Anne Carson: Vörös önéletrajza

Megjelent az egyik legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költő, Anne Carson laza szerkezetű verses regénye, a Vörös önéletrajza. A költő legismertebb műve sok szállal kötődik a görög mitológiához.

Az intellektuális, zsigeri, precíz és mégis nyers mű középpontjában Héraklész és Gérüón története áll. A verses regény főhőse egy Gérüón nevű fiú, aki, legalábbis metaforikusan, azonos a mitológiai szörnnyel, Gérüónnal. A bátyja által molesztált fiú, akit gyenge akaratú anyja képtelen megvédelmezni, a fotózásban keres magának vigaszt, illetve a szerelemben, amit egy Héraklész nevű fiatalember iránt érez. Ám Héraklész akkor hagyja el a fiút, amikor az a leginkább rajong érte. Évekkel később Argetínában újra találkoznak, s ekkor kialakul Héraklész, Gérüón és Héraklész új szerelme, Ankash között egy szerelmi háromszög. A Vörös önéletrajza lazán kapcsolódik a mítoszhoz: a könyv szerint bizonyos szempontból mindannyian a szenvedélyeinknek kiszolgáltatott szörnyetegek vagyunk.

A kötet kiindulópontját Sztészikhorosz szicíliai görög lírai költő epikus műve, a Gérüonéisz töredékeinek pszeudo-fordításai adják. Anne Carson nyilatkozataiból kiderül, hogy a valódi inspirációt valójában nem Sztészikhorosz töredékei jelentették, hanem a fordításuk kudarca. A Vörös önéletrajza a mitológiai utalásokon kívül számos idézetet, vendégszöveget tartalmaz többek között Gertrude Steintől, Emily Dickinsontól és Walt Withmantől.
A klasszika-filológus Anne Carson Szapphó és Euripidész műveit fordította angolra. Arra a kérdésre, hogy mi az, ami releváns az ókori szövegekben, a Brick magazinnak így válaszolt: „Azt hiszem, ez az, ami a múlt tanulmányozásában fontos, hogy meghallgassuk az ókoriakat ahelyett, hogy behelyettesítenénk őket a magunk elképzeléseivel arról, miben relevánsak ők számunkra."
„Carson, aki középosztálybeli hivatalnokcsaládban nőtt föl (apja banktisztviselő volt, anyja egy biztosítótársaság titkárnője), és gyerekkorát Ontario állam kisvárosaiban töltötte (apja munkája miatt gyakran költöztek), szinte véletlenül találkozott az antikvitás költészetével. 1965-ben egy hamiltoni bevásárlóközpont könyvesboltjában akadt a kezébe egy kétnyelvű Szapphó-kötet, melyet végiglapozva azonnal az ókori költőnő bűvkörébe került. Egy évvel később pedig végképp megpecsételődött a sorsa, amikor új lakóhelye, Port Hope középiskolájának latintanáráról kiderült, hogy ógörögül is tud, és hajlandó diákjának különórákat adni az ebédszünetben - írja Krusovszky Dénes a kötethez írt utószavában. - [...] A komoly tudományos karriert (Torontótól kezdve Montrealon és Michiganen át a Princetonig számos egyetemen tanított és tanít a mai napig) maga mögött tudó Carson nem azt a megszokottabb utat választotta, mint sokan, hogy a szakmai szövegek mellett vagy után kezdett szépirodalmi műveket írni, hanem a szakmai munkákat (illetve ami nála kiemelten fontos, a klasszikus művek fordításait) továbbgondolva és kibontva egymásba írta a különböző rétegeket."
Anne Carsont a kritikusok és az olvasók egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon. A Vörös önéletrajza a Versum online-nal való szakmai együttműködés keretében, Fenyvesi Orsolya fordításában, Krusovszky Dénes utószavával jelent meg a Magvető Kiadónál ez év karácsonyára.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Málna néni és a Zabgyerek