A szerelmes tenger

mese a természetről

 

      

Esteledett, sötétedett,

tengerparton, a hegy mögött

szép holdleány levetkőzött.

Mezítelen, szégyentelen

fénytáncot járt a tengeren.

Szerelmesen ölelte a tenger,

csókolták fényét a habok,

észre sem vették a féltékeny Napot.

A holdleány gyorsan felöltözött,

eltűnt a hegy mögött.

A Nap felkúszott az égboltra,

tüzes nyilakat szórt a habokba.

A tenger szélért könyörgött fájdalmában,

megbízott vihar barátjában.

Az elzavarta a forró Napot,

estére lecsillapodott.

Felragyogtak a csillagok,

a holdleány táncot ropott,

kacagva fogadták a habok.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#2. 2019. február 1. 15:06
Kedves Linda!

Szépen megírtad a tenger és a hold románcát.
Nagyon tetszettek a megszemélyesítések, és a kellemesen csengő, sorvégi rímek.
Gratulálok!

Györgyi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek