Akassz fel engem...

Az elkeseredés szülte....

 

Én nem tehetek arról, ha nem hallasz jól,

Te tehetsz róla, hogy azt értem mit érzek.

Ne tedd akkor magaddal ami nem jó,

Akassz fel engem, Magad helyett!

 

Ne próbád meg újra, hisz lezuhansz,

Én birom a nyakamra tett kötelet,

és megfolyt bizony az érzés újra

mivel, már Nem felelek meg Te Neked!

 

Nem értelek félre...de csak egyről beszélsz,

míg én megkülönbztetést szeretnék,

arról, hogy ki a barát, és az érzést,

Hozzá, mint ellentétet..nem tehetsz!

 

Akassz föl! Édes-mindegy hol lógok már,

egy csilláron vagy béka fenekén.

A múltkor még Rám feladat várt,

Ma sűppedek mély árkok ülepén.

 

Nekem az fáj jobban, hogy nem teszed.

Úgy a bizalmat...csak megvonód tőlem,

Nyugodt lélekkel megölhetsz,

Ha én az életed, csak tönkre tettem.

 

Ne hagyj élni. Nélküled mi hasznom?

Legalább a kötél, csak a dolgát végezné

Nem kapsz rajta, hogy elszaladok

Hisz a halál jobb, mint így létezni.

 

 

2017.06.06. ( Saját. B. A. )


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Benda Judit: Csitt, kicsim!