Ajkak szerelmese - Éljen a szerelmesek napja

Alkony-deres mézzel szóltak

Titkon télbe fagyott csókjaink,

S most leélt lombok játszi árnyát

Kísérik szélbe font karjaink.

 

Fájó falak közt hamuszín

Félelem veti bús bájképét;

Fonnyadt vérű vágy-kikelet zárja

Ajkunk résre gombolt zord ingét.

 

Távol zúgó harang-mécs

E tört-vágyak néhai naplója;

Szolga-szirteken éledő fogoly-

Kedv a szívről szóló halk nóta.

 

Tollba vájt vén remény

Hűti álmunk eleven rejtekét,

Mint csillag-kéjtől kies ajkak

Hordozza ágyába a szenvedélyt.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
rapista
#5. 2011. február 2. 09:42
érdekes, távoli aszociációk, túlfeszített metaforák...
Eliza Beth
#4. 2011. február 1. 20:45
Én már ott fennakadtam, hogy négy sorba van rendezve, holott számomra semmi sem indokolja... kétsoros versszakok lennének és kész. No, ezért inkább nem kommentelek verseket... :-((
Answer
#3. 2011. február 1. 19:06
Jó vers, de nem tudok mit kezdeni néhány kötőjeles ikerszóval (pl..."vágy-kikelet").
A "Fonnyadt vérű..." jelző sem igazán jön be.
Balage
#2. 2011. január 31. 16:32
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek