Answer: Liszt - Hitnek kottája

A misékre használatos központi teremben már hetekkel azelőtt beállították a zongorát...

 

 

Kereszt a

zongora felett,

Égi szimfónia,

Örök harmónia,

Magasztos gregorián, rekviemnek társa,

Liszt angyalok zenéje, annak földi mása.

 

 

1859. május 17.

 

Kopogtattak Viktor Hohenlohe ajtaján. Amikor ajtót nyitott, felderült a tekintete.

 - Franz, ön itt? - kérdezte, ahogy megölelték egymást. - Mi járatban errefelé? Ó, ha tudtam volna, hogy jön... foglaljon helyet, kérem.

Liszt szinte belesüllyedt a faragott, díszes fotelbe.

 - Igen, csak átutazóban vagyok - egy csomagot tett az asztalra - említette volt szíves, hogy bemutat Gustav bátyjának.

 - Persze, persze, most itt van, mindjárt elküldetek érte. Hans! - kiáltott az inasnak, - menjen át a testvéremért, mondja, hogy a mester keresi, no igyekezzen!

Fél óra sem telt bele, meg is érkezett a magas, markáns arcú férfi, karcsú reverendában. Hosszas beszélgetésbe elegyedtek, végül Liszt felállt, és felvette a papírba csomagoltat.

 - Megkomponáltam az Esztergomi Bazilika felszentelésére ezt a misét - kibontotta a díszes kötésű irományt. - Tudom, hogy bejáratos a Vatikánba eminenciád, megtenné, hogy átadja a pápa őszentségének tiszteletem jeléül ezt a példányt? - és odanyújtotta.

 - Gyönyörű... - nézegette Gustav az ajándékot. - Ez csak természetes, amúgy többször emlegette Önt, nagyon nagyra becsüli zenei tudását. Jövő héten visszautazom a bíborosi beavatásra, át fogom adni.

 

 **

Egy hónap múlva üzenet érkezett Franz részére a pápától, Gustav Hohenlohe közvetítésével. IX. Pius megköszönte az ajándékot, és egyebek mellett ezt mondta: „Mondja meg Liszt úrnak, hogy áldásomat küldöm neki, s hogy híres miséjét amelyet küldött nekem, el fogják énekelni novemberben a Szent Péter Bazilikában, és én jelen leszek."

Szinte szárnyalt a boldogságtól, amikor ezt megtudta.

 

 

1863. július 11.

 

Díszes hintó kaptatott felfelé a kanyargós úton. Monte Mario festői domboldalán haladt a menet, vörös ruhás, sisakos testőrök kísérték a pápa fogatát. Várta a Magdolna del Rosario kolostor, de még jobban Liszt Ferenc, aki játékával kívánta szórakoztatni őszentségét. Nem volt ideges, ez az érzés ismeretlen volt számára, inkább öröm és kíváncsiság töltötte el. Hogy játszhat Isten földi helytartójának, azt kivételesen nagy megtiszteltetésnek vette.

A misékre használatos központi teremben már hetekkel azelőtt beállították a zongorát, feketén csillogott az átrendezett padsorok előtt. Az első sorban néhány kényelmes karosszék, valamint középen a pápai trónszék foglalt helyet.

Befordult a fogat a díszes kapun, egy éles fordulattal körülkerülte a faragott díszkutat, majd megállt a kolostor épületének bejárata előtt. Az udvaron elült a zsivaj, két lovas ugrott a földre, egyikük lehajtotta a hintó lépcsőjét, és IX. Pius a nyitott ajtón át lelépett a bazaltkockákkal borított tér földjére. Fehér ruhája libbent egyet, amint mosolyogva intett a várakozók felé, majd a kezét nyújtotta Liszt felé, aki letérdelt, és megcsókolta a kesztyűs ujjon lévő gyűrűt, a pápa keresztet rajzolt homlokára. A vörös szőnyeg szinte világított a némileg halványabb fényű nagyteremben, őszentsége végigment rajta, majd megállt a zongoránál.

 - Mit játszik nekünk mester? - kérdezte franciául a mellette álló művészt.

 - Engedelmével exelenciás uram, néhány saját művemet, - válaszolta, - de nagy megtiszteltetés volna, ha elénekelne egy áriát Bellini Norma című operájából. A Casta Divát, ha kérhetnénk, én majd kísérem Önt - és kinézett az ott lévőkre, akik megtapsolták ezt a felvetését.

Piustól nem állt távol a zene, fiatal korában csellózott, szép csengésű baritonhangját máskor is megcsodálták már. Persze Hohenlohe bíboros hetekkel előbb felkészítette a „fellépésre", így a meglepetés amelyet eljátszott, a többieknek szólt.

 - Erre nem számítottam - mondta hamiskás mosollyal. - No jó, nagyon szeretem Bellinit, és az ária, amit írt, igazán gyönyörű. Legyen hát!

Mindenki elfoglalta a helyét. A megszólaló zongora szárnyalása szokás szerint lenyűgözte a jelenlévőket. Végül a pápa felállt, előadta az áriát, ami nagy tetszést aratott. Az utolsó taktust követően odalépett a meghajló mesterhez, és ezt mondta:

 - Köszönöm ezt a remek előadást, Isten áldása kísérje az Ön útját, és engedje meg, hogy a katolikus egyház, valamint a magam nevében ezt a gyűrűt átadjam, nagyrabecsülésünk jeléül.

Franz meghatódva húzta ujjára a míves darabot.

 

 

1863. július 22.

 

Nagy dolog volt, ezt Franz is érezte, a pápa audencián kívánja fogadni őt. Tudta, hogy az egyházzene reformja Pius szívügye, és ebben tevékenyen részt kívánt venni. Legutóbb azt kérte tőle az egyházfő, segítsen kapcsolatba lépni Rossinivel, akinek műveit úgyszintén nagyra tartotta.

A személyes meghallgatás végeztével egy csodaszép, Máriát ábrázoló kameát* nyújtott át a mesternek.

 - Sir, fogadja el tőlem ezt a csekélységet, és arra kérem, fontolja meg, amit kértem - mondta Pius, - semmit sem vennék szívesebben, minthogy Ön látná el a Sixtus kápolna karnagyi és zeneművészeti vezetését. Támogatni fogom, ebben biztos lehet.

 - Megtisztel szentséged, köszönöm a bizalmát és a gyönyörű szentképet.

 

1865. június 21.

 

Egyre inkább tudatosult benne a keresztény vallás iránti elhivatottság. Hohenlohe kardinálishoz igaz barátság fűzte, Liszt arra kérte, segítsen felvennie a papi rendet. Immár a Vatikánban, barátja lakosztályában lakott, és felkérték egy olyan kivételes koncertre, amelyre egészen addig a pillanatig nem volt példa. Nevezetesen IX. Piusz megválasztásának huszadik évfordulója tiszteletére kellett, hogy zeneestet adjon, méghozzá a pápa könyvtárában. Zongoráját az ünnepi alkalom előtt pár nappal átszállítatta a hosszú könyvespolcokkal telerakott helyiségbe. Nem volt egészen elégedett a tér hangzásával, de ez cseppet sem zavarta, hiszen érezte, ilyen lehetőség nem sok adatik meg az életben. Ezúttal egészen szűk körben játszott, amikor az utolsó akkordot leütötte, a pápa odalépett, és átölelte a vállát.

 - Kedves Franz - mondta - Ön az egyetlen, aki alkalmas az örök harmónia létrehozására -felnézett a falon lévő hatalmas, faragott feszületre, majd olaszul folytatta - caro mio Palestrina**. A Mindenható Isten áldja meg!

Beteljesedett tehát az, amire egész életében vágyott, szolgálni a Teremtőt a maga kivételes tehetségével.

 

 

 

 

 * kamea: drágakövekből kialakított dombormű

 

 

** caro mio Plaestrina: kedves Palestrina.

Giovanni Pierluigi da Palestrina 1525-ben született olasz zeneszerző, a katolikus egyház a templomzene első megújítójaként tartja számon. A pápa ezzel a mondatával arra utalt, hogy második Palestrinanak tekinti Liszt Ferencet.

 

Befejező rész... (10.27-től)

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#15. 2013. július 28. 13:35
Jó volt olvasni írásod.
Nem tudom miért maradtam ki annak idején, de most bepótolom.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Fer-Kai
#14. 2013. július 28. 12:05
Szépen, érzékletesen megírt történet.

Az az érzésem, hogy az itt jelzett eseményektől, fejleményektől függetlenül, Liszt Ferenc mindig is a Teremtőt vágyta szolgálni, szolgálta is egész életében.

Amiről itt nem esik szó, hogy Liszt Ferenc - Mozarthoz és sok más nagy zeneszerzőhöz hasonlóan - szabadkőműves volt (ami akkoriban sokkal többet, tisztábbat, nagyszerűbbet jelentett, mint manapság.)

www.tollal.hu/mu/a-szabadkomuves-liszt-ferenc---unnepi-megemlekezes
Answer
#13. 2011. július 20. 14:14
Ez kedves, köszi kedves Zsuzsa!
Szeretettel: answer
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 19. 20:53
Döme Zsuzsa
#12. 2011. július 19. 20:53
Hallom a zenét, amint olvasom az írásaidat.
Answer
#11. 2011. július 18. 20:27
Köszönöm.
A többieknek én is gratulálok!
Szeretettel: answer
előzmény: vackor hozzászólása, 2011. július 18. 14:55
Answer
#10. 2011. július 18. 20:26
Örülök kedves Laci, ha így van!
Ölellek answer
előzmény: székács lászló hozzászólása, 2011. július 18. 14:11
vackor
#9. 2011. július 18. 14:55
Én is gratulálok az íráshoz! Egy pillanatra sem engedted lankadni a figyelmemet. Érdekes, és nagyon jó stílusban írtad meg.
Annyira örülök, hogy több, a tiédhez hasonlóan remek írást is olvashattam ezen a pályázaton, annak meg külön örülök, hogy néhányan Liszt zenéjének a spiritualitását ragadták meg.
A gratuláció a pályázat kiírójának is kijár:)
székács lászló
#8. 2011. július 18. 14:11
fogadd csendes bókom, kalpagom dobálva tapsolok vastaps szólót.
stílusod valóban megfog az utsó hangig :o))) Laci
Answer
#7. 2011. július 18. 14:03
Át is lendültem Eliza...
Köszi, ölellek!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 18. 13:30
Answer
#6. 2011. július 18. 14:03
Ezt már megtették nemes elődeim...
Egyébként remek érzés egyre többet megtudni a géniuszról,:
Igaza volt Papnutiusznak, egyebek mellett arra is kiválóan alkalmas a pályázat, hogy ismereteinket gyarapítsuk Liszt Ferencről.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: answer
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 18. 13:17
Answer
#5. 2011. július 18. 13:59
Jól esik, de csak egyszer olvastam el amit írtál, mert a végén még el is hiszem...
Köszi!
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 18. 12:56
Eliza Beth
#4. 2011. július 18. 13:30
Answer belelendült :-)))
Juhász Kató
#3. 2011. július 18. 13:17
Kedves Answer!
Nem gondoltál még arra, hogy Liszt életéről
írsz egy saját könyvet?
Mert nagyon közel tudod Őt vinni az emberekhez.
Balage
#2. 2011. július 18. 12:56
Nagy vagy answer, mint mindig... ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek