Answer: Hallgató csend

Képes vagy rá? Mimmy: -Szemtől szembe- című alkotásához

 

 

 - Kiengedett? - kérdezte a fiú, melegséggel a hangjában.

 - Nem, de kiszöktem - válaszolta halkan a lány - Tudod...

 - Tudom.

Nézte a nagy, barna szemeket, amiért mindent odaadott volna ezen a világon.

 - Szeretsz?

 - Szeretlek.

 - Akkor szökjünk meg - mondta a fiú, miközben a két formás, apró kezet markolta.

 - Azt nem lehet, akkor mi lesz velünk? Utánunk jönne a világ végére is, és el kell mondanom...

 - Jöjjön csak - szakította félbe az elszánt válasz. - Nem vehet el tőlem soha, érted soha!

Bámulta a földet, majd az inge zsebéből tétova mozdulattal egy papírdarabot húzott elő.

 - Ezt neked írtam, hallgasd meg:

 

 

Szeretlek édes, mindig is szerettelek,

égi országból érkeztél hozzám,

mégis, folyton a földön kerestelek.

 

Már nem számít semmi, már nem,

alfa, omega, vagy istenfélő ámen,

kegyeltje lettem én a Mindenhatónak,

mikor előttem állsz vigasztalónak.

 

Szeretlek édes, nézem angyali szemed,

pilláid közt magam látom immár,

eggyé alakultunk, az én kezem a kezed.

 

 

 - Ez meseszép, szívem - a lány szemébe könnyek csillogtak, az öröm gyöngyszemei.

Ráhajtotta fiú vállára a fejét, hosszú haja betakarta annak mellkasát. Azután hosszan, fürkészően nézte az eltökélt, szépívű arcot.

 - Mindenem, valamit nem tudsz - várt a lány néhány minutát. - Beteg vagyok.

A fiú rávágta:

 - Én is, ledobott a ló, majdnem eltört a lábam, nézd - felhúzta a nadrág szárát. - Látod?

 - De engem nem lehet meggyógyítani - remegett a hangja - az orvos azt mondta...

 - Mit? - hadarta kétségbeesve a fiú - mit mondott?

 - Hogy meghalok - suttogta a szerelme fülébe - hamarosan...

Most a fájdalom fénylő cseppjei kéredzkedtek kifelé a lehunyt szemhéjak alól.

 - Akkor én is... - kezei közé vette az imádott arcot. - Hallod, én is!

Hosszan, percekig némán merültek el egymás tekintetében, végül a lány lassan eltolta magától kedvesét. Elővett valamit, és a lenyugvó nap sugarai megcsillantak egy üvegcsén, amelyet előrenyújtott nyitott tenyerén.

 - Méreg, egy javasasszonytól vettem, ha már nem bírnám tovább...

A fiú elvette, az ég felé tartva nézegette, majd kihúzta a gömb alakú fémdugaszt. Kiitta a zöldes folyadék felét a fiolából, és visszahelyezte a szoborként megmerevedett kézbe.

 - Szeretlek - suttogta a lány, azzal kiitta a maradékot.

 - Én is szeretlek. Megszöktünk... - halt el a fiú hangja.

 - Meg...

 

Aztán csend tapadt mindenre, hallgató csend...

 

 

 

 

Kép forrása

A játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#21. 2011. december 25. 16:05
Hát ennek itt a vége, de köszönöm, hogy olvastad!
Ui.
Elnézést, hogy sokára válaszoltam, de átugrottam valamiért...
előzmény: Zsó hozzászólása, 2011. december 25. 10:24
Gitka_61
#20. 2011. december 25. 11:02
Nekem is ez jött be!

Persze lehetne folytatni, főleg, miután három ponttal fejezted be, vagyis nem fejezted be. Ezzel nem azt mondom, hogy folytad, elfogadom, hogy ennyi. Csak a gondolattal játszottam. :))))

szeretettel! Gitta
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2011. november 28. 18:05
Zsó
#19. 2011. december 25. 10:24
Szeretném, ha folytatása lenne a történetnek.
Abban a fiolában lehetne egy kis pálinka.
Jól írsz, biztos meg tudnád oldani...
Különösen tetszett, hogy nem versbe öntötted ihleted.

Szeretettel gratulálok! Zsó
Answer
#18. 2011. november 29. 13:30
Nekem is, kedves Tara!
Köszi!
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. november 28. 18:42
Tara Scott
#17. 2011. november 28. 18:42
Kedves Answer!
Egy lehetséges történet, bár szomorú de tökéletes. Nem változtatnék rajta. Nekem ez egy befejezett mű.
Szeretettel olvastalak: Tara
Answer
#16. 2011. november 28. 18:17
Nahát, tényleg.
Akár lehetne, persze ha más mondja...
Köszi!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2011. november 28. 18:05
Answer
#15. 2011. november 28. 18:16
Ebben számomra nincs több...
Próbáltam már kérés alapján tovább folytatni írást, mit mondjak, felsültem.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 28. 18:04
zsuzsahorváth
#14. 2011. november 28. 18:05
Veronai szerelmesek - mai formában?
Juhász Kató
#13. 2011. november 28. 18:04
Rendben van. Tudomásul vettem, mert én sem szeretem, ha beleszólnak, hogy mit írjak.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. november 28. 17:39
Answer
#12. 2011. november 28. 17:44
Apró klisé, answeres módra, ez lett.
Örülök, hogy a vers azért tetszett!
Üdvözöllek: answer
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2011. november 27. 19:12
janos
#11. 2011. november 28. 17:43
Szomorú de nagyon jó kombináció a vers és az írás együtt. A mesékben az álmok valóra válnak miért ne lehetne itt is halál helyett élet?
Gratulálok!
Answer
#10. 2011. november 28. 17:43
Hát, ilyen is van.
Ez most szomorú...
Ölellek: answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. november 27. 17:18
Answer
#9. 2011. november 28. 17:42
Elizám, így is túlszárnyalsz, vagy negatívan hatok rád?
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. november 27. 16:55
Answer
#8. 2011. november 28. 17:41
Sajna nem lesz folytatás...
Esetleg írok mást, másképp hozzá.
Örülök, hogy azért tetszett!
Szeretettel: answer
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2011. november 27. 16:55
Answer
#7. 2011. november 28. 17:39
Valóban tévedhetnek...
Ennek nem lesz második része kedves Katika, mert általam így egész.
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 27. 15:22
Fer-Kai
#6. 2011. november 27. 19:12
Itt most kicsit stílusgyakorlatot éreztem; a prózai részbe így kevésbé tudtam beleélni magam, de a versbe annál inkább!
Mara
#5. 2011. november 27. 17:18
Kedves Answer,
mért ölöd meg , vagy keseríted el főhőseidet?
Az írásod idillikus, de szomorú.
Szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#4. 2011. november 27. 16:55
Már megint akkor kell megjelennem, miután olvastam Answert! Borzasztó!
Mimmy
#3. 2011. november 27. 16:55
Kedves answer!
Köszönöm, hogy megihlettelek. Bár nagyon szomorú a történet, mégis légiesnek érzem. Katóval egyet értek, lehetne-e folytatni, mondjuk pl. a fiolában egy kis szilvórium lakozott, vagy valami hasonlóval ütötték ki magukat, de csak egy kis időre.
Gratulálok: Mimmy
Juhász Kató
#2. 2011. november 27. 15:22
Ó, de szomorú!
Soha nem szabad feladni! Az igazi szeretet gyógyít, és nem öl.

Az orvosok gyakran tévednek. A javasasszonytól gyógyszert kell kérni, nem mérget.
Ugye, lesz folytatás, 2. rész /nem hat a méreg.../
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek