A SZERETET

Nagyon szép dolog, hogy léteznek még a Földön jó emberek


Apró gondolatok, elképzelések, minden fajta álmodozások és meg nem valósult reményekkel éli világát a Föld népének 80%-a. Milyen szomorú estéket, nappalokat és Karácsonyokat tölt el a sok eldobott gyerek, akik könnyes szemmel keresik lelkük mélyén a jóság tündérét. Milliók áznak, fáznak és éheznek, de az az ember, akinek bőven van az asztalán, mit a szájába tegyen, rá sem gondol a szegényebb sorsú, nehéz helyzetű, önmagukon segíteni nem tudó gyerekekre.
Mohóságában nem veszi észre, hogy vagyonának negyed részét sem tudja elkölteni, de kevélysége határtalan, és meggondolatlanul, büszkén éli világát, hogy milyen jól megy a sorsa, ezt gőgösen ki is jelenti. És egyszer csak hirtelen megkeserednek napjai, egyik betegség a másik után jön, és végelgyengülésben, akarata ellenére itthagyja ezt a kegyetlen világot. A nagy gazdagság, a pénz, az arany mind másoknak marad, anélkül, hogy lelkének bűnösségén enyhített volna adakozással, szeretettel az árváknak.
Ez az az ember-réteg, aki azt vallja, hogy ő már bizony nem köteles senkinek még egy garast sem adni, ha meg nem dolgozik érte. És aki megdolgozik, annak is szégyenbért fizet, amit muszáj elfogadjon a szegény, mert ha nem, még azt sem kapja meg. Így van, nem köteles, de van minden embernek lelkiismerete, ami valahol mélyen a szíve kamrájában várja a percet, hogy mikor szabadulhat fel.
Nem egyszer megtörtént eset volt, amikor néhány gyereknek szerettünk volna szponzorpénzből egy pár napos kirándulást összehozni, de a nagy gőgös vállalkozóknak nem volt, amiből segítsenek. És láss csodát, a szegény, jóindulatú ember belenyúlt a pénztárcájába, és az utolsó kuporgatott pénzét is odaadta egy ilyen nemes célra, örömszerzésre. Ilyen emberekkel találkozunk, sokkal, akiknek az égvilágon semmi köze nincsen a gyerekekhez, és kérés nélkül, szívük melegéből segítenek, boldoggá teszik a gyerekek napjait ajándékukkal, 2000-km távolságból is.
Ők azok a nyugdíjasok, akiknek alig elég a pénzecskéjük, de a szeretetük határtalan, és meglepetést szereztek négy árvának, amiről soha nem is álmodtak a srácok. Nekik nem létezik határ, nem létezik idegen, csak ember, szeretet és jóság. Ez van az ő szívükben, valahol az anyaországban MISKOLCON. A nyolc kis kezünket összefogva imádkozunk, hogy a jó Isten árassza el áldásával az egész családot az érettünk tett áldozatukért. Nagyon hálásak vagyunk a szeretetcsomagért, mi, a négy kis árva, István bácsinak és Katica néninek. Szívünkből köszönjük!

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#9. 2011. november 18. 17:10
Kedves Tara!
Nagyon örülök , és örülünk minden kiemelt napnak amikor reggel üdvözölhetjük egymást és még mozoghatunk.. A pénz soha nem volt az első helyen nálunk sem a dősölés.
Életemben mindig amink volt és lesz az másoké is.
Hiszen semmi sem a miénk, mindent a természet Ura- Istene ajándékozott nekünk, mi csak használjuk. Az egészség többet ér minden kincsnél.
Valamint a szeretet mindent felold.
Puszi! Köszönöm kedves szavaidat.
Tara Scott
#8. 2011. november 18. 16:01
Kedves János!
Amikor valakinek jól megy a sorsa, már nem tudja érzékelni milyen amikor nincs. És ami az érdekes, még azok között is nagyrészt így van, akik a nincsből indultak. Minél több pénze van valakinek, annál kisebb a szíve. Fordított arányban változik. Persze tisztelet a kevés kivételnek. De vigasztalódjatok! Több ilyet ismerek, és előbb-utóbb hol lassan, hol gyorsan elveszett minden. Nevezhetjük sorsnak, Isteni igazságszolgáltatásnak, ki-ki hite szerint. A pénz csak akkor hozhat boldogságot, ha azzal együtt is önmagunk tudunk maradni. Ha tudunk adni is belőle, és nem felejtjük el általa, hogy honnan jöttünk. Végtelenül örülök a történetednek, szívet melengető.
Puszillak Benneteket: Tara
Juhász Kató
#7. 2011. november 17. 17:26
Kedves János!
Úgy van, ahogy írtad, a "Szeretet tündérei" indították el
gondolataimat.
Áldozatos munkátokhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánok!
előzmény: janos hozzászólása, 2011. november 17. 16:26
janos
#6. 2011. november 17. 16:26
Rá ismerek azt hiszem a ''SZERETET TÜNDÉREI''-ről van szó. Nem?
janos
#5. 2011. november 17. 16:22
Áldjon meg Téged és családodat az Úr!
Minden szép és jó ha megcselekedjük azt amire kérsz versedben mindannyian .
Puszi! János
A versedhez külön gratulálok!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 17. 15:52
Juhász Kató
#4. 2011. november 17. 15:52
Kedves János!
Egy korábbi meséd ihlette következő soraimat a szeretetről,melyet barátaimnak írtam, s úgy érzem, ide illik:

Azt mondják az emberek manapság
Eltűnt a Földről a szeretet.
Rátörtek, és a porig taposták
Gonosz erők, így hát vége lett.

Kutass a porban, keresd a szikrát,
Melyet nem pusztítottak el ők,
Lobbantsuk fel a szeretet lángját,
Hadd lássák hegyek, völgyek, mezők.

A szeretet nagy csodákra képes,
Elcsépelt mondás, mégis igaz.
Légy türelmes, figyelmes és kedves,
S lásd majd, a másik ember is az.

Biztató szó, egy mosoly az arcon,
Gyógyszer annak, kinek szánod azt,
Engedd, hogy a jobbik éned hasson,
Más lelkében élesztve vigaszt.

A szeretet utat mutat arra,
Hogy te is segíthess másokon,
Aminek számodra már nincs haszna,
Add szegénynek, mint egy jó rokon.

Lásd, mily sok e világban az árva,
Özvegy, s kit szerelme elhagyott,
Sérült lelkük mély zugába zárva
Remélnek egy boldog holnapot.

Minden ember célja boldog élet,
Akard, hogy más is boldog legyen,
Ha meglelted majd a lángot, kérlek,
Vidd azt végig az életeden.

Szebb jövő csak akkor várhat itt ránk,
Földünkön, - mi otthont ad nekünk,
Ha ismerjük a boldogság titkát:
Küzdünk, alkotunk és SZERETÜNK!
janos
#3. 2011. november 17. 12:19
Minden amit leírtunk tiszta igaz a gyerekek hálálkodását vetettem papírra, velük közösen megköszönve a jó tündérek ajándékát.
Kellett volna látni azt a boldogságot az arcukon, hogy ők idegenből csomagot kaptak. A könnyem nekem is ki esett. Üdv! Köszönöm. János
Balage
#2. 2011. november 17. 12:11
Tetszett írásod. Pontosabban szólva a gyerekek írása. Igaz sztorin alapul?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!