A rabszolga

Tanmese


Gyerekkorától az. Rabszolga. Fenn él a hegyoldalon, egy ajtó nélküli házban.

Lábain súlyos, olajozott lánc, melynek vége a ház falába lett beépítve. A lánchoz tartozott egy nagy lakat, mi azt a lábához kötötte.

Követ fejtett. Messziről lesték minden mozdulatát.

Hamar megtanulta, ha a lánchoz ér, feldühíti őket, ha nem dolgozik, nem táplálják. Dolgozott, s a lánchoz nem nyúlt.

Soha, senki nem szólt hozzá. Néha őrjöngött: Mondjatok már valamit!

Sok-sok év után, egy reggelen kiment dolgozni, megbotlott, és a berozsdásodott lakat kettétört.

Továbbment, s ráeszmélt, már nem is őrzik. Táplálták, de nem őrizték. Szabad volt!

Egy pillanatra megszédült, majd visszament, visszatette a láncot a lábára, s egy dróttal összekötötte...

 

 

Kép forrása

2011. november 6.

Qerupa

Vissza a főoldalra
Nyomtatás

Hozzászólások:
Fer-Kai
#8. 2011. november 11. 11:31
Nem könnyű belenézni egy ilyen tükörbe, de érdemes.
Eliza Beth
#7. 2011. november 11. 06:56
Félelem az újtól, az ismeretlentől, bizonytalantól...
Answer
#6. 2011. november 10. 21:42
Mély gondolat, rövid, remek írás!
Szeretettel: answer
öreg olvasó
#5. 2011. november 10. 18:44
Írásod egy régi történetet idéz fel bennem.
Nagyon régen,,- esküvőnk előkészületei zajlottak, sok vendég - a kutya számára idegen - fordult meg párom szüleinek udvarán. Csaholt, tépte láncait,- amikor a lánc elszakadt.. Többen megijedtek, -kit fog megmarni a jószág?
Meglepetés következett - a kutya egy darabig állt, mint akinek gyökeret eresztett a lába -aztán elsomfordált a kert egyik sarkába, egész nap nem láttuk.
NEM A SZABADSÁGRA LETT TEREMTVE!
/ szoktatva /
Tara Scott
#4. 2011. november 10. 15:03
Huh! Kemény, remek írás! Gratula!
ariadne
#3. 2011. november 10. 14:54
Nagy igazságot fogalmaztál meg. Egész életében rabszolga volt, miként is élhetne másként? Tetszett az írásod.
puszillak:ariadne
Balage
#2. 2011. november 10. 12:23
Pár sor - kemény írás. Gondolkodtatsz. Tetszett.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!