Alkonyat sugarai

Ölelje vállamat, s oltalmazzon a kegyetlen téli széltől.

 

Szeretném elhinni, hogy ez valóban igaz lehet. Hogy ez az érzés más, mint az eddigiek, s hogy ez mindent túlszárnyalhat. Szeretném elhinni, hogy az örökkévalóság rabjává válhatnak a könnyeim, amelyeket hullatok, s azt kívánom, bárcsak ne fakulna ki az utolsó tintafolt a papíron. Abban reménykedem, hogy imáim meghallgatásra lelnek, s egy napon az idő bélyegével megsebzett kezeink egymást érintve nyugodhatnak a békés fehérségben. A fohászom, amiként a jövőbe pillantva a boldogság megállíthatatlan áramlata ragad magával, talán értelmet nyer majd egy napon. Mélyen szenderítő álmaimban az Ő arcát kívánom magam előtt lebegni, s sosem múló heggel forrjon szívembe az érintése. Hajának lágy illata, bőrének selyem puhasága lángoljon az ereimben. S ha egyszer majd fölpillantok elnehezült pilláim alól, szóljon hát mézédes hangon, s csókolja orcámat gyermeki játékkal. Ölelje vállamat, s oltalmazzon a kegyetlen téli széltől. S ősz hajunkban csillogjon a fiatalság napsugara, reményt áldva álmainkra. Hogy soha el ne feledhessük életünk gyümölcsét, az elszakíthatatlan piros fonál erős szorítását. Örökké égjen hát izzó vasú bélyegünk egymás mellkasán. Egymásért éljük földi halandóságunk perceit, s egymásért haljuk mennyek átkait. Marcangoló üresség szakítsa át tüdőnket, hogyha kezünk szorítása alábbhagy. Nektár nedűje hulljon ajkunkra ezer ambróziacsókkal. Hiszen két fél egy egész. A Nap nem éghetne energia nélkül, s szerelmünk nem szárnyalhatna szemünk mélyreható pillantása nélkül. Így szorítsd gyönge ujjaim sebeit, s gyógyítsd lelked tiszta harmatjával a katlanban égő részemet.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek