Amerika fél, imádkozik, emlékezik - és készül a jövőre?

NEMZETI EMLÉKEZÉS A TÍZ ÉVE TÖRTÉNT TERRORTÁMADÁSRA

 


A legújabb kori történelem legsúlyosabb terror-csapása történt 2001. szeptember 11-én délelőtt, ami közel 3 000 ember halálát okozta. Két repülőgép egymást követően csapódott be a New-yorki Világkereskedelmi Központ kettős felhőkarcolójába, és a washingtoni Pentagon épületébe. A tízedik évforduló előtt álló Amerika és a nagyvilág előkészületeibe pillantunk most bele. Valóban megváltoztatta ez a nap az emberiség gondolkodását, ahogyan a patetikusan fogalmazók mondják? Vagy még ma is félelem ül a lelkeken, kivált az évforduló közeledtével? Az alábbi összeállításban mi is keressük a lehetséges válaszokat, amiket egyházak, közösségek, kutatók, politikusok adnak a miértekre.

 

 

 

Ima és emlékezés - egyházi, vallási programok 9/11-re

 

A legszembetűnőbb, milyen erősen kapcsolódik össze USA-szerte a nyilvánosságban az ima és az emlékezés. Menekülés lenne ez, vagy őszinte biztonságkeresés az egyetlen Kősziklánál, Istennél? Néhány példa.

Az USA Wesley (metodista) Egyházainak felhívása így hangzik: Legyen szeptember 11. az ima és az emlékezés napja! Az egyház vezetősége indítványozza, hogy a borzalmas támadás tízedik évfordulóján „kérjük Istent gyógyulásért és helyreállításért". Az ötpontos imafelhívás témái: 1. Köszönjük meg Istennek, hogy nem került sor nagyobb támadásra az elmúlt időben Észak-Amerikában. 2. Imádkozzunk szülőföldünk biztonságáért, s azokért a biztonsági erőkért, melyeknek feladata nemzetünk védelme. 3. Imádkozzunk azokért a családokért, akik tíz éve, azon a szörnyű napon veszítették el hozzátartozójukat. 4. Imádkozzunk a keresztyének és a muszlimok közötti jobb kapcsolatért, hiszen mindkét vallásban a többség békében szeretne élni szomszédjával. 5. Kérjük, hogy Isten áldása szálljon nemzetünkre, és hogy megújulhasson szövetségünk Ővele, emlékezvén a 2Krón 7,14 ígéretére: "Megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, felhagy bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket".

Az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsa folyamatosan bővíti azt a listát, melyen a legkülönbözőbb felekezetek jelzik speciális szolgálatukat szeptember 11-re. Általában megfigyelhető, hogy már reggel, kissé szokatlan időben, 8 órai kezdettel tartják könyörgő istentiszteleteiket a gyülekezetek.

Az Interfaith Group, a Vallásközi Csoport vezetői felhívást adtak ki, melyben kérik a new yorkiakat és az amerikaiakat, tekintsék imanapnak a tízedik évfordulót. A felhívást megküldték amerikai muszlim és más vallású közösségeknek is, a protestánsok, katolikusok és zsidók mellett, angol, héber és arab nyelven.

 

Presbiteriánus tanácsok, gyakorlati útmutatás a múlt feldolgozására

 

Az egyik legnagyobb USA-beli protestáns felekezet, a Presbiteriánus Egyház, melynek közel 10 000 gyülekezete és 2,5 millió aktív gyülekezeti tagja van, www.pcusa.org nevű honlapjukon terjedelmes és sokoldalú, liturgikus használatra szánt összeállítást tett közzé „Remembering September 11" címmel. Bevezetőben idézi a 46. Zsoltár kezdő sorait: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk..." (1-2/a).

Majd az egyházi vezetők nyílt levelét követően példaértékű, gyakorlati tanácsokat közöl. A nevelés tekintetében például arról, hogyan tudja feldolgozni a felnövekvő nemzedék a történteteket, miként viselkedjék muszlim szomszédjaival az amerikai keresztyén fiatal, hogy' vélekedjék az iszlám és a keresztyénség viszonyáról, milyen szolgálatot tehetnek a krízis idején a gyerekek a tantermekben, iskolákban, az utcán, ahol más hitű társaikkal élnek együtt. Teológia rovatukban arra válaszolnak, milyen bibliai és teológiai támasztéka lehet a ma emberének, ha szeptember 11-ről gondolkodik.

„Erőszak, vallás, terrorizmus" címen idézik a 2004-ben tartott Egyetemes Presbiteriánus Zsinat állásfoglalását. A vallásközi bizonyságtétel alrovatban tanácsokat, mintákat kapnak a keresztyének és a más hiten lévők jó viszonyáról, s ötleteket arra, hogyan lehet vallásközi alkalmakat, közös szolgálatokat szervezni, mire legyenek kiváltképpen tekintettel, ha más vallások képviselőivel találkoznak, együtt ünnepelnek? A sorozatot további hasznos anyagok egészítik ki a lelki gondozás, a hitélet segítésére. Érdekesség, hogy a református életről és látásmódról még koreai nyelvű anyagokat is közzé tesz a honlap, hiszen a koreai presbiteriánus/református egyház a világ legnagyobb protestáns közössége. Munkatársai, misszionáriusai, teológusai ezres nagyságrendben dolgoznak az USA-ban is. Segítő szolgálatukkal, imáikkal és humanitárius gondoskodásukkal ott voltak az amerikaiak mellett a borzalom óráiban és napjaiban, tíz éve is. 

 

Felelős katolikus szó: a terrorizmus erkölcsi kihívás

 

Természetesen a római katolikus egyház is nagy erővel vesz részt a megemlékezésben. Nem csak az USA-ban, hanem például Németországban, és másutt is. A Német Püspöki Konferencia hivatalos nyilatkozatot, sőt pozícióját kifejtő iratot is közzé tett „A terrorizmus erkölcsi kihívás - emberi méltóság és emberi jogok" címmel. A figyelemre méltó, 67 oldalas iratban a püspökök nem akarnak úgy feltűnni, mint akik mindent jobban tudnak, hiszen a terrorizmus elleni küzdelem konkrét lépéseit és döntéseit a politikusoknak kell meghozniuk. Viszont ahhoz, hogy biztosan lehessen a nyílt vizeken hajózni, megbízható iránytű kell, ezzel pedig az elmúlt tíz év nem nagyon szolgált.

A világhelyzet veszélyesebb és törékenyebb, mint tíz éve. Az Al-Kaida new yorki és washingtoni támadása, valamint az USA kormányának felhívása a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemre arra ösztönözte a katolikus egyházat, hogy béke-etikai kutatásait és tevékenységét tovább folytassa. Az egyházban korábban képviselt, s az Augustinus egyházatya és a középkori nagyformátumú katolikus tanító, filozófus, Aquinói Tamás által kidolgozott tanítás a jogos háborúról, miszerint az erőszakot csak legvégső esetben és nagyon alapos indokkal szabad alkalmazni, mára már érvényét veszítette. Ma már nem lehet többé jogos vagy igazolható háborúról beszélni.

Ebben megegyezik a római katolikus és a protestáns egyházak nézete. Valójában a megelőzésre esik az egyetlen hangsúly: a nemzetközi közösség és az egyházak együtt lépjenek fel annak érdekében, hogy a konfliktusoknak elejét vegyék tárgyalásokkal, a nemzetközi jog támogatásával, a kultúrák közötti intenzív párbeszéd folytatásával. A püspökök állásfoglalása ehhez még hozzáveszi a konfliktushoz vezető okok csökkentését vagy leküzdését. Így az igazságos gazdasági rend létrehozásának fontosságát, a szegénység és az éhezés felszámolását. „Az a világ, amelyikben a legtöbb ember nem képes emberhez méltó életet élni, nem jövőesélyes. Olyan erőszakot hordoz önmagában, amihez még csak háború sem kell". Kemény és elgondolkodtató fogalmazás a borzalom 10. évfordulóján.  

 

Nem a vallások szülik a súlyos konfliktusokat!

 

Az is nyilvánvalóvá vált az utóbbi évek kutatásaiból, elemzéseiből, amit Wolfgang Palaver professzor, az innsbrucki egyetem teológusa így fogalmazott meg a Kathpress közlése szerint: Nem a vallások szülik a súlyos konfliktusokat a mai világon, hanem a gyökértelenné válás, illetve az attól való félelem. Az elmúlt tíz évben végzett nemzetközi erőszak-kutatás egyértelművé tette, hogy az „elgyökértelenedés", a sehová nem tartozás, a gazdasági egyenlőtlenség és a szolidaritás teljes hiánya szerepel a mélyebb okok között. Új jelenség, hogy a mai arab világban tapasztalható nyugtalanságok, „forradalmi" megmozdulások mögött egyre kevésbé az Al-Kaida áll. Az új, fiatal nemzedék lázadásáról van szó, akik az iszlám hagyományok keretei között keresik a demokráciához és a pluralizmushoz vezető utat.

Közvetlenül a csapás után II. János Pál pápa az emberiség történelmének legsötétebb napjáról beszélt, és nagyon hamar, igen határozottan állást foglalt a „vallások háborúja" akkortájt mindenütt ismételt téveszméje ellen. Pontosan azt tartotta fontosnak, hogy a vallások az erőszakkal és az igazságtalansággal szemben lépjenek fel mindenkor és mindenütt. Ezért is hívta össze az itáliai Assisibe 2002 januárjában a világvallások vezetőit a vallási békecsúcsra. A csúcson elfogadott üzenetben a résztvevők ezt hangsúlyozták: „Soha erőszakot Isten nevében! Soha ne válhassanak a vallások indítékaivá a gyűlöletnek, a terrornak és az erőszaknak!".

 

A new yorki zéró pont legyen nemzeti emlékhely!

 

A lerombolt hatalmas felhőkarcoló-együttes, a Világgazdasági Központ épülete helyén jelenleg is az a nagyméretű, az épület acélszerkezetéből összeillesztett vaskereszt áll, ami mementóként emlékeztet a tíz évvel ezelőtti pusztításra. Michael G. Grimm képviselő azt javasolja a törvényhozásnak, hogy az évforduló napján nyilvánítsák nemzeti emlékhellyé a keresztet és környezetét. „Hiszen a kereszt lett a new yorkiak reménységének és szabadságának a jelképe a legnagyobb pusztulást előidéző terroristatámadás után" - nyilatkozta a Christian Post internetes honlapnak a képviselő. Jóllehet egy ateista csoport szerette volna ezt az acélkeresztet múzeumba juttatni, de ez nem sikerült. Ez a csoport milliók hitét akarta ezzel megszégyeníteni. Több felekezet és vallás képviselője is szót emelt azért, hogy a kereszt és környezete legyen az emlékeztetés és a nemzeti kegyelet helye.

 

Személyes szó: itt az ideje, hogy bűnbánatot tartsunk!

 

Anne Graham Lotz, a világszerte ismert, ma 93 éves amerikai prédikátor, Billy Graham lánya szenvedélyes hangon mondta el meggyőződését a Christian Postnak adott interjúban arról, hogy szeptember 11 hatalmas felhívás, riadó volt, mely az egész keresztyénséget ébreszti. Arról is szólt, hogy az emlékezés USA szerte egy héten át folyó alkalmain módjuk lesz az amerikaiaknak arra, hogy felfogják: milyen messze jutottak Jézustól akár kormányzati, iskolai szinten, vagy éppen a személyes élet területén. „Itt az ideje, hogy bűnbánatot tartsunk és behívjuk Istent az életünkbe" - hangsúlyozta többször is Anne Graham Lotz. A szövetségi hivatalnokok, a sajtó arról beszél, hogy USA szerte fontos lépések történtek a terrorizmus veszélyének felderítésére, megelőzésére. Lotz válasza erre: a nemzet fizikailag felkészült egy lehetséges másik támadásra, ha ez egyáltalán megvalósítható. Ám lelkileg is felkészült? És a keresztyének személyesen is felkészültek arra, hogy ha bekövetkezik akármilyen jelenség kíséretében Jézus visszajövetele, találkozzanak Vele? Szeptember 11, s valamennyi még adódó évfordulója hatalmas riadó, felhívás, ébresztés, felrázás az USA és a világ keresztyénjeihez: Készüljetek! Legyetek készek számot adni mindenkinek a bennetek élő reménységről! Vannak figyelmeztető jelek, amelyek nagyon is megrázóak: amerikaiak halnak meg hazájuktól távol, háborús övezetekben, eddig nem tapasztalt időjárási katasztrófák szakadnak ránk, éhség pusztít milliókat a világ sok helyén. Szeptember 11 emlékeztet emberi sebezhetőségünkre, a hit fontosságára, az együttérzés, a szolidaritás elsőségére, de arra is, hogy sem az órát, sem a napot nem tudjuk, mikor jön el a mi Urunk, s milyen körülmények között. Készüljünk, nehogy teljes ájultságban, készületlenül jöjjön el az az óra! - vonja meg a tíz éves évforduló lelki mérlegét Billy Graham lánya, Anne Graham Lotz.

A legújabb kori történelem legsötétebb napjának tízedik évfordulója méltóságteljes amerikai megtartásával kapcsolatos sokrétű, alapos előkészülethez, tanulságainak élő és ható levonásához mi is illene jobban, mint a kortárs pápa, a II. János Pál által kezdeményezett assisi vallási világcsúcs jövőbemutató felhívása. Minden szavát a felnövekvő nemzedékek szívére kellene írni: „Soha erőszakot Isten nevében! Soha ne válhassanak a vallások indítékaivá gyűlöletnek, terrornak és az erőszaknak!". Félelem nélküli 9/11-et, Amerika!

 

Dr. Békefy Lajos

 

 

 

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#5. 2011. szeptember 11. 19:05
Tisztelt Dr Békefy Lajos!
Köszönöm ezt az összefoglalást!
Adjon erőt a MIndenható az utolsó sorok megvalósulásához mindenkinek!
Tisztelettel: answer
janos
#4. 2011. szeptember 11. 17:36
Csak ennyit!
Meseszombat!!!!
Eliza Beth
#3. 2011. szeptember 11. 17:06
Gitka_61
#2. 2011. szeptember 11. 16:16
Nehéz bármit is hozzáfűzni. Hisz ez egy megemlékezés, egy figyelmeztetés az emberiség számára. De! Én azt gondolom, lassan ez a nap is csak egy emléknap lesz, arra az egy napra, és minden megy tovább úgy ahogy előtte. Sajnos az ember nem tanul! De ebben a gyökértelenségben lehet valami. Elveszti identitását, hovatartozását, és csak lázad és hangoskodik...

Igen, jó volna ha ilyen események nélkül is képesek lennénk az összefogásra, a tiszteletre, stb...

Soha több ilyen és hasonlót! Sehol a világon!

Gitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek