Alulról szagolt történelem Cseres Tibor Parázna szobrok

Alkotóik tálentumától függően, finoman kidolgozott, vagy elnagyolt, vízkerék által meghajtottan, szenvtelenül és fáradhatatlanul szexuálgimnasztikai gyakorlatokat végző szobrok egy hegyi patakon.

 

Fából rótt, alkotójuk talentuma szerint durván, vagy apró, finom részletekkel bíró vízkerék mozgatta szobrok. Mintha malmok őrölnénk. Szerelmet. Valahol a Felvidéken Jahodna környékén. Állnak-e (mozognak-e) még, vagy elsodorta őket egy áradás, leromboltattak-e? Mit végzett velük a történelem?

Emlékszem, nagyon nehezen sikerült megszereznem Cseres Tibor „ikerregényét". Pedig nagyon szerettem volna. Akkoriban (késő hetvenes évek) amolyan műkedvelő sziklamászóként az OSC szakosztályához csapódva küszködtünk a Pilis köveivel. Két csúcshódítás között, tehát igen gyakran, nálunk nincsenek sziklák, melyek legyőzése húsz percnél tovább tartana, olykor még én is teljesítettem ezt az időt, a téma: Parázna szobrok. A TV Nyitott könyv című műsorában részleteket is láttam, de könyv sehol. Aztán valahol egy kicsi, havi egy vevős, külvárosi könyvesboltban a kezembe került. Pár éve elajándékoztam.

Eső, buszmegálló, könyvsátor. Behúzódok a ponyva alá. Minden könyv száz Forint, hirdeti egy tábla. Parázna szobrok. Utánam jött.

Uralkodók, tábornokok, politikusok hiszik, alakítják, formálják a történelmet. Pedig inkább ballagnak az idővel, néha szembe minden emberi akarattal. Szó sincs alakításról, formálásról. Perturbálásról lehet. Minél öntudatosabban elhivatott népboldogító az illető, annál erősebb a perturbáló hatás. A regény egy ilyen zaklatott kort, a második nagy verekedést közvetlenül megelőző időtől a hatvanas évek első éveiig terjedő időszakot taglal. Cseresen.

Ha egy adott, általam nem ismert kor hétköznapjait szeretném megismerni, messzire hajítanék minden történelemkönyvet. Nevek, évszámok, helyszínek, statisztikák. Hirdetéseket olvasnék, emlékkönyveket, leveleket, családi fotókat keresnék. Sorsokat. Az életet, melyről a tudós könyvek lapjain szó sem esik. Az igazi formáló erő ugyanis a névtelen ember, a békében, háborúban, diktatúrában lázadni, beletörődni, túlélni akaró „összetevő". A nálam szebb szavú József Attila gondolatával: „kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell." Életre kelteni a statisztikát, hogy az üres lapú história kinyíljon, ragyogjon, mint egy virág. Ezt tette Cseres Tibor is.

Cseres Tibor Gyergyóremetén született, közszékely családban. Papi vagy katonai hivatás által lehetett kiemelkedni a székelyek erősen fojtó lehetőségeket ígérő sorsából. És elvándorlással. Cseres újságíróvá, íróvá lett. Én meg Cseres feltétlen hívévé.

Képtelen történet. Egy régi szolgálati jegyre írt fenyegetés nyomán induló félig magán, félig hivatalos nyomozás köré fonja múltban, a hatvanas évek jelenében kutakodó mondanivalóját az író. Képtelen történet, de az éppen konszolidálódni kezdő Kádár-rendszerben minden képtelen volt. Hazug az igazság, igaz az áltatás. És főleg hamis a végkép eltörölni igyekezett múlt, a hivatalos, az iskolákban tanított múlt. Cseres a hazugság rozsdás páncélját zúzza-szaggatja. A főhősre, Thormay Bélára bízza történelmünk említett szakaszának feltárását valós tények, dokumentumok számbavételével. Frontot járt katonák, háborútól sebzett civilek, a magyar tisztikar a honvédséget elhagyott, és a Néphadseregbe átvett tagjai, hazug vádak miatt kollektív büntetéssel megnyomorított nemzedék sorsán keresztül tárja elénk a megtörtént, szigorúan egyféle módon megtörtént történelmet.

„Pedig fogynak már azok az elmék, amelyek (akik) emlékezni tudnak még a borzalmak hiteles tényeire, s még inkább csökken a borzalmak helyeit és napjait őrizők száma, akik bátorságukat múltat idéző igazmondással serkenthetnék".(Cseres Tibor)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az ablak