Adventi várakozásban

"A mostani adventi várakozásban némi zavarodottságot vélek felfedezni."

 

 

Advent idején a legtöbb ember körül egy kicsit megváltozik minden. A napi verkliből, a mindennapok szürkeségéből, egyhangúságából az ember próbál kilépni, legalábbis lelkileg. Talán még életünk hangsúlyai is átrendeződnek.

 

Emlékszem, gyerekkorunkban az unokahúgommal a legképtelenebb helyeket néztük meg a karácsonyi ajándék felkutatása miatt, mind az ő, mind a mi lakásunkban. Feszült izgalmak és várakozás. Ez majdnem többet jelentett, mint az, hogy megtaláljuk-e az ajándékot vagy sem. Gyerekkorunknak ezek a napjai hangulatilag megismételhetetlenek.

 

A mostani adventi várakozásban némi zavarodottságot vélek felfedezni. Az egyik oldalon: „... Reklámok süvöltik fülünkbe, köpik szemünkbe: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Csak annyit érsz, amennyit fogyasztasz. A pénz primátusa. Mammon imádata elkárhoztatja a lelket, sivárrá teszi életünket. (....) A pénz diktatúrája terrorizálja az egyént, kiszolgáltatottá, rabszolgává teszi (Fecske Csaba: Karácsony misztériuma, Vigilia, 2010/12.). A másik oldalon - a nyugdíjjal kapcsolatos napi apropóra figyelemmel - azt kérik tőlünk, hogy takarékoskodjunk, ne költsünk annyit. Kérik mindezt tőlünk akkor, amikor a társadalom tagjainak többsége teljesen eladósodott.

 

Mit lehet tenni? A legtöbbször sodródunk a két véglet, a kétféle elvárás között. Egy japán közmondás szerint: a kenyér az élet, a rózsa az értelme. Ma a kenyérért, az életért is kemény harc folyik. Ezzel együtt is, ennek ellenére is vagy ettől függetlenül találjuk meg életünk rózsáját. Most még inkább, mint bármikor, az adventi várakozásban, karácsony misztériumában. Így legyen!

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fsmulus
#8. 2011. november 29. 09:09
Köszönöm a hozzászólásokat ehhez az írásomhoz.
Örülök, hogy ez a téma ennyiekben gondolatot ébresztett.
.
Fer-Kai
#7. 2011. november 28. 21:43
Még egy megkövetés:

Az utolsó bekezdésedben írtak (élükön a japán közmondással) magasabb szintre emelik az ünnepet, mondhatni belsővé teszik.
Az a baj, hogy munkahelyről szóltam hozzá, futtában, és lekötötte figyelmemet a kétféle előzmény (hétköznapi vallásosság adventje kontra fogyasztói szemléletű advent) elégtelensége; nem szenteltem elég figyelmet a befejezésre. Pedig nagyobb súlya van, mint amit tulajdonítottam neki.
De azért nem bánom, hogy hozzátettem a Sziléziai Angyal gondolatát, békésen megfér a japán közmondással.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2011. november 28. 20:58
Fer-Kai
#6. 2011. november 28. 20:58
"Amit az első bekezdésben írtál Adventről, ..."

Bocsánat, ezt rosszul fogalmaztam. Így érzem helyesnek:

Amiről az első bekezdésben írtál Advent kapcsán, szintúgy...

(Még egyszer, elnézésedet kérem.)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2011. november 28. 16:34
janos
#5. 2011. november 28. 17:26
Minden ravaszsággal meg van kenve ez a világ.
A pofátlanságnak nincsen sem határa sem szégyene. Sajnos ez a PÉNZ és a pénznek ördöge van. Üdv János
Fer-Kai
#4. 2011. november 28. 16:34
Amit az első bekezdésben írtál Adventről, megbocsáss, szintúgy zavarodottság, pótcselekvés - ha nem is olyan alacsony fokon, mint a fogyasztási őrület.

Mert :

Hiába születik meg Krisztus ezerszer Betlehemben,
ha benned nem, örökre elvesztél.

(Angelus Silesius)

Ezt a Megszületést egyszer belül kell megünnepelni mindenkinek.
Ennél nagyobb változás nem is képzelhető el.
Az erre való "várakozás" nagyon is aktív, egy négyszeres előkészület. Mint a piramis alapja, a négyszög, ami fölött a háromszögek alkotta csúcs lebeg. Az új minőség, új ember megszületése.

Hiába keressük, várjuk és dátumhoz kötve ünnepeljük kívül, az legjobb esetben is csak arra elegendő, hogy ne süllyedjen még mélyebbre az ember.
Juhász Kató
#3. 2011. november 28. 12:34
Aki fel tudja fogni, hogy advent időszakában is mennyien éheznek, fáznak, nélkülöznek kis hazánkban, és szerte a világon, az nem hiszem, hogy zavartalan boldogsággal képes várni az ünnepet.

A japán közmondás tetszett, és egyet értek a róla írtakkal.
Bedő Csaba
#2. 2011. november 28. 10:27
Sajnos a pénz világában élünk és már semmi sem szent. Az ünnepek gyakorlatilag üzletté váltak. Fogyasztói társadalmunk nagyon jó úton halad a globális elhidegülés felé. Sajnos.
Egyébként már régebben, én is írtam erről egy verset, "kiskarácsony" címmel. Az ünnepek előtt fel fogom tölteni.

Minden jót kívánok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!