Alterblog

A valóság fantáziába fordítása, vagy a fantázia valóságba fordítása?

 

 

Felkúszott az ébredés a gyomromból a torkomon át a fejemig. A gyomrom émelyeg, a torkom száraz, az agyamat meg mintha szilánkokra tört üvegcserepekkel hasogatnák. Hol vagyok? Képtelen vagyok tájékozódni, pedig leragadt pilláim mögül is érzem, hogy világos van, valamerről mintha motozást, kulcscsörgést hallanék, meg ajtócsapódást. Hány óra lehet? És milyen nap? Szemhéjam lassan meglazul, résnyire emelkedik, felismerem Levente szobáját, persze, hallom is, hogy itt hortyog mellettem. Jól kiszúrtam magammal, tegnap finoman fogalmazva is többet ittam a kelleténél, tessék, itt a büntetés. De hol is voltam? És miért is ittam? Erőltetem szétpattanni készülő fejemet, de nem jut eszembe.

Nyílik a szobaajtó, Levente áll öltönyösen, kezében útitáska, mosolyog, köszönésre nyitja a száját, de hang nem jön, elakad a torkán, arcára döbbenet ül. Szemem tágra pattan, értetlenül meresztem, valami nem stimmel, nem áll össze a kép. Levi itt hortyog mellettem. De nem. Tisztán és világosan látom, hogy az én egyetlen szerelmem az ajtóban áll, most érkezett valahonnan. Oldalra fordulok, egy ismeretlen alak ébredezik nyújtózkodva mellettem. Levente elengedi az ajtókilincset, az koppanva kattan a helyére.

Mint akit áram csapott meg, olyan hirtelen ülök fel. Te atyavilág, hogy került ez az idegen pucér fickó az ágyamba? Ennyire nem lehettem részeg! A pasas is felül, kérdőn rám néz, én meg őrá, és érzem, hogy most szakad le a plafon. Ez itt az ágyban mellettem nem is egy ismeretlen. Ez itt a főnököm!

Padlón hentergő ruháim közül magam elé kapom az egyiket és berohanok a fürdőszobába.

 

 

Folyatom magamra a hideg vizet, apránként felszínre törnek a tegnapi események.

Reggel korán keltem, még munkába indulás előtt kitakarítottam Levente lakását.
Hét elején az én édes szerelmem üzleti tárgyalásra utazott, estére vártam az érkezését, azt akartam, hogy minden ragyogjon velem együtt. Emiatt aztán el is késtem, de a főnököm csak annyit jegyzett meg, hogy ma még a szokásosnál is csinosabb vagyok, és tetőtől talpig csupaszra vetkőztetett a tekintetével. Ennyire nyíltan még sosem mért végig. Közölte, hogy ma minden határidős tervezetet be kell fejezni, semmit nem csúsztathatunk át a jövő hétre, tehát addig senki sem megy haza, míg nem végeztünk. Természetesen a sürgősségi munka után, mint mindig, hattól kilencig lefoglalta a fallabda termet, utána pedig két asztalt, a változatosság kedvéért az egyik állóhajón. Oda se figyeltem, nekem az esti programom Levi lesz, már alig várom, hogy mehessek elé a reptérre.

Tíz óra körül Levente felhívott telefonon, nagyon hiányzom már neki, de nem tud a tervezett repülőgéppel jönni, kilátásban van egy új üzleti partner, remek lehetőségnek látszik, és fontos volna, hogy találkozzon vele. Természetesen nem nehezítettem a dolgát, megnyugtattam, maradjon csak, de belül nagyon elkeseredett és csalódott voltam. Egy francos újabb lehetőség kipuhatolása, amit magunk között csak szimatolásnak nevezünk, fontosabb, mint én? Egy-két napos távolléteknél is sértve éreztem magam, ha ezt csinálta, most meg már lassan egy hete elment. És higgyem el, hogy tényleg hiányzom? Rosszkedvem kiült az arcomra, főnököm meg is jegyezte, milyen morcos vagyok, sajnálja, de most tényleg muszáj hajtani, majd a következő hét talán lazább lesz.. Mondtam, hogy nem a túlórázás miatt kesergek, és miért, miért se, kiborítottam neki a lelkemet. Kicsit mintha meg is könnyebbültem volna. Kora délután volt, mikor behozatta az irattárból az utolsó tervezeteket, még egy órás hajrá és mehettünk. Indulás előtt még annyit mondott, hogy mivel úgyis ugrott az esti programom, feszültségoldásként igazán elmehetnék a kollégákkal egy közös szórakozásra. 
Igazat adtam neki.

Levente miatti keserűségemben nem csak fallabdázni mentem el, hanem a Lagunába is. Kellemes langy este, nyüzsgés, jókedvű trécselés, nevetgélés a kikötve is erősen ringatózó hajón. A főnök Whiskyt hozatott, amit koktéllal fűszereztem, többfélével is, végül mindezt egy kis sörrel öblítettem le. Nesze neked Huszár Levente, tudok én nélküled is szórakozni! Vihogtam, mindenkivel újra koccintottam és hallgattam a főnök hízelgő udvarlását, aki a jelek szerint annak rendje-módja szerint ki is használta az alkalmat.

 

 

Elzárom a zuhanyt, magam köré tekerek egy törölközőt, a hideg víztől sem múlt el a fejfájásom, csak lilára vacogott a szám. Kilépek, látom a főnököm elpucolt, Levente az ablaknál, padlóra szegezett tekintettel.

Magyarázkodni próbálok, de máskor igéző barna szeme most sistergő villámokat lövell felém. Üvölti, hogy ezen nincs mit magyarázni, kapok fél órát, hogy összeszedjem a cuccaimat és eltűnjek a lakásából, az életéből, még az emlékeiből is, és otthagy.

Állok leforrázva, állok dermedten, ki vagyok rúgva. Felfoghatatlan, hogy ez megtörtént, ez nem lehet igaz! Sírás mardossa a torkomat.
Nem, nem, nem és nem! Nem akarom Leventét elveszíteni! Hogy lehetne ezt az egészet meg nem történtté tenni? Mindennek az az átkozott hajó az oka! Ha nem megyek oda, nem rúgok be, és nem tud ágyba vinni a főnök. Istenem, csak jutna eszembe valami épkézláb ötlet!

Megvan! Alternálok!
Ki kell lépnem önmagamból, visszalépni az események sorában mondjuk a fallabdázásig, és változtatni kell. Nem fogok elmenni a hajóra, akkor nem lesz grimbusz.
Írtam egy alterüzenetet magamnak, hogy a hajóra menni tilos, és a dezodorom kupakjába tettem.

Átbucskáztam a fejemen, és visszapenderültem egészen a sportklubba való készülődésig.

(Következik: Első változat)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#7. 2014. február 2. 16:58
Jó ez most is!
béka
#6. 2011. május 19. 07:49
Köszönöm szépen hozzászólásaitokat, már küldöm a változatot...:-)

Kedves János, tulajdonképpen igazad van...de akkor miről írnék?

Szép napotok legyen!
Béka
janos
#5. 2011. május 18. 20:20
Mielőtt a hajóra értek ,azelőtt kellett volna átbucskázni a fejen. Akkor nem lett volna kirugva, és nem lett volna szükség alternálásra. Ez a szabad idő kihasználás nem egyedi. Ide illő mondás:'' Ha ló nincsen,a szamár is becsüs.'' Érdekes a fejleménye. Gratulálok.
Tara Scott
#4. 2011. május 18. 19:59
Hú ez nagyon jó! Ötletes, remek írás! Gratula! Én is várom!
Eliza Beth
#3. 2011. május 18. 18:44
Nekem is! Felcsigáztál a végén!
Answer
#2. 2011. május 18. 15:10
Ha ezt meg lehetne tenni...
Várom a variáció(ka)t!
Tetszett!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek