása - kacsintott a frakkos cvikkeres úr a gyerekre. - Ön nyilván a tisztelt apja - nézett Ádámra - ha nem tévedek. Valóban kivételes tudással rendelkezik a fia. Engedje meg, hogy bemutatkozzam Klaus Wittermayer koncertmester vagyok. Gróf Eszterházi Márton őfőméltósága nevében gratulálok, és meghívom ezt a kis géniuszt a pozsonyi kastélyba jövő hónapban egy bemutató koncertre. Amennyiben elnyeri a gróf úr tetszését a játéka, úgy finanszírozni fogja a további zenei tanulmányait. Na mit szólnak hozzá?

  - Elmegyünk, ugye fiam? - fordult a gyermekhez Ádám elégedett mosollyal.

A jövő leendő óriása csillogó szemmel bólintott.

 

Folyt. köv...(10.20-tól)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#17. 2013. október 14. 18:17
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel: Answer
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2013. október 14. 06:29
agnes-senga
#16. 2013. október 14. 06:29
Lenyűgöztél Answer! Gratulálok írásodhoz. Élvezet volt olvasni. Ami az évődést illeti, nekem nem okozott úgy érteni ahogy szántad, de ebből látszik milyen sok év van mögöttem. De ez csak rám vonatkozik..

szeretettel agnes
Answer
#15. 2011. július 4. 20:33
Köszönöm a javítást a szerkesztőnek!
Answer
#14. 2011. július 4. 20:32
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel: answer
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 4. 14:08
Juhász Kató
#13. 2011. július 4. 14:08
Gratulálok szép írásodhoz. Tetszett.
Answer
#12. 2011. július 4. 12:13
Évődés helyett gyötrődés, én bírom a kritikát (csak nem szeretem... ez vicc volt!)
Köszönöm Eliza, Katuska, ölellek benneteket!
Answer
#11. 2011. július 4. 12:10
Köszönöm, kedves Mara!
Ölellek: answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. július 4. 09:44
Mara
#10. 2011. július 4. 09:44
Minden elismerésem lírai hangú írásodhoz. Szeretettel ölellek: Mara
Answer
#9. 2011. július 3. 17:28
Köszönöm, gondolkodom rajta.
Szeretettel: answer
előzmény: katuska hozzászólása, 2011. július 3. 17:26
katuska
#8. 2011. július 3. 17:26
Nagyon tetszett az írásod, külön gratulálok a lírai címhez.Az " évődést" én sem olvastam még ilyen szövegkörnyezetben, szerintem cseréld le egy másik kifejezéssel, persze csak ha gondolod.
Gratulálok!
Answer
#7. 2011. július 3. 15:56
Pedig az évődés jelentése többek között: tépelődik, és ami miatt itt használom: emészti magát.
Köszi Eliza!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 3. 14:16
Answer
#6. 2011. július 3. 15:53
Ez megtisztelő!
Szeretettel: answer
előzmény: janos hozzászólása, 2011. július 3. 11:29
Eliza Beth
#5. 2011. július 3. 14:16
Gratulálok, Answer!
Az apáról az eddigiek alapján elég vegyes kép alakult ki bennem, a menedzsertől (aki általában nem a kíméletről híres) az aggódó apáig, aki most a jóvoltodból lett .

(Itt: Több napi évődés után elment a koporsókészítőhöz--- nem tudom, vajon hány embernek jut eszébe az évődésről a tépelődés, nekem alapból más érzelem van e szóhoz társítva.)
janos
#4. 2011. július 3. 11:29
Answer, erre csak azt lehet mondani, hogy van sütnivalód,ezt a szót nállunk, a nagy képességgel rendelkező emberekre mondják.
Szeretettel,gratulálok!
János
Answer
#3. 2011. július 3. 09:40
Nagyon köszönöm!
Balage
#2. 2011. július 3. 08:50
Answer, te aztán tudsz!
Elismerésem.
Nagyon tetszett, hogy ifjúként is megismerhettük Lisztet. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek