Álmomban

Gyermeki létem is elveszett, mikor egy Angyal a mennybe érkezett....

 

 

Álmomban angyalok városában járok,
Nyugtalan a lelkem, egy hangra várok.
Földi utamon bizonytalanság tengere,
elveszett célok, vagy télnek kezdete ? 
Van-e még remény, a bánat mélyén,
ha ott állsz a szakadék szélén? 
Gyermeki létem is elveszett, 
mikor egy angyal a mennybe érkezett!


Álmomban innen messze szállok,
de földi pokolba húznak a láncok.
Ébren fájdalmas lent a létezés,
Falak oly magasak s a tér kevés.
Láthatatlan rácsok, mik körbevesznek,
vagy csak szavak mik megsebeznek? 
Égben szálló Sólyom segíts nekem
szabadságvágy repíts el engem!


Repíts el oda, hol zúg tiszta folyó,
hol hitet ad még az embernek egy szó, 
Patakok ne könnyből szülessenek
Zsarnoki vadászok ne üldözhessenek! 
Ázott vándor tűz mellett fejet hajthat,
koldusszív is szeretetet kaphat.
Ott szél nem süvíti bánat hangját ,
nem törik el benne sötétben a faág .

Megsebzett emlékek nélküli hely,
fák sűrű lombja takarjon ha kell.
Tüzes szemekben csillapodjon a láng,
Árnyak karja ne érhessen soha el már.
Nap ne égesse ki a Fényre vár! 
Hazugságok ne szüljenek több gyűlöletet,
mindenki kapjon szívekben szeretetet!
Megtalálni elveszettnek hitt reményeket.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
kréker
#3. 2012. október 22. 12:17
Ez egy nagyo jó vers.
Gratulálok neked!
Balage
#2. 2011. február 11. 13:48
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek