Answer: Hóember

Szilánkokhoz...

Tolom magam előtt a feladatokat. Gondolom, nem csak én vagyok így ezzel. Majd holnap. Ismerős mondat. Nem "patópál" effektus ez, hanem nincs idő semmire igazán. Mintha gyorsabban forogna az óra mutatója, vagy ez csak érzékcsalódás, nem tudom. Egy bizonyos, pár napja, amikor listát készítettem magamban, mi minden vár reám, elbizonytalanodom. Végérvényesen itt az ősz vége, még a fagyok előtt sok a dolog a ház körül, no meg az egyéb tengernyi tennivaló, amelyen át kell rágnom magam rövidesen. Ez nem lesz meg időre, az bizonyos - jutottam közös nevezőre magammal. Viszont érdekes módon, azért a végén mégis minden elintézésre került. Nagyon a végén, igaz, ami igaz, a huszonnegyedik órában, de mindegy, lényeg hogy rendeződött. Leültem az ablak elé, nézve a hidegedő időben csepergő havas esőt, és fellélegezve elgondolkodtam. Huszonnegyedik óra. Rövidítve h.ó. Aki rendre maga előtt lökdösi, tolja az elvégezni valókat, az valójában "hó"ember. Akárcsak én. Szerintem sokan vagyunk, minden sarokra jutna egy szénszemű, répaorrú egyed belőlünk. Pedig még nincs is tél. Vagy már igen?