
Ajkak szerelmese - Éljen a szerelmesek napja

Alkony-deres mézzel szóltak
Titkon télbe fagyott csókjaink,
S most leélt lombok játszi árnyát
Kísérik szélbe font karjaink.
Fájó falak közt hamuszín
Félelem veti bús bájképét;
Fonnyadt vérű vágy-kikelet zárja
Ajkunk résre gombolt zord ingét.
Távol zúgó harang-mécs
E tört-vágyak néhai naplója;
Szolga-szirteken éledő fogoly-
Kedv a szívről szóló halk nóta.
Tollba vájt vén remény
Hűti álmunk eleven rejtekét,
Mint csillag-kéjtől kies ajkak
Hordozza ágyába a szenvedélyt.
Vissza a főoldalra


A "Fonnyadt vérű..." jelző sem igazán jön be.