A tüskék is tudnak szeretni

Igaz barátokat találni nem is olyan könnyű. Pite, a kis sün ezt pontosan tudja, ő maga is nehezen lelt barátokra.

 

 

Amikor megszületett a kis süni, a családja jelentették a biztonságot, a sün tesók voltak a játszótársai. Együtt mentek mindenhová, jókat mókáztak a kertben. Este mindannyian bebújtak a biztonságot adó puha odújukba. Pite süni számára ez természetes volt egészen addig, amíg nem ismerte meg az igazi barátait. Elmesélem hogyan történt.

Pite egyik nap a kerten kívül merészkedett. Csodálkozva látta, hogy a tisztáson együtt ugrándozott a nyuszi a békával, a szitakötő a lepkével fel-alá szálldogált, a giliszta a katicával épp mászóversenyt játszott. Pite ámult-bámult, ő azt gondolta eddig, hogy csak a tesókkal lehet játszani. Nagyon szeretett volna közéjük állni, így hangosan odakiáltott:

- Sziasztok, játszatok velem is!

Az állatok mind rá figyeltek, és elindultak felé. Pite azonban nagyon megijedt, nem tudta mit akarnak tőle, és egy hirtelen mozdulattal összegömbölyödött, csak a szúrós tüskéi álltak az égnek.

- Milyen barátságtalan ez a valami! - mondta a nyuszi.

- Jaj, és hogy megszúrt! - kiáltotta a giliszta.

Megfordultak, és otthagyták a kis sünit, visszamentek a nagy fa alá kergetőzni. Pite nagyon elszomorodott, mert ő játszani akart, csak mivel a sünik, ha veszélyt éreznek, ösztönösen összegömbölyödnek, ő is így tett, mikor a sok állat megindult felé. Mire kidugta az orrát, már újra egyedül volt.

- Gyertek vissza! - siránkozott keservesen.

Az állatok már nem figyeltek rá, jókedvűen játszottak a kert másik végén.

- Ki fog most velem játszani, hogyan szerezzek barátokat? - szipogta.

Ekkor megpillantott egy mozgó fűcsomót. A fűcsomó mögül egy házikó csúszott ki. Gyorsan  odamászott, de a házikó hirtelen megállt. A kis süni kíváncsian figyelte, vajon ki lehet a lakója. Csendesen várakozott, míg megjelent két kis szarvacska, amit egy hosszú nyak követett. Amint Pite megmozdult, a két szarvacska sebesen eltűnt a házikóban.

- Ejha, ő nem akar velem barátkozni, hiszen elbújik előlem. - gondolta Pite 

És ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy ő maga is eltűnt, amikor a többi állat közeledett felé.

- Ezért nem játszottak velem, mert azt hitték, elbújok előlük!

Szép csendesen várt, és amikor meglátta a két kicsi szarvacskát, kedves hangon így szólt.

- Nincs kedved játszani velem?

A csigabiga először meglepődött, de nagyon boldog volt, hogy a kis süni játszani hívta őt.

- Még senki nem hívott engem ilyen kedvesen játszani. Ha valaki hozzám szólt, én rögtön visszabújtam a csigaházamba, és mire előmerészkedtem már nem hívtak újra.

- Velem sem játszottak a többiek, mert én szúrós gombolyaggá váltam, mert megijedtem, ahogy jöttek felém. - mondta Pite.

Mind a ketten jót nevettek saját magukon, hogy mennyire félősek, majd boldogan elkezdtek játszani. A nyúl, a béka és a többiek óvatosan köréjük osontak, de ők ebből mit sem érezve örültek egymásnak. Később a kis süni hangos nevetéssel mesélte a többi állatnak, hogyan talált rá a még nála is félősebb csigára. Ettől a naptól kezdve, valamennyien elválaszthatatlan barátok lettek, és minden nap újabb és újabb kalandokat éltek át együtt.  Mindannyian tudták, hogy a barátság a legdrágább kincs.

 

 

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
stapi
#6. 2012. március 28. 22:51
Tetszett a meséd, gratulálok!
Eliza Beth
#5. 2012. március 24. 22:58
Igencsak tanulságos.
Gitka_61
#4. 2012. március 24. 17:29
Jó ötlet volt ez a sün és csiga párosítás. Tetszett!

Gitt
Ruder - Jana
#3. 2012. március 24. 17:18
Igen, a barátság nagy kincs.
Kedves kis mese...tetszett.
Balage
#2. 2012. március 24. 15:58
Aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Rég múlt idők