A Szulejmán-türbe feltárása

Július 14-én Zrínyi Miklós - Szigetvár 1566 Emlékév Emlékbizottsága szervezésében látogatást tettünk a Szigetvári Várban és Szulejmán szultán síremlékének ásatásán Turbékon.

 

Vass Péter, Szigetvár polgármestere és Dr. Hóvári János, az Emlékév Emlékbizottsága elnöke köszöntötte a sajtó munkatársait, majd együtt bejártuk a Szigetvári Várat a a Szigetvári hagyományőrzők közreműködésével. Ezt követően Dr. Hóvári János elnök ú a teljes program során velünk tartott.

 

Alábbiakban az ásatáson tett látogatáson látottakat, elhangzottakat adom közre.

A türbe kutatása több mint 110 éve zajlik, és több helyet is vizsgáltak már, de eddig sikertelenül. Él egy olyan legenda, hogy Turbék határában, a zsibóti szőlőhegyen volt a szultáni tábor az ostrom idején – ahol valóban meg is található –, de más néplegendák más helyekre tették a sírhelyet. A háborúk után beköltöző német telepesek nyilván nem ismerték az itt egykor lejátszódó eseményeket, ugyanakkor egy közeli templom fontos zarándokhellyé vált számukra, amelyet Mariahilfének neveztek, és amelybe beépítettek számos török kori épülettartozékot. A templomi oltárkép például – a legendája szerint – egy „törökverő” kép volt. Mindezek után nem volt nehéz elterjednie a hívők körében annak a fals mítosznak, hogy a Mária-templom a szultán sírja fölé épült, mintegy szimbolizálva a terület visszafoglalását. Mint kiderült, a sír feltételezett helyei több száz évvel ezelőtt nem nagyon voltak alkalmasak épületek emelésére, mert vizes területeken, részben ártéren feküdtek. A tájrekonstrukció, az írott források és a térképek elemzése, valamint a templom környékén végzett geofizikai vizsgálatok kizárták a lehetséges helyek köréből a Mária-templomot, viszont megerősítették azt a feltételezést, hogy a vártól 4,2 kilométerre fekvő, egyórányi gyaloglás távolságban található helyen lehetnek sikeresek az ásatások.

 

Pap Norbert ( PTE TTK Földrajzi Intézet egyetemi docens, PhD Tanszékvezető): 2010-ben aztán éppen úgy adódott, hogy kerestem magamnak valami szép kihívást, és Szigetvárt választottam, amely csak 30 kilométerre van Pécstől, ahol egyébként élek és dolgozom. A mi kutatócsapatunk – Fodor Pál professzor úr társvezetésével – megközelítése alapvetően különbözött a korábbi kutatásoktól, mivel földtudományi és geográfiai módszereket is alkalmaztunk. Ez vezetett sikerre. A korábbi kutatók túlságosan nagy hangsúlyt fektettek a legendákra, és nem tudták elképzelni, hogy az ostromlók nagyobb távolságra táborozhattak volna le a falaktól. Modern technológia, a sokféle kompetencia és nyilván jelentős pénzügyi források is kellettek a projekthez, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre.

 

Többfajta vizsgálat eredményezte a helyszín kiválasztását. Most nem „magányos” kutatók dolgoznak a rejtély megoldásán. Csapatban dolgozunk, ahol mindenkinek megvan a maga erőssége, amennyire lehet, segítjük egymást, inspirációt merítünk egymástól. Kitanics Máté (PTE TTK Földrajzi Intézet Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központ – oktató, kutató) feladata a csapaton belül a 17-18. századi magyar, német, latin és horvát források, illetve térképek felkutatása, elemzése. Ez alapján igyekezett meghatározni a szulejmáni türbe, ezzel együtt a sírhelyet körülvevő erőd helyét. Így jelölte meg a többiekkel együttműködve a forrásai alapján a turbéki-szőlőhegyen ezt a területet a vártól negyed mérföldre keletre (kicsit több, mint négy km távolságban), ahol ezt követően a terepbejáráson a régész kolléga beazonosított egy nagy kiterjedésű oszmánkori rommezőt. Olyan helyet kerestünk, melyet egy 1664-ben, Eszterházy Pál által készített alaprajz alapján ismerünk, amely egy épületcsoportot mutat. Ez az épületcsoport türbéből, mecsetből, derviskolostorból, katonai kaszárnyából áll. Az épületcsoportot erőd védte. Sem a turbéki templomnál, sem a barátságpark környékén ilyen nyomok nem kerültek elő. Ez az oka, hogy a síkságon való kutatás eredmény nélkül zajlott. A mi helyszínünk olyan hely, mely egy hármas útkereszteződésben fekszik, keletre Pécsnek, északra Kaposvárnak, lefelé Szigetvárra vezet az út. Ez egy stratégiailag fontos pont, ahonnan kivágták a fákat mikor az ostromlók megérkeztek és jól rá lehetett látni a városra. Fontos szempont volt, hogy ha menekíteni kellett volna az uralkodót, akkor ezt megtehették volna Pécs felé. Itt volt felállítva a sátor, egy 1500 – 2000 m² sátorpalota. Ez az a hely ahol a szultán meghalt, és a belső szerveit és magát a testet is felszín alatt tartották, legalább kétszer kezelték, később Isztambulba szállították. Tehát amikor sírról beszélünk, nem a testről van szó, hanem csak bizonyos részeiről. Az ostrom után nagyjából tíz évvel felépült a türbe, a Szokollu Mehmed nagyvezír által épített dzsámi és mellette a derviskolostor. További épületek is találhatók ezen a helyen, de egyelőre csak ezt a három épületet tártuk fel teljesen, vagy részlegesen. Ez a központja a hajdani több hektáros oszmán településnek, mely dél felé még jelentősen kiterjed. Hipotézisünk szerint a keresztény városrész dél felé lehetett, és ahol most állunk, a vastagfalú, nagy épületeket egy erőd védte.

 

Hancz Erika (Tanszékvezető-helyettes PTE BTK Régészeti Tanszék): 2015. októberében kezdtük a türbe ásatását, egy hónapi munka után négyzetes alapterületű, háromosztatú előcsarnokkal rendelkező épület került elő. Az épület Mekka felé tájolták. Az objektum kupolával rendelkezett és a kupola ólomlemezeit sikerült megtalálni. Felmenő falrészek is maradtak belső oldalukon vakolatmaradvánnyal. A vakolaton geometrikus, sávos, piros, narancssárga és zöld színű festésnyomokkal. Egy téglán arab betűs felirat volt olvasható. A belső felületet habarcs alapozással fedték, majd márványszerű, vörös mészkő borítással látták el. Középen egy négyzet alakú rész üresen maradt, és úgy gondoljuk azért maradt üresen, mert itt állhatott a fából készült pódium, melyre a szimbolikus koporsót helyezték. Akár szimbolikus, akár valódi, türbéről van szó, melyben teste is temettek a koporsó mindig szimbolikus, a látogatók számára szolgál, a testet mindig a fölbe temették. További leletek, a már említett, márványszerű, vörös mészkőből készült oszloptöredékek, melyek egy hatalmas rablógödörből kerültek elő. A központi rész közepén egy két méter mély gödör került elő. Amikor törökök elhagyták a területet, a Habsburg katonák elvitték az arany csúcsdíszt és az épület márványborítását. Ekkor áshatták a gödröt, hogy a legendás aranyedényt megkeressék. Azt nem tudjuk, hogy megtalálták vagy sem, az iszlám szokások szerint inkább textilbe csavarva helyezik el akár a belső szerveket, akár a testet, hogy az anyatermészettel egyesülhessenek. Akár megtalálták, akár nem, nyitva hagyták a gödröt és a türbe építőanyaga hullott bele. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez megtörtént, hiszen ajtó- és ablakkeret töredékek, két palmettás kő kerültek elő, melyek a kupola alsó részén futottak körbe, ilyenek találhatók az isztambuli Szulejmán türbében.

 

Alaprajza szerint csak dzsámi és türbe lehetett az épület, melynek nem volt minaretje és a felmenő falrészleteken mihráb fülkét sem sikerült kimutatni. Az idei feltárás folyamán két hónapos ásatással a Szokollu Mehmed Alapítvány által kezelt dzsámit, illetve a kolostor egy részletét tártunk fel. Szintén négyzetes térrel rendelkezik, háromosztatú előcsarnok járul hozzá és Mekka felé tájolt, déli oldalán minarettel. Ebben az objektumban rablógödröt nem találtunk. Belsejében habarcsborítást tártunk fel. A habarcson néhány esetben még a kerámiából készült téglák is fellelhetők voltak. Előkerültek oszmánkori Habsburg pénzek, ezüst karperec töredékei és kerámiatöredékek. Ez is kupolás épület lehetett, de tetőcseréppel volt fedve a leletek tanúsága szerint. Megtaláltuk a csegelyek maradványait. A falakban vízszintes helyzetű gerendákat helyeztek el, ezek adták a falak rugalmasságát és erősítették, hogy elbírják a kupolát. A dzsámi mellé először „L” alakban, majd „U” alakban halveti derviskolostor épült. A kolostor is a Szokollu Mehmed Alapítvány része. Másolatban az alapító okirat is fennmaradt, melyben megtalálható a dervisek száma, fizetésük is kimutatható, sőt a dzsámi személyzetére vonatkozó adatokat is tartalmaz. A kolostor északi szárnyát kezdtük el feltárni, eddig négy szobát sikerült megkutatni, az első szobában egy szenes kályha maradványai kerültek elő, égett állapotban búza magvakat találtunk, előkerült őrlőkő töredéke is. A második szoba nagyon keskeny lehetett, valószínűleg a sötét szoba volt, ahova a negyvennapos elvonulásukra vonultak vissza a halveti dervisek. További két lakószoba került elő. A geofizikai felmérésekben további szoba és egy nagyobb szoba látható, ez a rituális szertartások helyszínéül szolgálhatott. Keressük a konyhát, fürdőszobát, hamamot. Az „U” alakú épület déli része az újabb szárny. Későbbiekben tisztázhatjuk a funkcióját. Keressük a kaszárnyát is, mely az Eszterházy Pál-féle helyszínrajzon szerepel. Valószínűsítjük, hogy a türbétől északra lehetett. A türbétől délre lehetett a türbét őrző személy háza helyezkedett el.

Az idei ásatás folyamán az erősséget övező árkot átvágtuk. 480 cm széles, 165 cm mély árok nyomát fogtuk meg, melyben oszmán kerámiák, török pénz, kés került elő. Sümegi Pál professzor úr pollenből és egyéb maradványokból mintát vételezett. Előzetes megállapítása szerint rózsát és szőlőt biztosan termesztettek itt a török korban. Az árok mellett palánkfalak halvány nyomait sikerült felfedezni. A következő szezonban a feltárást folytatjuk, illetve még több helyen megkutatjuk az árkot is.

 

Ali Uzay Peker a Közel-keleti Műszaki Egyetem építészettörténet professzora elmondta, hogy a magyar kutatók nagyon komoly munkát tettek le az asztalra: ők a magyar és német nyelvű, a törökök pedig az oszmán forrásokat tekintették át.

Ezek a munkálatok 2009-ben kezdődtek, Hancz Erika által, majd 2012-től Pap Norbert szervezésében egy projekt keretében folytatódott a TIKA (Török együttműködési és koordinációs ügynökség) támogatásával a jelenlegi formájában. 2014-ben kiadásra került egy könyv magyarul és törökül, melyben az addig elvégzett kutatásokat és munkákat foglalták össze. Ezután az ásatások megtervezése következett, melyhez a TIKA nyújtott támogatást. A TIKA megbízásából kerültem én is a projectbe, de már előtte is az eredményeket figyelemmel követtem. A történeti kutatások szempontjából fontos dolog Szulejmán szultán sírjának kutatása. Én ennek a kutatásnak a minőségét tartottam szem előtt. Ha azt tapasztaltam volna, hogy nem megfelelő felkészültségű csapat végzi ezt a kutatást, akkor nem csatlakoztam volna. Ami legjobban megfogott, az a multidiszciplináris tervezés és gondolkodás. 2015-ben megkezdődtek az ásatások és az előre várt eredmények sorra jelentkeztek. Ami miatt nagyon büszke vagyok erre a projectre, hogy a két ország közötti tudományos együttműködésre szép példát mutat. Az is nagy örömet okozott számomra, hogy láttam, hogy a magyarországi kutatók és a témával foglalkozó emberek mennyire pozitívan állnak ehhez a kérdéshez. Tapasztalatom szerint nem csak a kutatótársadalom, hanem a magyarok is pozitívan viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz. Ez nem csupán számomra öröm, hanem a török emberek is örömmel tekintenek erre a megértésre és kíváncsiságra.

Pap Norbert: Annyit, még hadd tegyek hozzá, hogy 2012-ben Hóvári János nagykövet úr támogatásával sikerült tető alá hozni azt a szerződést, ami alapján a két fél együttműködik. A TIKA által támogatott kutatásról beszélünk. Tavaly óta a magyar állam is jelentősen hozzájárul ehhez a projecthez, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja fogadott be bennünket és Fodor Pál professzor úr vezetésével és az én társvezetésemmel egy soha nem látott méretű, több mint 60000000 Ft-os támogatású magyar finanszírozású program is elindult. A két programot ugyanaz a team csinálja, a téma azonos, de az egyes elemek két oldalról vannak megfinanszírozva, így egy igazán gigantikus, masszív projectet tudunk véghezvinni. A török kollégákkal kiváló az együttműködés. Komplementer jellegűek vagyunk, ők építészek, építészettörténészek, művészettörténészek, mi pedig más szakmákat képviselünk. Az eredmények elég komoly ismertséget szereztek, úgy gondolom jó hírét tudtuk a projectnek szerezni, nem csak Magyarországon, hanem a nyugati országokban és Törökországban is.

 

Szulejmán szultán egyeneságú leszármazottai szeptemberben Magyarországra érkeznek. Ígérték, adnak vért, mi mintát veszünk a sírból genetikai vizsgálatokhoz. Pici az esély, nagyon csekély, de megpróbáljuk, hátha találunk olyan DNS-t, amely összehasonlítható az ő DNS-ükkel. 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek