Angyal léptei

Égből zuhant talán, szárnyai megtörnek, fekete szárnyak, tollak hullanak, lelkek kínzó vágya, a csendet töri meg.


Angyal lépteit hallom az éjszakába,
hűvös szél tépi arcom, szomjazom szavára.
Égből zuhant talán, szárnyai megtörnek,
fekete szárnyak, tollak hullanak,
lelkek kínzó vágya a csendet töri meg.

 

Angyal lépteit hallom az éjszakába,
rideg sötétség, vágyom meleg hangjára.
Bőre puha tapintású, de karja erős szorítású,
Ölelése melegítsen, édes sóhaj felrepítsen,
csábító bűn, ördögi tűz, ártatlanságot öli meg.

 

Bűnbeeső angyal közelít,
nem vagy te többet szelíd.
Angyali léted lehullik,
lüktet már a vér, melegít.
Emberi léted most szétfeszít.

 

Eltévedt égi vándor közelíts!
Halld lélegzetem, gondolatom őrjít.
Folyóparton fúj a szél, testem melegítsd,
Karolj át, ne engedj, magadhoz szoríts!

 

Égess meg ajkaddal, égess meg...
simulj, érezz, lélegezz!

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#3. 2013. május 11. 10:04
Nagyon jó a ritmusa, lüktet az egész. De nekem az első versszak kicsit erőltetett. Ott még érződik, hogy keresed a szót, aztán belejössz, és zökkenőmentesen megy tovább..

Bocsi a szóért!

Gitta
Csilla
#2. 2013. május 10. 21:40
Kedves Gabriella!
Rendkívül érzéki, vágyakozó verset írtál az emberré vált angyalról.
A "csábító bűn" mindig érdekes és vonzó :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek