Answer: Félelmem háza

Haverda Mariska Vojtha barátjával, megölte az anyját annak pisztolyával, hollálá hopszala hó... (Igaz történet)

 

 

A hatvanas évek elejét igencsak forró nyarak járták. Bújt is mindenki fák hűse alá, szobába, vagy épp pince mélyire, ott volt ám a jó világ. Csakhogy nagymamám eldugta a kulcsot, mondván, aki oda kihevült testtel lemegy, biztosan megfázik. Elkerülendő a meghűlést, ő is magára kapta kiskabátját, mielőtt a hordók közé ereszkedett volna a keskeny lépcsőn, ha valamely szomjas betérő bort kért a magával hozott flaskába. Olyankor a félkerek tetejű ajtó nyitva állt, és én kihasználva az alkalmat lelopództam néhány fokot, élvezkedve a hűvösségben.

 - Lackó - hallottam nagyapám hívó hangját - merre vagy?

Fenn ült a tornácon, a számára fenntartott zöld, csővázas kertiszéken, amikor odaértem.

 - Eriggy mán el a Haverdáhó, hozzá két doboz kossuthtot - nyúlt a régen még feketének mondott bukszájába - ehun a píz. Nagyon fáj a lábam - simogatta a bokáját - Messze van a má nekem...

 - Én oda nem megyek nagypapa - mondtam határozottan - mert félek tőle.

 - Fész-e? A Haverdátú? - nézett rám fakókék szemeivel - hallottad, amit a Csüröpnek mesétem mútkorába, ugye?

Bólintottam.

Nemrég járt nálunk a szomszéd, átnézett egy kis poharazgatásra.

 

 - Mező bátyám - kezdte Csüröp, letéve a poharat - ezek a Haverdáék alig mozdulnak ki otthonról mostanában. Ebédezni mán nem mennek vagy öt éve. A Trautmann vendéglőbe jártak egy időbe, de kinézték őket onnan. Oszt igaz tán, amit beszélnek róluk?

Papa töltött a rózsaszínű rozéból mindkettőjüknek.

 - Igaz há - fogott bele - fődim ez Haverda Mariska, Szabadka mellől való. Szépsiges fehénép vót, de nem bírt a vérive. Nagyvilági életet ét, összeát valami Vojtha nevű katonatisztte. Amikor a píz fogyóba vót, meglűték az öreg Haverdánét, oszt az meghót. Gazdag asszony híribe állott, hát a pénzé tették. De megfogták űket. Még nóta is született róluk ottan, hogyaszongya:

 Haverda Mariska Vojtha barátjával,

 megölte az anyját annak pisztolyával,

 hollálá hopszala hó...

 

 - Tovább nem tudom..., na szóval, e vót, Csüröp bácsi - gyújtott cigarettára nagyapa. - Azután efogták űket, és börtönbe űtették mindkettőt. Kiszabadulása után idegyütt Barossra, oszt bírbe vette a bolondos festő házát. Nem egyedű, a cellába szigyenszemre összemelegedett egy másik nőszemillye, a Rózáva, mán érti hogy, no? Nyitottak egy trafikot, de innen mán maga is tuggya.

 - Tudom, tudom - erősítette meg a szomszéd - ennek a Rózának úgy megromlott a szeme, alig lát. Nem is engednek be senkit a bótba, a bejárati ajtóra csináltattak egy kisablakot, azon keresztül szolgálnak ki mindenkit.

 - Csak ű szógál ki - fűzte hozzá nagyapa - a Mariska szégyenli magát, hogy előgyűjjék. Na, isten-isten - összekoccantak a poharak.

Én éppen az írást gyakoroltam odakinn, és a nyitott konyhaajtón keresztül minden szó kihallatszott, amiről a két öreg beszélgetett.

 

- Nem kű féni, hát mán mióta jársz oda - hunyorgott nagyapa - oszt egysze se haraptak meg, no. Venné egy kakast is igaz-e? Na várjá, adok hozzá - nyúlt a pénzért.

Az utolsó mondatnak, hát annak bizony varázsereje volt számomra.

A szóban forgó kakas nem tudott kukorékolni, de még a szemétdomb tetején sem kapirgált, mert cukorból volt. Piros színű, pálcikás nyalókának teremtették, és mennyei volt az íze. A vágyakozás erősebbnek bizonyult bennem a félelemnél.

Öreg szülém látta, hogy egy szemvillanásnyi idő alatt átváltozott a fizimiskám, és ezt igennek véve, a kezembe nyomott még egy egyforintost.

 - Osztán lépkeggyé, mer fogytán van a színi valóm - szólt utánam, amint becsuktam magam után a lécből szegelt ócska kaput. Végigvágtattam a poros, forró utcán, majd megálltam az utcai nyomóskútnál inni. Amint kortyoltam a hideg nedűt valaki megállt mellettem.

 - Szia Laci - köszönt Jancsi - hová mész, nem snúrozunk? Aki nyer az...

Közbeszóltam:

 - Nem lehet, megyek a Haverdához nagyapámnak cigiért.

Átfogta a vállam.

 - Idehallgass, van egy csomó régi egypengősőm, még a dédié volt. Öregem, a Béla azt mondta, hogy pont akkorák, mint az egyforintos. Kért belőle, adtam neki, és a hunyori Róza néninél már el is sütött néhányat. Láttam, amint az öreglány a pénz recéjét kapargatta, de aztán adott neki érte cigit.

Alig mondta végig, már szaladt is.

Béla számított közöttünk a nagyfiúnak, így is, úgy is. Több évvel öregebb, minden hájjal megkent rosszcsont volt, ráadásul már cigarettázott.

 - Na gyere, jövök én is - ért vissza lihegve - itt van ni! - és zsebéből előhúzott néhány érmét. - Van nálad forint?

Odaadtam, egymásra fektette őket.

 - Látod? Teljesen egyformák - mutatta - Irány a trafik!

Nekem rossz előérzetem volt, különösképp nagyapa története után, de nem szóltam semmit. A ház, amelyben a két öregasszony lakott a főúton, tornyával, elvadult kertjével úgy festett, akár egy ódon kastély. Sokszor jártam már ott, de most úgy éreztem, mintha fenyegetnének a sárgafoltos falak. Rozoga vaskapuja nyikorogva nyílott, amikor lenyomtam a kilincsét. Pár foghíjas lépcsőn fellépve, egy barna, üveges faajtó állott, felette tábla: „Trafik c. t.: Haverda Mária" felirattal. Bekopogtam a kisablakon, amely kis idő után megnyílott.

 - Egy kossuthtot, meg egy kakast kérek - nyújtottam be a pénzt az ablakon.

Kontyos Róza néni kezébe vette, forgatta, kapargálta, majd kiadta, amit kértem.

Kiszaladtam az utcára, és egy bokor mögül figyeltem, amint felment Jancsi. Nem értettem mit mond, csak azt láttam, benyújtja a pénzt az ablakon.

Egyszerre kinyílott az ajtó, és ott állt Haverda Mariska.

 - Nem szégyelled magad te csirkefogó? - rikácsolta - Takarodj innen ezekkel együtt! - és a kifutó barátom után hajította a pengősöket.

 - Hű, ez meleg volt öregem - kapkodta a levegőt.

 - Meg is ölhetett volna - válaszoltam - nem tudtad, hogy megölte az anyját?

 - ??

Hüledezve hallgatta hazafelé a történetet.

Röviddel később nyílt egy másik trafik, és én messze elkerültem a félelmem házát.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#26. 2014. szeptember 8. 14:02
Minden szép emlék nosztalgikus számomra.
Örülök, hogy tetszett!
előzmény: Anyko hozzászólása, 2014. szeptember 8. 07:17
Anyko
#25. 2014. szeptember 8. 07:17
Nosztalgiát éreztem. Nagyon tetszik gördülékeny emlékezésed.
Szeretettel olvastam !
Gratulálok!
Answer
#24. 2011. augusztus 31. 19:03
Úgy tudom megküldték az én emailcímem.
ÍRj és kielemezzük Barosst, az iskolát, a Stefánia tavat stbb.
Nosztalgiázzunk egy kicsit....
előzmény: ungarkati hozzászólása, 2011. augusztus 28. 15:26
Answer
#23. 2011. augusztus 28. 17:47
Kedves Kati!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Elkértem az email címedet a T.szerkesztőtől, részletesen fogok írni, amint megérkezik!
Addig is szeretettel üdvözöllek: answer
előzmény: ungarkati hozzászólása, 2011. augusztus 28. 15:26
ungarkati
#22. 2011. augusztus 28. 15:26
Kedves Answer!
Enged meg, hogy írásodon túl, az abban foglaltakra reagáljak. Teljesen véletlenül keveredtem erre az oldalra, mivel Haverda Mariskával kapcsolatos írásokat kerestem. Írásodat olvasva a gyerekkorom jött vissza. Én is jártam a trafikba nagyapámnak Tulipán cigarettáért és magamnak sokszor a valóban finom ízű/ vagy már csak a megszépítő messzeség/ kakas nyalókáért, mivel ott laktunk a templom utcájában. Valóban kissé félelmetes volt az egész ház, pedig csak később hallottam szüleimtől , hogy ki volt a Haverda Marcsa. Nemrég jártam arra, az épület és a kert is eléggé rossz állapotban, de még mindig ott van. Az írásod emlékeztetett arra is, hogy valóban ott volt a nagyon rosszul látó Róza, akiről szintén suttogtak annak idején a felnőttek. Gratulálok az írásodhoz, ha van még régi hasonló emléked, nagyon szívesen olvasnám. /Egy 47-es, aki lehet, hogy talán még ismert is/
janos
#21. 2011. augusztus 22. 12:03
Kedves Kató!
Az mikor volt? Vagyis 19.....?
Tudjátok minek örülök a legjobban?
Úgy néz ki, hogy én vagyok a legfiatalabb, 56- ban... magyar forradalom.
Juhász Kató
#20. 2011. augusztus 22. 10:02
Kedves Answer!
Ne szégyelld magad, öcsikém lehetnél.
A korom nem fáj, sokkal jobban érzem magam, mint 30 évesen, és ez a lényeg.
Answer
#19. 2011. augusztus 22. 09:19
Hanyas vagy? Ismerős kérdés...
(Kálmán György kérdezte)
Zsó
#18. 2011. augusztus 21. 20:44
És elárulom, hogy én 52-ben, jééé ennyire öregek lennénk? Csak nyalhatnék mégegyszer olyan békebeli kakasnyalókát, a krumplicukorról nem is beszélve...
Answer
#17. 2011. augusztus 21. 20:26
Nahát kiprovokáltam ,ki mikor született, pedig hölgyek esetében ez nem ildomos ugye...
Ágnesnek:
Annak örülök, hogy csaknem egy időben, csak annak nem, hogy ilyen régen!
Köszi!
Szeretettel: answer
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2011. augusztus 21. 20:23
agnes-senga
#16. 2011. augusztus 21. 20:23
Igen a trafik "varázsa" ismerős nagyon. 52-ben születtem, és így én is ismerem. Az írásod nagyon tetszett, és szívesen olvaslak. szeretettel agnes
Answer
#15. 2011. augusztus 21. 20:08
Milyen régen hallottam ezt a szót: kacifántos...
Köszönöm a véleményed, drága Mara!
Ölellek: answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. augusztus 21. 19:22
Answer
#14. 2011. augusztus 21. 20:07
Köszönöm!
Szeretettel: answer
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2011. augusztus 21. 17:22
Answer
#13. 2011. augusztus 21. 20:06
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: answer
előzmény: Zsó hozzászólása, 2011. augusztus 21. 14:29
Answer
#12. 2011. augusztus 21. 19:56
Ha nem írod is tudom hogy olvasol, nekem is nehézséget okoz olykor a véleményezés az időhiány miatt!
Így duplán köszi Zsuzsa!
Szeretettel: answer
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. augusztus 21. 13:28
Answer
#11. 2011. augusztus 21. 19:54
Minden ilyen édességre emlékszem, itt van a számban! 53-ban születtem, nem titok. A te írásaidból kikövetkeztettem, vélhetően közel azonos a korunk.
Most szégyellem magam, ne írd ide hogy igaz...
Köszönöm a véleményed!
Szeretettel: answer
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. augusztus 21. 13:18
Answer
#10. 2011. augusztus 21. 19:51
Teljesen valódi (volt sajnos).
Akkor én drágán vettem 1 forintért...
Köszi Eliza!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. augusztus 21. 13:10
Answer
#9. 2011. augusztus 21. 19:49
Köszönöm, kedves János!
Szeretettel: answer
előzmény: janos hozzászólása, 2011. augusztus 21. 12:16
Mara
#8. 2011. augusztus 21. 19:22
Kedves Answer, na most ha azt írom egyike a legkacifántosabb írásodnak, amit ,mégis összeköt a gyerek észjárása, tette és az öregek életfelfogása, gondolkodása.
Nagyszerűen sikerült. Szeretettel gratulálva ölellek: Mara
zsuzsahorváth
#7. 2011. augusztus 21. 17:22
Ízes szavakkal varázsoltad elénk nagyapádat és
gyerekkorod e töredékét..
Üdv:zsuzsa
Zsó
#6. 2011. augusztus 21. 14:29
Nagyon tetszenek nagyapád ízes szavai, hitelesen adtad vissza, és a történet - gratulálok!
Döme Zsuzsa
#5. 2011. augusztus 21. 13:28
Kedves Lackó!
Soraiddal feltámasztottad bennem a gyerekkoromat, s az az érzés kerített hatalmába, hogy ez akár velem is előfordulhatott volna.
(Ha hozzászólást nem is fűzök minden egyes alkotás végére, azért nagyon is figyelemmel kísérem a műveidet.)
Juhász Kató
#4. 2011. augusztus 21. 13:18
Kedves Answer!
Nagyon tetszett a történet. Milyen jó, hogy ismerhetted a kedves Nagyapádat, aki nagyon
szimpatikus ember írásod alapján.
Elég félelmetes lehetett gyerekként a kis Lackónak elmenni ebbe a trafikba.
Már majdnem elfelejtettem a piros cukorból készült kakas nyalókát, örülök, drága Answer, hogy felidézted. Emlékszel még a krumplicukorra, bocskorszíjra, cukorsüvegre, selyem babacukorra? Mi hasonló korban lehettünk gyerekek.
Eliza Beth
#3. 2011. augusztus 21. 13:10
Még szerencse, hogy a barátod nem veled akarta elköltetni a régi pénzt! :-)
Nagyapó alakja tökéletes. Nyilván azért, mert valódi személy. Illik hozzá a tájszólás.
A régi-régi kakasnyalóka! Mostanában megint megjelent a vásárokon, de már nem ugyanaz! Arról nem beszélve, hogy már meg sem mutatnák 50 fillérért, amennyiért hajdan vettem....
janos
#2. 2011. augusztus 21. 12:16
Nagyon tetszik. Különösen a nagypapa jó tájszólással kiejtett szavai. Látom magam előtt a fakó kék szemeit, az én nagytatámnak is ilyen szemei voltak. A gyerek csíny is bejött.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek