rapista
#5. 2011. február 2. 09:42
érdekes, távoli aszociációk, túlfeszített metaforák...
Ajkak szerelmese - Éljen a szerelmesek napja
Alkony-deres mézzel szóltak
Titkon télbe fagyott csókjaink,
S most leélt lombok játszi árnyát
Kísérik szélbe font karjaink.
Fájó falak közt hamuszín
Félelem veti bús bájképét;
Fonnyadt vérű vágy-kikelet zárja
Ajkunk résre gombolt zord ingét.
Távol zúgó harang-mécs
E tört-vágyak néhai naplója;
Szolga-szirteken éledő fogoly-
Kedv a szívről szóló halk nóta.
Tollba vájt vén remény
Hűti álmunk eleven rejtekét,
Mint csillag-kéjtől kies ajkak
Hordozza ágyába a szenvedélyt.
Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#4. 2011. február 1. 20:45
Én már ott fennakadtam, hogy négy sorba van rendezve, holott számomra semmi sem indokolja... kétsoros versszakok lennének és kész. No, ezért inkább nem kommentelek verseket... :-((
Answer
#3. 2011. február 1. 19:06
Jó vers, de nem tudok mit kezdeni néhány kötőjeles ikerszóval (pl..."vágy-kikelet").
A "Fonnyadt vérű..." jelző sem igazán jön be.
A "Fonnyadt vérű..." jelző sem igazán jön be.
Balage
#2. 2011. január 31. 16:32
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
