A tűz jegyében

...álmodtunk egy álmot...

 

egyszer egyek voltunk, akkor és örökké.
ketten eggyé váltunk, kis aranyrögökké.
megperzseltük egymást, és a nagy világot,
szent tűzben lobogva, álmodtunk egy álmot.

ahogy telt az idő, vagy ezeregy éjjel,
egymásba markoltunk, és nem váltunk széjjel.
aztán kettétörtünk, már nem remélsz,
de hiszem, és elhiszed, hogy te bennem élsz.

együtt leszünk egyszer, ha gyűrű aranyát
megáldott szent érzés, a hűség fonja át,
titkos kódba vésett ősi végtelen,
óvja, őrzi, kincsét a régi szerelem.

leszel még mennydörgés, vad vihar hirtelen,
amikor az álom már kifosztott, nincstelen,
leszel még, kedvesem, életem, mindenem,
nekem, nekem, és egyedül nekem.

s leszek még életed gyertyalángja,
a pirkadat, ha a fényt kivárja,
álmaid karcsú királylánya,
életed legszebb szivárványa,
esőcsepp, mely a fényt bezárja.

leszek még szikra, fény, varázslat,
fényei a halk parázsnak,
napfény is leszek, hogyha felnevet,
és megfodrozza a felleget.

lesz még egyszer egy bűvös pillanat,
kezembe foghatom majd az arcodat.
és sodor magával a hangulat,
füledbe súghatom minden kis titkomat,
elsodor, megszédít, és elragad,

egyszer majd ébredek, csak neked,
egyszer csak ott leszek, csak veled.
nevemet szívedbe elteszed,
s neveddel szívemben ébredek.

egyszer együtt leszünk,
tűzben, szenvedélyben,
és együtt égünk el,
majd a tűz jegyében.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#2. 2015. február 24. 20:10
Nagyon szép, dallamos vers.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek