A telefonos kisasszony esete (közkívánatra) 3. rész

Eszébe villant a férfi fürdőszobája, a tükör előtti polcon sorakozó választékkal, s az az erotika, amivel körül ölelték a sármos illatfelhők...

 

 

Liszt Ferenc repülőtér, 2-es terminál. Várakozó, ácsorgó, nézelődő utasok. Éppen becsekkolók sorban állása. Bőröndcsodák, vagy kissé kopottaskák színkavalkádjai. Már egy koffer is lehet státusz szimbólum. A múltkoriban az egyik márkabolt száz ezerért kínált tíz év garanciával egy csodás csili-vili darabot, de az eladó hölgy szerint csak otthon a kocsi csomagtartójába süllyesztve, és a célállomásnál egyből a szálláshelyre helyezve működik a garancia. Reptéri, sőt a gépen való zötykölődésre, és az utána laza mozdulattal a forgó keresgélőre hajításokat már nehezen viseli. Jobb egy Nasa által kifejlesztett világűr utazó példány., ami még ennél is borsosabb kivitelű.

 

Zsongás, reménnyel telt tekintetek, akár már jól ismert terepre távolodás, akár az új, a teljesen szűz városok, földrészek a célállomások..

 

De térjünk vissza újdonsült párocskánkra. Nonó és Gábor. A frankfurti járat még jó negyven perc múlva kezdi el átszelni a hófehér organza fátylat, mely száz méterre a föld felett lebegve, áttetszően a huncut napsugarak sziporkázásától mosolyogva a hatalmas gépmadarakra. -Kedvesem.- Búgott Gábor Nonó fülébe azon a szinte egy ország által ismert baritonon, amit viszont csak ő tudott ily közelről is megtapasztalni, miközben az „ezeregy éjben" érezte magát.

 

-Még meggondolhatod Magad.- mosolygott huncutul. Elegánsan olivzöld öltönyben, rózsaszín ingben, különös műgonddal hozzá választott selyem nyakkendővel, egyszóval tökéletes vasaltsággal karolt Nonóba, akinek érzékelőit átjárta Gábor alkalomhoz passzolóan megválasztott parfümje. Eszébe villant a férfi fürdőszobája, a tükör előtti polcon sorakozó választékkal, s az az erotika, amivel körül ölelték a sármos illatfelhők, valahányszor hozzá bújt. Sokáig érezte magán ezeket a varázsokat, a csábítás egyik kellékét. Persze ő sem maradt le, hiszen azért tudta, hogy mi kell a férfinak, legalábbis remélte. Lapult is néhány fiolával táskája mélyén.

 

A pulthoz érve átnyújtotta Gábornak az új, világútlevelét. A stewardes, miután végigmérte a szeme sarkából őket, de legfőképp Gábort, Nonó útlevelébe pillantott.

 

-Kisasszony! Felhívnám szíves figyelmét, hogy az útlevele érvénytelen.- jegyezte meg kissé gépiesen a legnagyobb természetességgel. Nonó ereiben a vér mínusz fokokat kezdett döngetni, homlokán gyöngy harmatként csillogott néhány vízcseppként alágördülő permet.

 

-Hogy mondta? Nem értem. Most csináltattam, ez lehetetlen.- válaszolta elképedt arccal.

 

-Megismételné, kérem?- kérte teljesen zavartan, s Gábor feje felett cikázó hatalmas kérdőjeleket hessegette. Ebben a pillanatban két egyenruhás férfi termett szinte a semmiből a háta mögött, és megkérték, ha lenne oly szíves, menjen velük. Az útlevelét magukhoz véve kissé nyomatékosan megfogták a karját, és kitessékelték a sorból. Gábor teljesen leforrázva állt, semmit sem értett a jelenetből, szólni sem tudodűtt egyre távolodó kedveséhez. Tudta, hogy Nonó útlevele nemrég készült el, együtt mentek érte a postára, s a lány alig bírta ki, hogy kibontás után végre magához szoríthassa, ráadásul együtt nézegették a most már Amerikába is jogosító okmányt. Gábor már jó ideje rendelkezett ilyennel, hiszen munkája kapcsán többször is megfordult arrafelé.

 

Nonót megnyugtatta, hogy biztos csak pár perc, tuti, hogy csak valami félreértésről lehet szó. A gép indulásáig majd fél órájuk elégnek bizonyulhat. Próbált nyugodtságot sugározni feléje, valóban ő is megijedt a látottakon. Az nem lehet, hogy Nonó kém, vagy kábítószerkereskedő.

 

Nonó egyre idegesebben viselkedett, tudta, ha a frankfurti járatról lemaradnak, a New York-i átcsekkolásra semmi esélyük sem lesz, és Gábor odaérkezése csúszik miatta, amit nem vett volna a szívére.

 

A két ruhásszekrény méretű, vélhetően biztonsági személyzetből való marconaság bekísérte egy apró helyiségbe kofferostól, az útlevelét egy percre sem elengedve. A szoba összes bútora egy asztalból állt, aminek a túl oldalán egy szintén egyenruhás, férfinak kinéző nő fogadta őket. Termete nem a női nemhez sorolná, inkább tűnk transzvesztitának, mintsem légi utaskísérő kisasszonynak. Mély, amolyan agyon cigarettázott hangon vetette oda:

 

-Na mutassa azt az okmányt.- kérte a kollégái egyikét. Az a kérésnek eleget téve a szekrény kinyitva adta át. A nő végig lapozva majd szintén konstatálta annak érvénytelenségét. Nonó próbálta végig gondolni, hogy mi a fene lehet ez. Talán kandi kamera a barátja miatt, hiszen Gábor ismert TV-s személyiség. Ez nagyon hülye vicc, s az idő pereg, Gábor semmit sem értett odakint, s ha miatta lekésik az átszállást, el is ásta magát, és a csodás liezonnak annyi. A piciny szobában kitapintható volt a feszültség, s a függőségi felállás. A szívatás legfelső foka terjengett a levegőben. Nonó már nem bírta tovább, és kicsattant:

 

-Megmondaná végre valaki, hogy mi a fészkes fene folyik itt? Most csináltattam az útlevelem, még nem is utaztam vele. Végig olvastam, minden adatom stimmel. Lekéssük a frankfurti járatot.- s közben tekintete szinte másodpercenként kattant órájára, ahol a mutatók irgalmatlan sebességgel száguldottak a gép indulási időpontja felé.

 

A transzvesztita nagy nehezen megszólalt:

 

-Nézze. Itt valami nagyon nem stimmel. -dugta Nonó orra alá az okmányt.

 

-Na? Észre vesz valamit?-vihogta. Nonónak semmi az ég egy adta világon nem tűnt fel, nézegethette volna hetekig is akár.

 

-Ne szórakozzon már velem! Bökje ki mi a fasz van már! Kiabálta teljesen kifordulva magából Nonó, pedig a káromkodás nem az ő műfaja volt eddig. Agya minden ere lüktetett, végre csendes kis élete fordulópontján egy ilyen baromság. Mintha kívülről látta volna magát, nem is hitte, hogy ez vele történik, s csipkedni kezdte a kezét, hogy nem álmodik-e? Ennyire nem lehet szerencsétlen. Gábor már valószínűleg a kefét is megette ott a tranzitban, mert biztosan halálra idegesítette magát. S ha itt hagyja? Tudta, hogy a pasik irtóznak a problémás nőktől. Lehet, hogy ez egy isteni megnyilatkozás? Ne menjen Amerikába? Na nem, ez lehetetlen. Itt az álompasi, viszi az áloméletbe, és ő itt szarakszik ezekkel a smasszerekkel. Lehetetlen, de órült ötlet villant át agyán. Hirtelen mozdulattal kikapta a nő kezéből az útlevelét, és a bőröndjét teljes erejéből az ajtónak vágva, nekilódult. Rohant, ahogy talán még soha sem tette, ráncigálva csomagjait. Odaért, ahonnan elvonszolták, s átvágva a becsekkoló kapun rohant a frankfurti járat beszálló folyosójáig. Gábor már valószínűleg a gépen várta feszülten az ajtóra tapadt szemekkel.. Hátra sem mert fordulni, bizonyára üldözői utána eredhettek. Amikor a beszálló folyosóhoz ért , csak akkor mert megfordulni, de senkit sem látott. Az ajtóban egy szőke, sudár stewardes a beszálló kártyájáért nyúlt, ő az útlevelét nyomta a kezébe, s már perdült is be a gép ajtaján, csakhogy a kedvesen mosolygó szőkeség nem engedte tovább.

 

-Kisasszony, a beszálló kártyája. Ideadná, kérem.- nyújtotta a kezét. Nélküle sajnos nem engedhetem fel a gépre. Ráadásul 2 perc múlva lezárom a kaput. Vissza kell mennie, megpróbálom tartani addig a kapitányt. Siessen, de a bőröndöt már le kellett volna adja. Ide nem lehet felhozni, csak a kézi poggyászt.

 

Nonó sírva fakadt. Vissza rohant cipelvén a csomagját a csekkoló hölgyhöz, ahol hatalmas sor hömpölygött, már a következő beszállásra várva. Megismerte a stewardes, s oda intette. Izzadtan, a gerincén patakokban fodrozódó vízzuhataggal nyúlt előre a beszálló kártyájáért, majd, uzsgyi, s a gép belsejében találta magát. Abban a pillanatban az ajtó már csukódott is a háta mögött. Gábort fürkészte, hogy végre lehuppanhasson mellé, s érezze megnyugtató illatát...

 

Első rész...

 

Előzmény

 

Folyt. Köv.

 

Bp. 2011. 12.05.                                                    Mimmy

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#9. 2011. december 11. 13:53
No igen, mivel kevés a szerkesztő, és elég sokan vagyunk mi, írók, jó lenne, ha kész, érett dolgokat kapnának, és nem kéne még a lektorálással is bajlódniuk... Nem is érnek rá arra, mint látszik.
Figyeljünk hát mi magunk jobban, én igyekszem a magam részéről, de ettől függetlenül is hibázhatok....
Várom a folyt.köv.!
Puszi!
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2011. december 9. 13:54
Döme Zsuzsa
#8. 2011. december 11. 11:54
Hú, hát ez izgalmas volt.
Mimmy
#7. 2011. december 9. 13:58
Valós alapokon építem a sztorit, majd meglátjuk, mi is történik, még nem állt teljesen össze a fejemben, a fontos, hogy izgalmakkal bővelkedjen.
És figyelmeztetésed alapján kapkodásom kizárva, csak mostanság az életem is egy merő talány, de elég jól tűröm.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 8. 23:20
Mimmy
#6. 2011. december 9. 13:56
Na ez az, hogy ugey? Kíváncsi lettél. Oké, megpróbálok kirukkolni valami huncutsággal. Egyébként valős alapokra építem a fantáziám.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. december 8. 18:27
Mimmy
#5. 2011. december 9. 13:54
Drága Eliza Beth!
Köszönöm észre vételed, egy kicsit valóban bele kavarodtam a saját fogalmazatomba, de ez arra is jó volt, hogx legalább meg tudtam, hogy a szerkesztők nem lektorálták, ezt nekem kel megtennem. Kicsit valóban kapkodtam, mert már a történet folytatása borzolta az agyam, de majd az is következik, ha már bele kavarodtam a sorozat írásba, amit nem szeretek valójában, de ezt is el kell kezdeni. Üdv: Mimmy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 7. 23:44
Eliza Beth
#4. 2011. december 8. 23:20
Én arra tippeltem, hogy nem írta alá, és elég jól megszívatják miatta... de lehet, hogy rossz a tippem, a lottón sem szokott bejönni :-(((
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. december 8. 18:27
Answer
#3. 2011. december 8. 18:27
Nem tudni mi van az útlevéllel, és hogy jó húzás volt-e "illegálisan" átjutnia...
Kiváncsivá tettél...
Várom a továbbiakat...
Eliza Beth
#2. 2011. december 7. 23:44
Egyre jobban tetszik, és kíváncsivá tesz, mit hozol még ki belőle... Eddig izgalmas :-))

(Egy kicsit összecsapottnak érzem a nyelvezetét, nem olvastad át elég alaposan beküldés előtt, vannak benne ilyen hibák:
"Az a kérésnek eleget téve a szekrény kinyitva adta át. ")
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek