Anders Thomas Jensen: Ádám almái

A szombathelyi Weöres Sándor Színház előadása

Elsőnek a díszlettel találkozunk, függöny hiányában. Tetszik a megoldás: hálószoba, konyha, templom, kert, kórház, mindez egyetlen színpadon, egymás mellett, mindig a kellő helyszín megvilágítva.

Igazán megható Iván története. Tele naivsággal, humorral, drámával. Nézőpont kérdése, kinek-kinek hite szerint, hogy isten vagy sátán a kísérője illetve kísértője. Valamilyen hite mindenkinek van, még az istentagadó neonácinak is, aki lecseréli a keresztet Hitlerre.

Iván átszellemült figura, Antal D. Csaba remek alakításában. Kissé lököttnek tűnik az örökös bizodalmával mindenben és mindenkiben. Valójában nem hajlandó meglátni a valóságot, tagadja az őt ért tragédiákat, magyarázatot keres mindenre és el is hiszi.

Lassan tudjuk meg az okokat. Hogy ez a tagadás nem is tagadás, hanem töretlen hit. Jót lát ott is, ahol nincs. De a mélyben ott dolgozik az igazság - a többiek igazsága -, és amikor megrendül a hite, kiderül, hogy látja ő azt is, tudja, ki mit tesz körülötte, ki hogyan él, csak éppen a saját példájával akarja őket is visszarángatni a lejtőn.

És igen, sikerül neki! Sikerül kibékíteni a kibékíthetetlent, összekovácsolni a széthúzókat, túlélni a halált.

Horváth Ákos meggyőzően alakítja a gonoszt, olyan arckifejezéssel, hogy ha a sötét utcán szembejönne, bizony félnék tőle. Adam mindent megtesz, hogy megingassa hitében Ivánt, akiről lepereg a furmány. Ő tisztán látja a sátán munkálkodását és nagy ívben elkerüli. Amikor összecsapnak felette a hullámok, megrendül ugyan a hite, de ő sikeresen aládúcolja, nem engedi leomlani. Hogy Adam miért visel egyenlő szárú keresztet a náci horogkereszt helyett, az számomra nyitott kérdés maradt.

Kelemen Zoltánra mintha rászabták volna Khalid karakterét. A sűrű szakáll, a villogó sötét pillantások, a heves reakciók, harcias kakaskodás, némi lezser benzinkút-kirabolás mellett igazi mély, palesztin érzéseket is mutat. Kiemeli a sorstársai közül, ahogy időnként viccesen töri a nyelvet, ezért jobban kell rá figyelni, nehogy elszalasszuk a poénját.

Gunnar (Endrődy Krisztián) alkoholista figurája szenteskedve hozat magának a boltból gyógyszert, a kerek üvegest, amin a vörös kereszt van, lehetőleg litereset, és kettőt. Nem véletlenül van lelassulva, eltompulva. Láttam már őt csillogó szemmel, most ugyanolyan hitelesen adja a kábát. Kényelmesen éldegél a macskájával, ami épp annyira izgága, mint a gazdája. Amíg le nem lövik. Mármint a macskát.

Szabó Tibor hangsúlyait szeretem, utánozhatatlan humorral tudja mondani, hogy „Nem mindegy? Már bent van." Dr.Kolberghez viszont nem szívesen mennék betegen, túl lazán veszi a szakmáját, akárcsak némelyek az utóbbi hónapok valóságos orvosai közül, hogy én is becsempésszek egy csipetnyi aktualitást, ha már belopták a fránya vírust a szövegkönyvbe.

Katona Márké lehet a legfárasztóbb szerep. Christopher nem mozog, nem beszél, nem reagál, arcizma sem rándul, néha pislant, és csak nyálzik, ferdén eldőlve a tolószékében.

Sarah (Dunai Júlia) alkoholista, megesett lány, hol tétova, hol hisztis, hol halkan halleluja (szeretem-dal és szép hang hozzá, a fenébe is, hagyhatták volna még egy kicsit énekelni!), hogy a végére őt is megfertőzze Iván mélységes hite, személyes példája.

És az almák! Amik vagy savanyúak, vagy kukacosak, vagy megeszik őket a varjak, de mégis marad egy apró pitének való, aminek elkészítése Adam megtérését jelzi.

Nem árulok el többet, fedezze fel magának mindenki az apró részleteket(is). Összességében sokat nevettem, szórakoztató a darab, bár ha mélyebben beleássa magát a néző, ha hagyja, hogy hasson rá, lesz ott néhány könnycsepp is. Amikor a talpig keményfiú megszelídül, és már nem azért olvassa a bibliát, hogy általa beleköthessen az őt befogadó papba, amikor, ha imádkozni nem tud is, olyat tesz, ami felér azzal... Kitalálható? Igen, de akkor is megható. A sors fintora, hogy végül együtt várja Ivánnal a következő próbaidős érkezését, ugyanolyan szelíden, békésen, ahogy őt fogadta a pap.

Gratulálok, Czukor Balázs, ezzel a rendezéssel belopta magát a szívembe :)

Gratulálok Weöres Sándor Színház, ez a darab telitalálat! Megérdemelt a vastaps a darab végén és itt most írásban is.

Fotó Mészáros Zsolt http://www.wssz.hu/tartalom/galeria/6628