Answer: Alio

Ha sújtanod kell, hát itt vagyok magam...

 

 

                         Alio

                   (Másodszor)

 

Nem volt olyan régen, pár éve csupán,

hogy lábadnál térdeltem remegőn, sután,

hasadó hajnalon kínt zokogtam, Uram,

érezve, hogy énem mély keservbe zuhan.

Azt kértem, ne vedd el, hiszen ő a vérem,

szerelmetes fiam, szépívű reményem...

Nem lehet kedvtelés ifjat lefejezned,

így vetvén  véget egy rövid fejezetnek.

Emlékszel Atyám? Felgyógyult általad,

és én azóta, napra nap áldalak,

itt, a kápolna feletti viseltes keresztnél,

most szintén, ha szemeddel engem keresnél.

Alázatban jöttem, újból térdepelek,

el kell hidd, nem hoztak önös érdekek,

magzatom élte, lásd,  megint a tét,

hogy nappalok fényéből ne nőjön sötét.

Genibus*, ekképp szólt hozzád fohászom,

ismét esélyt kérek, engedj a nyomáson,

ha sújtanod kell, hát itt vagyok magam,

egy apa szól, Istenem, boldog, boldogtalan.

Próbálok megfelelni, tessek szüntelen,

de hát ki az, ki szeplőtlen, bűntelen,

így hát egy makula ajánlja e cserét,

ne tépd ki az öreg, fáradt szív mindenét!

 

Teremtőm, felhallik koppanó könnyem?

Hallik, mit mormolok idelenn megtörten?

Sziklák lásd alattam, velem könyörögnek,

kövek cseppjeiből csendremények nőnek.

 

 

* Genibus: latin, térdelve (egy korábbi vers címe)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#9. 2016. március 31. 16:57
Igen, meg!
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Zsuzsa!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2016. március 18. 10:45
zsuzsahorváth
#8. 2016. március 18. 10:45
Remélem, imád meghallgattatott...
Sajnos, számomra is ismerős a helyzet, én a lányomért építgettem a reményt.
Versed megrendítő...
Answer
#7. 2016. március 2. 18:45
Kedves Brigitta, köszönöm az együttérzésed!
előzmény: Hunyadi-Huszta Brigitta hozzászólása, 2016. március 2. 16:29
Answer
#6. 2016. március 2. 18:44
Bár keserves a téma, mégis örülök, hogy tetszett!
Már meghallgattattak, hála Istennek!
Üdvözöllek:
Answer
előzmény: karoly hozzászólása, 2016. március 2. 10:12
Hunyadi-Huszta Brigitta
#5. 2016. március 2. 16:29
Szomorúan olvastam, mégis reménykedve. Isten kegyelme határtalan és fohászod meghallgatásra találjon!
karoly
#4. 2016. március 2. 10:12
Idejét nem tudom, mi rendített meg ennyire utoljára! Szavaid meghallgattatnak, -bizonyára!
Answer
#3. 2016. március 1. 22:12
Sajnos valós volt egészen máig, de a Teremtő ismét segített, elhárulni látszik a baj.
Növekedjenek azok a csendremények!
Köszönöm az együttérzésedet!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2016. március 1. 21:23
Fer-Kai
#2. 2016. március 1. 21:23
Csak remélni tudom, hogy ez fikció, és nem a valós helyzeted.
Nagyon megrendítő, szuggesztív szöveg.
Igen, csendremények - mint a cseppkövek - növekedjenek, és ne törje le őket senki.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Yolla: Még élek, gyerekeim!