A zöldbe mártott keksz

frekvencia váltások színei

 

 

elcseszett életet etetett,

mert mást nem,

csak ezt merte, etetni, magát,

hogy ez nem az övé,

ez nem, ezt csak hozzávágták,

ebbe csak belebotlott,

ezt csak magára rántotta,

mert fázott, nem is látta a sötétben,

hogy milyen, hogy rohad,

fázott, hát kapkodva belebújt,

kérdezni nem mert,

hogy kié, neki is kellett egy,

egy élet, jár neki,

egyet már elcseszett,

a sajátját, amibe született

 

félt, hogy más nem jut neki,

félt, mi lesz, ha elcseszi,

ha nem kapaszkodhat bele,

görcsbe szorult a torka,

félt a választól,

hogy nem, nem és nem,

a másik életébe nem kapaszkodhat,

érzi a válasz fagyát,

érzi a lecsúszás mocskát,

és nincs egy csontokká aszott kéz,

és nincs egy vizes-rohadt szalmaszál,

egy semmi sem,

legalább egy odalógó cérna,

nincs egy másik élet, …

a még egy esély

 

jégvirágot lehelt ablakára,

talán nem is lehelte,

inkább lihegte azt,

leste a virág ezüst szárait, levelét,

ahogy nő, terül szét a koszos üvegen,

félt, borzongta a képet, … életét,

bizony nem hitte el, soha,

de mindig fagyhalálba

álmodta ábrándját,

bizony nem hitte, soha,

hogy az ő élete az, amiben szenved,

a fűbe-porba cseszett, átbódult élet

 

ha felébredt, mindig epét hányt,

habzott, … a tudattól,

zöldbe mártott keksz lett minden falatból,

a keserves-keserű,

már minden csócsált falatból, …

elég, …elég, elég,

… de nem …, csak még egy lebegést,

jaj, jaj, …a színkavalkád, a szivárvány,

… a hangorgia, … a fényömlés

 

de ott, nézd, … ott a ködben, … ott,

ott harsona, zeng, zúg, harangjáték,

... Istenem, … látod, … jön, ott jön

… az arany-bíbor gondola,

hát mégis, mégis segít neki valaki,

… biztos ez lesz a még egy esély, … esély

 

… és nyújtja Kharon a kezét, 

… és hívogat, … és hívogat

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!