Answer: Az emberen kívül

A neo-expresszionizmus jegyében...

 

Az emberen kívül

 

Egy nap.

Reggel csendes, némán csendes a lélek,

új hajnal, zajok, fények, új remények

ott, hátul, halkságba ágyazva

lefoglalják a belső csupasszá vált

ébredő, éhező, áhító idegvégződéseit.

Ahogy zavart madár ágról ágra jár,

akként repdes a kérdő gondolat,

két esemény közt igyekszik foltokat

találni sok lyukra, melyet délben

harangszóra ütött az elmére ereszkedő

megannyi tanácstalan, tétlen,

tétova kardívű elmélkedés.

Egy nap.

Délutánra előlopakodik az osonó hiány...

bujkáló fenn és lenn érzése,

ha alul, hamar átsző, akár a lián,

hogy aztán hirtelen magasba fel,

ott lehessen elidőzni... oly fenséges,

töltődik a magányhoz szokott,

egypólusú én.

Leszálló estben, elteltek ízével a szájban,

ereszkedő fénytelenség peremén,

támolygó csillagködök sávja mentén,

útjára indul a sötét.

Egy nap.

Éj, elmemozgató kívánalom pástja,

feketéjéből  képzelet asztrálja bújik elő,

van-nincs alakú tenyerében minden

riposzt egy a valóságtól erőt nyerő

behelyettesítés.

Ilyenkor láthatatlan tűz hevében

kikönyököl magából a lélek,

ki, az emberen kívül,

hogy jöjjön a reggel, némán csendes,

és kezdődjön egy nap.

 

 

 

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#7. 2016. március 31. 16:58
Köszönöm szépen a megtisztelő véleményedet!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2016. március 18. 10:48
zsuzsahorváth
#6. 2016. március 18. 10:48
Ilyenkor megpróbálunk kilépni a szokott keretek közül...
Neked ez is megy.
Answer
#5. 2016. február 18. 16:02
Valóban, kicsit kiléptem az általam "megszokott" formából, hogy aztán visszatérjek!
Köszönöm, kedves Karola!
előzmény: hozzászólása, 2016. február 18. 13:19
Answer
#4. 2016. február 18. 16:00
Valami ilyesmi is volt, kedves Fer-kai.
Ösztönös, és persze amellett próba a szabad verselés irányába.
Köszönöm a véleményedet!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2016. február 17. 20:41
Fer-Kai
#3. 2016. február 17. 20:41
Érdekes kísérlet - az "automatikus" (ösztönös) írásmódra emlékeztet. Mintha leeresztenénk egy merítőhálót a tudattalanba, és leírnánk, amit találtunk. Kérdés, hogy mit, és mennyi tudatos kontrollal, korrekcióval.
Itt azért nem veszett el teljesen az általunk megismert Answer, és inspiráló lehet időnként jobban elereszteni a gyeplőt. Már csak azért is, mert az ember némiképp megújulva térhet vissza a leginkább kedvérevaló "terepekre", formákhoz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Yolla: Még élek, gyerekeim!