A templom padjai

Haiku - Fotó: Fer-Kai (a pécsi bazilika padjai)

 

paddá lett fejfák
arcán virágzó mosoly
csend-imát éltet

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#5. 2017. december 7. 20:44
Kedves Csilla, köszönöm a továbbgondolásodat.

Bennem nagyon mocorgott a haiku írásakor egy mesés történet - talán egyszer meg is írom, ami most "csak" sűrítmény.
Ebben a mesében a fejfákat készítő asztalost megbízzák templomi padok készítésével. Lényeg, hogy a már előre legyártott (megszemélyesített, élő) fejfák miként lényegülnek át padok zárólapjaivá, hogyan változik meg az életük attól, hogy temető helyett templomba kerülnek. Hogyan fogadják őket a templom egyéb részei, berendezési tárgyai, és hogyan az emberek? Pláne, hogy fejfa "származásukról" mások is tudnak...
És mégis, pont ezért, hogyan tudják élőbbé tenni a templom belső csendjét, - miként Te is írod: - misztériumát?
előzmény: Csilla hozzászólása, 2017. december 7. 19:48
Csilla
#4. 2017. december 7. 19:48
A pad és a fejfa fából készül(t), a fa élőlény, tehát a pad és a fejfa is él, a kör alakú faragott motívum valóban olyan, mint a mosolygó arc.
Békesség, "csend-ima" és a beszűrődő fény az örökkévaló életet juttatja eszembe.
Persze, ha csak a fotót látnám a haiku nélkül, nem valószínű, hogy ennyire elmélyülnék. Akkor egy nyugalmat árasztó templom belső terének szépségét, misztériumát venném észre.
A haiku viszont továbbgondolásra késztetett.
Fer-Kai
#3. 2017. december 5. 19:07
Köszönöm, és igen, jól érzed, mi volt a szándékom.

Azon még töprengek, hogyan tudnám szétbontani (két részre) ezt a háromsoros, túl bonyolult mondatot úgy, hogy ne menjen a tartalom rovására.
Gandalf
#2. 2017. december 5. 18:12
Fer-Kai a haiku és a fotó is nagyon mély. Szinte hiv a csend imára. Ami nagyon tetszett az az hogy a fejfa paddá szelidült, vagyis olyan emberré vált aki szeret. Padon ülnek mások
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek