Álmatlanság

Törött szárnyú sólyom verdesése a kétségben, Elhulló tollak, sóhajok a játszó Reményben.

 

Ismerős házfalak, kopott utcák,
elfáradt lépteidnek, ha őrzik nyomát.
Ismerős helyek, idegen arcokkal,
idegen tekintet, idegen hangokkal.

 

Napközben szürkeség, éjjel a sötétség,
bele-bele szűrődő bántó lámpa fény.
Hallod a szavakat, közeli és távoli,
Messze szálló suttogás,
benned hangosodó dobogás...
Angyali tekintet, ártatlan mosoly,
de bűnös a gondolat, mely beléd fájva hatol.

 

Vakító tükör, vagy önámítás,
hasztalan maszkkal egy csalás, áhítás.
Áramló vér, a testben, a szívben,
ezer fokon izzik, szökik az érben.

 

Törtető vágyak, gondolatok a süvítő szélben,
vágtató paripák nyomai a fagyos télben.
Törött szárnyú sólyom verdesése a kétségben,
Elhulló tollak, sóhajok a játszó Reményben.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
acélszívű
#3. 2013. május 7. 15:40
Kedves Csilla!

Köszönöm szépen a hozzászólást!

Üdv: Gabriella
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. május 7. 13:52
Csilla
#2. 2013. május 7. 13:52
A látszat és valóság ellentmondásait remekül érzékelteted.
Úgy érzem, versed nem csak az álmatlanságról szól......
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek