A technika veszélyei

Egy rövid novella, egy nőről, aki megbocsát a férjének. És aki tudatosabbá válik, az őt körülvevő világra.

 

Eljött a nagyon nem várt nap reggele. A férje temetésének a napja. Keveset aludt. Csak forgolódott egész éjjel.

Egyszerre sok minden zúdult a nyakába. Hogyan tovább? A legnagyobb gondját két leánya jelentette. Velük mi lesz? Az egyik tíz a másik tizennégy éves. Apa nélkül hogyan fognak felnőni?
Csendesen fölkelt, kiment a konyhába. Főzött magának egy jó erős kávét. Szerette a férjét. Ezért nagyon, de nagyon haragudott rá. De amikor megtudta, mi is történt igazán, elszállt a haragja. Helyette elfogta egy furcsa félelem. 

Istenem, milyen világban élünk? Nem is vagyunk tudatában a modern technika hordozta veszélyeknek. Tragédiák kell történjenek ahhoz, hogy ráeszméljünk, hová is vezethet ez. A férje ezelőtt fél évvel, egyik napról a másikra, furcsán kezdett viselkedni. Esténként ahelyett, hogy odabújt volna hozzá, vagy a leányaival törődött volna, a Facebookon lógott.
Amikor látni akarta, mit is néz, mindig elutasította. Arca ki volt pirulva. Úgy viselkedett, mint egy kisfiú, akit rajtakapnak maszturbálni. Tudta rögtön, egy másik nő lehet a dologban. Érezte, zsigerei jelezték. De tehetetlennek látta magát. Bűntudat kezdte gyötörni. Hol tévedtem? - tette fel a kérdést. 

Egy hónap telt el így kétségek között. Utólag visszatekintve rémálomnak tűnt. A második hónap elején a férje bejelentette, elválik. Egy hét alatt elköltözött a házból. Olyan gyorsan történt az egész, fel sem tudta dolgozni. Csak sodródott az árral. Leányai fele fordult, próbálta kitölteni az űrt önmagában. Újabb három hónap szaladt el, közben lassan visszatért belé az élet. Ekkor jött a hír. A volt férje öngyilkos lett. Hagyott neki egy levelet. 
Kortyolt egyet a kávéból. Rápillantott a faliórára. Hajnali öt óra. Elfogta a sírás. Hangtalanul zokogott. Lelke kiadta magából a fájdalmat. A levél egy megtört férfi vallomását tartalmazta. Különösebb céltudatosság nélkül nézegette a Facebookot. A szeme megakadt egy nő profilképén. Első látásra tetszett. Rákattintott a nő fényképeire. És ahogy nézegette, nézegette, egyszer csak fellángolt benne a szerelem. Napról napra erősebb lett. Józan gondolkodása a háttérbe szorult. Teljes elméjét a nő töltötte ki. Róla ábrándozott, álmodozott éjjel-nappal. Megszállottá vált. És egy nap elhatározta, megkeresi, ha belepusztul is. Elhagyta feleségét, két szép leányát. Három hónap keresés után talált rá a házra, amely címként szerepelt a Facebookon. És itt hidegzuhanyként érte a valóság. Két éve meg van halva a nő. Akibe beleszeretett, és akiért elhagyta családját. Mikor rájött, mit is tett, nem tudta magának megbocsátani. Viszont levelet hagyott hátra feleségének. Hátha ő legalább meg tud bocsátani neki. 
Virradt. Kata összeszedte magát. Nem gondolkozott a jövőn. Kezdte megtanulni, elég minden napnak a maga baja. Egy dologban biztos volt. Megbocsátott a férjének. Azt vette észre, mosolyogva megy leányait ébreszteni. És szíve szerint, abban a sötétkék ruhában fog menni a temetésre, amely a férje kedvence volt. Hiszen olyan világban élünk, ahol néha jobban jár az, aki meghal, mint az, aki él. És még egy halott is okozhat tragédiát!!

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Benda Judit: Csitt, kicsim!