A paradigmákat földhöz vághatod... - Hangok mögött, szavak alatt (12/6)

Kukimaci, sünló (A Gátnál zenekar Félmágió című nagylemezéről)

 

"A paradigmákat földhöz vághatod..." - Hangok mögött, szavak alatt (12/6)

 

Létezik-e kánonja a könnyűzenei szövegeknek? Van-e valamiféle határérték arra nézve, milyen szöveget bír el a mai kortárs könnyűzene, mint műfaj, és milyet nem? Ezeket a kérdéseket is érintik A Gátnál zenekar tagjai Félmágió című albumuk dalait saját szavaikkal bemutató sorozatunk eheti, hatodik epizódjában. Terítéken a megosztó: Kukimaci, sünló című szerzeményük.

 

6) Kukimaci, sünló (A Gátnál zenekar Félmágió című nagylemezéről)

 

Homoki Fóka ("civil" nevén Benkő Gábor, a dal szerzője és szövegírója, A Gátnál zenekar gitáros/énekese):

Ez a dal - barátaink, közönségünk és a kritikák visszajelzései szerint is - az egyik leginkább megosztó darab a lemezen. Az egyszerű szerkezete, a fogós, sodró ritmusa és a nem mindennapi refrénszöveg miatt egyrészt az egyik ütőkártyánk a koncertrepertoárban, ugyanakkor sokaknál "leveri a biztosítékot" a teljesen szabad asszociációkra épített szövegkonstrukció, pláne, hogy már az első sor ("Változtass engem egérré, Mikulás!") meglehetősen "forró talaj" azok számára, akik egy könnyűzenei dalszövegtől azonnal és könnyen értelmezhető, konkrét üzenetet várnak el. Nekem talán éppen emiatt a felpiszkáló, provokáló többletfunkciója miatt is az egyik személyes kedvencem, önmagában már az is ámulatba ejt, hogy mi emberek mennyire különböző módon tudunk egyformák lenni..., mennyiféle szélsőségesen különböző viszonyulást képes kiváltani belőlünk ugyanaz az inger.

 

Mindezek ellenére és az igazat megvallva, a Kukimaci, sünló szövegének kulisszái mögött eredetileg semmiféle polgárpukkasztó szándékot nem rejtegettem. Nem tudom pontosan, ma hogy megy ez, de én abban a generációban nevelkedtem, amikor az oviban gyakran csendültek fel talányos mondókák, gyerekdalok, versikék olyan sorokkal, mint például: "Csiribiri, csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan!", vagy "Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja" és persze hosszasan lehetne még folytatni a sort. Később, tudatosabb fejjel döbbentem csak rá, hogy Weöres Sándor gyerekversei, vagy inkább "gyerekversei" micsoda izzó hevületűek, életkortól cseppet sem függően izgalmasak, sokszor pedig már-már okkult értelműek. Valószínűleg ezek a korai irodalmi élmények elvetett magként szökkentek szárba az én esetemben, és sokszor kapom magam azon, hogy a szövegeimben akarva-akaratlanul is ezen az akkor megismert és részemmé vált (de igazából mindenki számára szabad), forma nélküli formanyelven szólalok meg. Ez pedig egy olyan nyelv, amelynek szavait, szókapcsolatait sokkal jobb "dolgozni hagyni" a teremtő képzelettel összekapcsolva, ahelyett, hogy a jelentésükön elmélkednénk. Persze aláírom, hogy szokatlan, ahogy felnőtt emberek villanygitárral a nyakukban - esetünkben - a Mikuláshoz címeznek invokációt (ezzel nyitva rá az ajtót egy határok nélküli szabad és zabolázatlan tudatterületre) egy dalukban, de miért lenne baj, ha időnként szokatlan eszközöket használunk? Kötődöm a könnyűzenéhez, hiszek az intelligenciájában, a kifejezőerejében, ez pedig egyben azt is jelenti, hogy alkalmasnak érzem szabad nyelvi eszközök hordozására és a konkrét világán túli tartalmak közvetítésére is.

 

Félreértés persze ne essék: mégcsak költőnek sem gondolom magam, nemhogy Weöres Sándor költészetéhez mérhetőnek, az emlegetett versei csak segítettek abban, hogy én is szabadon merjek inni abból a mindannyiunk számára eredő, soha ki nem apadó Forrásból, amelynek a területén minden lehetséges, és csupán önmagával megragadható, egyetlen racionális paradigmával sem. Ahogy a Kukimaci, sünló mondja, azokat ott "földhöz vághatod"...

 

Valamilyen Karabély ("civil" nevén Baráth Tibor, 2012-től A Gátnál zenekar dobosa):

A legaranyosabb dalunk a Kukimaci'! Koncerten a közönség "hömbölög", ugrál és együtt kiabálja velünk a refrént. Funk and roll a muzsika, a szöveg pedig "változtass engem egérré, Mikulás...". Már attól jobb kedvem lett, hogy a Kukimaci' az eheti téma. Energikus, vidám, cseresznyeszedő, nokedliszaggató, szoknyameresztő és gatyalobogtató "rokikuki". Szerintem már akkor sláger volt, mielőtt megszületett.

 

Fiatal Kutya ("civil" nevén Bucsin Tamás, 2011-től A Gátnál zenekar basszusgitárosa):

Ha az ember gyerekének netán depresszióközeli érzései támadnának, a Kukimaci, sünló teljesen kiváló terápia arra, hogy meghallgatásával garantáltan elillantsa a rossz kedvet. A zene magával sodor, a húzós, majdhogynem metálos refrén pedig ösztönösen mozgásra ingerli a lábakat, fejeket.

 

A Kukimaci, sünló a YouTube-on:

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek