A Nyakék (5/6)

Engedélyező országra talált a tudós, aki elvégzi az első fej transzplantációt!

 

 Egy fél éve már, hogy a hajó kifutott a kikötőből és hogy elbúcsúztam Kathytől. Nemsokára kikötünk a sarkkör közelében. Élelmet veszünk fel az utolsó lakott településen. Szerszámokat és ruhát. Már megvan, amit kerestünk. Legalábbis a nyoma. Az megvan. Találtunk rakománymaradványokat és beazonosítottuk a hajót. A hajónkhoz tartozó modern kis tengeralattjáró egyedi kis találmány. Talán nincs is ilyen másnak. A faluban felszerelkeztünk, hogy nekivágjunk a sarkkörnek. Az egyik társunk ajánlására indulás előtt megnézünk valami gleccsert, állítólag múmiákat is találni. Ősembereket, régi harcosokat, ilyesmiket. Gondoltam, miért ne, legalább közelebb kerülök a régészethez.

Sok érdekes dolgot hallottam-láttam, mióta csatlakoztam hozzájuk. Lesz mit mesélnem Kathynek. Úgy hiányzik a meleg ölelése! Kiszánkóztunk kutyaszánnal. Ilyet sem csináltam még. Egyszer csak egy foltokkal teli terület felé közeledtünk. Megnézzük közelebbről - gondoltam - mert arra fordultak az elől haladó szánok. Mikor megérkeztünk, a hajtók megetették a kutyákat, még mi körbenéztünk. Sok idő nem volt.

Ketten különösen érdekesnek találták a helyet, meg motyogtak valami CIA-s történetet. Az egyik kutyás befejezte az etetést, és bevitt mélyen a foltok közé. Szerteszét hevertek tárgyak a hó alatt. Ahogy a botjával eltúrta a hó felső rétegét, mindig akadt valami. - Mi lehet itt, ha mélyebbre ásunk? - gondoltam. Ne kelljen már itt a hidegben dolgozni. - Nézelődni jöttem! - De nézve a főnököm, már késő volt húzódozni. Elkezdődött. Nem ásott sokat - tudja, hol keressen. Felemelt egy-két csillogó vaskarikának látszó tárgyat, majd elindult egy bucka felé. Lekotorva a havat, egy épület oldala volt. Lejjebb kotorva egy fagyott holttest hevert- valami szkafander szerű öltözetben, nyitott felsőruházatában a keze. Benne valami képeslap és valami irat. A Főnököm kivette, és tovább keresgélt. A füzet valami ismeretlen nyelv, és Orosz keveréke volt. Felismertem a jellegzetes cirill betűket. Még jó ideig keresgélt, majd a lomokkal, meg a füzettel, az este közeledte miatt, visszasiettünk a faluba.

Ott derítettük ki, hogy régen volt ott egy Orosz intézet, ahová kaját hordtak a helyiek. Aztán egyszer az egyik kajahordó kisiparos, többé nem jött vissza. Nem jó a kémtörténetek szereplőivel barátkozni, sem a furcsa helyeket rendszeresen látogatni. Tuti egyszer belecsúszol valamibe, amibe nem kéne. Így nem is mentek arra többet a helyiek. A falusi csehóban a főnököm közölte a jó hírt. Megyünk haza. Mindenki kitörő örömmel fogadta. Aznap este lerészegedtünk és fura dolgokat mesélt az egyik helyi fickó. Azt mondja a hely valami kutatóközpont volt. És embereken végeztek kísérleteket.

- Tehát ezért megyünk haza - Egészségügy. Másnap indultunk is. Otthagytunk a helyieknek minden kifizetett expedícióhoz szükséges szerszámot. Csak az élelmiszert pakoltuk fel a hajóra. Már tegnap óta csak Kathyre gondolok. Milyen szép lehet. És kijött-e a pénzből - a havi apanázsból, amit a cégemtől kapott. Remélem tett félre belőle, és miután hazaérünk, veszünk belőle egy szép házat. És nekiállunk a 100 gyereknek. - Nem. Ahogy hazaérünk, azonnal nekiállunk. Ha lesz ház, ha nem. Csak indulnánk már.

A főnököm ki sem mozdul a kabinjából. Ha igen, akkor mindig csak az írásról beszél. Meg akarja fejteni az ismeretlen nyelvű szöveget. Az Orosszal az egyik matróz segítségével elboldogul. A kikötő! Aludni sem bírok. Így én látom meg az utasok közül először a part távoli fényeit. Kathy biztos ott áll! - Persze. Késő éjjel. Mikor egy éve, még csak levelet sem írtam haza. Pont ma áll ott! Bár szerelmes... Lehet, minden nap ott áll, mióta kifutott a hajó! - Nem várnám el, de jól esne. Az is lehet, hogy hazamegyek, és más férfival találom. Az is lehet, hogy rég elköltözött. Kössön már ki ez a rozsdás bárka!

- Holnap találkozunk az irodában, megbeszélés lesz. - mondja a Főnököm. Meg sem hallom a többit - a cuccomat a hajón hagyva rohanok az utca felé, ahol laktunk. Sötét. Közvilágítás sincs. A házhoz érve dobog a szívem. Az sem baj, ha idegen férfi nyit ajtót, csak nehogy... Nem lehet. Nem költözhetett el. Kopogok. Egy kis idő telik csak el, lépéseket hallok az ajtón túlról. A torkomban dobog a szívem. A futástól légszomjam van, a szám száraz, és nem fürödtem egy jót egy éve. Szóval csapzott vagyok. Lelakott és mocskos. Legalább bemehettem volna valahová megborotválkozni, meg lefürödni. Aztán reggel idejöttem volna. A következő pillanatban Kathy a nyakamba ugrik. Örül. Nézek át a válla felett, keresve a férfit. Nem jön. Kathy csókol, szorítva ölel. Az egy év alatt a hajóút során nemigen voltam nőtársaságban. Csak ha rá gondoltam. Felkaptam, és az emlékeimben élénken élő hálószoba irányába lépkedtem vele. Ahogy voltam úgy tettem magamévá! A sós tengeri levegő átitatta ruhámban, lehúzva a sliccemet. Oroszlán erejével, üvöltésével - férfiállatként. Mintha egyszerre akartam volna megnemzeni a tervezett száz gyereket.

Utána hajnalig beszélgettünk, - megmosta a hátam, a hajam. Közben elmondta, hogy a cég minden kiadását kérdés nélkül állja. Nem szenvedett anyagi hiányt. Én hiányoztam neki. Elmeséltem neki kalandjainkat. Mindent. Megköszönte, hogy a jólétéért ennyit küzdöttem, de megkért, hogy inkább nem eszik, de soha többé ne menjek el ennyi időre. Megígértem neki. Mikor felkelt a nap, elköszöntem.

- Be kell mennem az irodába! Szeretlek - mondtam, mikor megcsókoltam, alig akart elengedni újra. Kiléptem az ajtón, láttam, hogy az ablakban áll, és engem néz. Siető léptekkel hagytam el az utcát. Mikor oda értem a harmincadikra, Rob megrázta a kezem, és annyit mondott - Megvan. Meg van a találmány, amire eddig gyűjtöttünk. - Nem tétovázott, miután kikötött a hajó, az egyik matróz tanácsára felkeresett egy Magyar közösséget. Akik '56 -ban menekültek ide. Szerinte az ismeretlen nyelv - a Magyar volt. És beletrafált. A közösség egy tagja, felolvasta az írás tartalmát Robnak, a főnökömnek. Ő elmondta, hogy az írás tulajdonképp egy füzet, egy napló. Az egyik beteg naplója. Részletes naplója. Rajzokkal. Izgalmas. - És? - kérdeztem. A Főnököm fogott egy papírt, aztán még egyet és még egyet, felragasztotta a falra, és rajzolt házakat, embereket meg kertet. Aztán belekezdett.

- Megcsináltuk! - azt hajtogatta mondanivalója közben. A Házak tulajdonképp HealthCare centerek voltak, világszerte. Az emberek meg a pornép. A kertek meg telepek, ahol embereket akar tartani?! Vagy valami ilyesmi. Mindegy is. Kaptam egy csekket, amit hazavihettem. Megköszönte a munkámat, és továbbra is felajánlotta a barátságát, amit már a hajón nekem adott. Befolyásos - becsületes embernek ismertem meg. Szenvedélyes, kitartó és okos. Bölcsnek nem mondanám, mert sokat kockáztat, lutrira. De bejön neki, úgyhogy szerencsés is. Jól számol és határozott. Kíváncsi. A lustaságot társadalomellenes bűnnek tartja. Ki gondolná, hogy ennyi kell ahhoz, hogy a világ első egészségközpont hálózatának a vezetője, ura legyen. Legalábbis ebbe vágta fejszéjét.

- Szervusz Rob! - köszöntem el. Néztem az eddig csillogó optimista zöld szemébe, ami most mintha vízfestékkel lenne zavarossá téve és a mániákusság sötét színe járná át. De siettem haza Kathyhez, zsebemben a csekkel, amiből végre saját boltot, házat vehetünk, amiben felnevelhetjük a száz gyereket. A százat nem mondtam neki este. Azt hiszi az a négy, amit Ő szeretne, túlzás. Meghagyom ebben.

 

 

2015-ben, elég sokat foglalkoztak a kérdéssel: Interjúk, a ma már minden város közepén pöffeszkedő HealthCare cég vezetőjével. Pletykalapok címlapjain: Engedélyező országra talált a tudós, aki elvégzi az első fej transzplantációt! A kísérlet minden országban emberkísérletnek minősül, tiltva van. Nagy botrányt kavart, mikor nyilvánosságra került, hogy a 2004-ben a testileg elhunyt tolószékes - szívószálas Reevs „A szupermen" kapta az első jól működő donor testet - az is botrányos volt, milyen titokban tartották. Azóta rajta végeznek mellékhatás kísérleteket, cserébe élhet. Jó kis élet. Szerintem a farkát nem tudja már vizelés céljából sem megfogni. Ennek apropóján írták: Mint potenciális világgazdaságot megingató technológiai újdonság. Mindennapos főcímekként jelentek meg a témáról mindenféle zöldségnek tűnő híradások: - Összeállt az orosz labor a CE-vel (Century Elektronics), és megalkottak egy speciális neuron csatornás orvosi fém, hordozó csatlakozó felületet. - „Nyakék". Ezáltal otthon elvégezhető lesz a fej-test csere.

Úgy tűnt a HealthCare szeretné kiterjeszteni a gyakorlatot a lakosságra. Na persze! Emlékszem, azon filóztam; - Ki a tököm az a HealthCare? Ja, ők azok, akik kitaláltak megint egy nanotechnológiás kozmetikumot, amitől majd elmúlnak a herezacskómról a ráncok..?! Amcsi kamu biokészítmények, meg sebtapaszárus cég... valami ilyesmi... Aztán főcím - főcím után, majd egy közel sem olyan valószínűtlen cikk: A HealthCare konzorcium mára érte el azt a szintet, hogy piacra dobja termékét, a Body Shopok kirakataiban, és a RentaBody kölcsönzőiben. Ennek kapcsán olvastam egy mélyinterjút a HealthCare konzorcium vezetőjével Rob Tenerryvel. A riporter szkeptikus volt a riport elején:

- Milyen orvosi technológia, amiről itt beszélgetünk?

- A technológia, gyakorlatilag katonai céllal indult, hogy a sérült tisztek taktikai tudása, felkészültsége és tapasztalata, ne vesszen el a testük amortizációja - végtagvesztés miatt. Illetve hogy intelligens, gondolkodni képes, kiegészítő vezérlést kaphasson egy páncélozott harcjármű, vagy akár egy tengeralattjáró. Gyakorlatilag a technológia mára már kinőtte a sereget. Szeretnénk a lakosságra is kiterjeszteni a lehetőséget, egy mindenki által elérhető ideálisabb élet reményében. Ez a lehetőség jóval hosszabb életet garantál minden állampolgárnak. Fáradtság, és kellemetlenség, testi betegség nélküli életet biztosít az emberiségnek. Ha csak nem agydaganata van, akkor lecseréljük a testét, és meggyógyult. Nincs többé visszér, aranyér, nagy műtétek. És felépülési idő. Nincs többé kimaradt munkaidő a hétvégi sportsérülésből fakadóan. Lecseréli a testét, ha futni akar. Tart egy testet a jógára, egyet a munkára. A tevékenység végzéséből fakadó pozitív érzések elöntik a felhasználó agyát, de másnap a testi fájdalom immár elmarad. Mindenféle bőrszín és test alkatrendelkezésre áll, de a legkeresettebb szerintem a fehér lesz. Munkára viszik a feketét, és vannak olyan szűk piaci szegmensek, amik az egzotikusabb testeket keresik.

- Hogyan kerül rá a testre a „nyakék"?

- Terveink szerint, ha különleges, egyedi eset nem indokolja, akkor, ha a szervezet megáll a növekedésben a 18. év után, minden állampolgár kérheti a nyakéket, mely különböző nyomattal, mintával, illetve színben kapható. Egyszeri, altatásos, fájdalommentes műtéttel helyezzük fel. Jó befektetés a későbbi időkre. Ajánlanám a gyermekük jövőjéről gondoskodni akaró szülők figyelmébe.

- Ezután minden Személy-tudat kicserélheti mindenki magának a testét?

- Természetesen Nem! - nevet. - Kell, valaki, aki kicseréli, mert ha elfordítjuk a csatlakozót, és elzárjuk a vér útját az agytól, ami ezután egy külön kialakított csatornán kering, és azon vesz oxigént magához. Akkor a test elernyed. Nem képes magának cserélni az ember a testét.

- Akkor ez azt jelenti, hogy maga az ember, a Persona, az EGO, az maga a fej, és a teste csak csereszabatos célszerszám?

- Tulajdonképp igen!

- És a lélek? Akkor nem is létezik?! Minden emlék, érzés, és megérzés, a fejjel átkerül egy másik testre?

- Lényegében igen.

- Nem fél a lélekvándorlásban hívő, és a többi világvallást gyakorló társadalmak széthullásától?

- Majd lesz más istenük, és nem SOUL-nak léleknek hívják majd. Valami másnak.

- Kinek a személyi igazolványát vigye magával, aki átszereltette magát?

- Az ujjlenyomat is nyilván megváltozik! Lesz problémája a rendőrségnek. Valószínűleg lesznek, akik visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Atléta donor testre, donor ujjlenyomattal szerelve mennek bankot rabolni. Ha erre gondol, regisztrálva van a donor minden adata, személyiségjegye. Ez a termékgarancia miatt is lényeges.

- Honnan vesszük majd mi emberek, vagyis „Fejek" a testeket?

- A konzorcium létrehozott egy donor gyárat, ahol különböző korú egyedek fejét elválasztják a testtől, ezután testüket felcsatlakoztatják, ráteszik egy „kiképző" fejét és specifikálják a testfelépítést; sportra, vadászatra, katonának. Képessé teszik bármire. Sok G-s terhelésnek teszik ki a pilótának szánt egyedeket, vagy a súlytalanság elviselésére az űrhajósoknak készült testeket. Vagy épp ércbányásznak készítjük fel őket - illetve a fizikumukat, izomzatukat. A lényeg, hogy aki megveszi a testet, az jól érezze magát a választott „bőrében" tevékenység végzése közben. És a maximálisát tudja nyújtani. A donorgyárat Afrikába, és Indiába telepítették, a donorok gyakorlatilag a századelőn fejlesztett klónozási technológiával készülnek. A donortelep mellett lakó helyi emberek szerint ők a tudatuknál vannak, de semmi érdekes. Van pár renitens, aki meg akar szökni. Van valami vallásuk is.

- Mi szükség van vallásra?

- Megelőzve a problémát Mi „adtunk" nekik egy vallást a kezdetekkor, ami megmagyarázza, mi az élet értelme. Ami életszerűen magyarázza, miért kell feláldozniuk a testüket. Már szájhagyomány útján, maguk tartják életben a vallást. Ha egyszerűen levágnánk a fejüket, és felcsatlakoztatnánk őket, hentesek lennénk. Így viszont a lelkük is békére talál a fej leválasztása előtt. A Fejüket törzsi szokásoknak megfelelően bebalzsamozzák, és eltehetik, eltemethetik.  Abszolúte korrekt a bánásmód a donorokkal a telepeinken.

- Milyen mellékhatások jelentkeznek az első cseréknél?

- Számos kísérletet végeztünk ezzel kapcsolatban. Vizsgáltuk a kilökődést, illetve más orvosi, és lelki mellékhatásokat. A kilökődés problémája, a nyakéket felhelyező műtét során beadott immunkezeléssel már megoldott, a fertőzések kizárva. Tulajdonképp az új test elfogadása, ami pszichológiai problémákhoz vezethet. Ennek azért az előnye is adott, ha esetleg az egyén az eredeti testével nem elégedett. Rendelhet számára elfogadhatóbbat. Van egy fontos mellékhatás. Az agy rengeteget kompenzál, rendeltetésszerű használat során. Az egyensúlyon felül is, ami magában egy bonyolult folyamat. Ha megnézzük, hogy icipici agyi blokkolással, konkrétan, ha berúgunk, mennyire romlik a járás képessége. Ha eszünk, látunk egy képet, amin van egy tányér 40 cm-re a szánktól. Az agy eldönti, hogy megeszi-e a levest avagy sem. Jó-e az illata, gusztusos-e, éhes vagyok-e. Ha éhes vagyok, akkor az agy megnézi megvan-e kanál, amivel szokta lapátolni a levest a test. Lapátoláskor figyelembe veszi a megfelelően finom izomerő alkalmazásnál a kéz önsúlyát, plusz a kanálét. Folyamatosan nézi a szem, hogy nem lötykölődik-e ki a leves, ha nem lötykölődik, emeli tovább. Ha lötykölődik, megáll, aztán a száj előtt is megáll pár milliméterre. Megnézi forró-e. Megszagolja illatos-e. Nagyon összetett folyamat és a háttérben matematikai-fizikai számítások tömkelege áll. Így, ha egy képlet részlete módosul testcserekor; példának okáért az ujjak, vagy a kéz hossza, az bizony nehézséget okoz az első evéskor. Ugyanis a kéz nehezebb, illetve az izometria más, a vázszerkezet nagyobb, más arányban mixelődik a csukló, váll és könyök mozgásának szöge ahhoz, hogy a kanál az ajkakhoz kerüljön. Ez mit jelent? Pár nap asszimiláció - tengeri betegségszerű tünetekkel... Dolgozunk egy kalibrációs eljáráson, ami egyből csere után képessé teszi az agyat az új test paramétereinek elraktározására.

- Nem tart a test elértéktelenedésétől?

- Mire gondol?

- Ha a test cserélhető, illetve pénzért megvehetővé válik, akkor igazából csak rajtunk - nevelésünkön, kultúránkon múlik, mennyire vigyázunk rá. Ebből fakadhat egy kisebb probléma, átértékelődés. Egyenértékű lesz egy bőrpénztárcával, ami az elhasználódás után a kukában landolva az enyészeté lesz, vagy egy hajléktalan használja tovább. De lesz, aki az utcán elhajítja. Ön nem így gondolja?

- Nem látom ilyen sötéten a jövőt - nevet.

- Fertőzés veszély?

- A Nyakék, ha csak egy új vírus nem jelenik meg, gyakorlatilag teljes virológiai sterilitással bír a környezettel szemben, zárt rendszert alkot, felülete fém, antibakteriális, sterilizálható.

- Milyen előnye van ennek a módszernek a robottechnikával szemben?

- A robot végtagok, nem az igaziak. Nem éreznek. Van a pénztáros, aki egész nap egyhelyben ül és fáj a háta-dereka kicserélnénk egy robotra. Sem munkája nem lenne, sem a vásárlónak igazi mosoly a zsebében, cserébe a pénzéért, Egy pénztáros robottal nem tudna beszélgetni a vásárló. A Robotok technológiai zsákutca volt és a munkanélküliség szélére sodorta a társadalmakat. Ez a technológia emberi alkalmazást igényel.

 

Pár hónapra rá, a HealthCare megcsinálta a „csatlakozót" színesre, orvosi alkalmazású fémek ötvözetéből, A „Nyakék"-nek hívták. A 2015-ös első civil fej transzplantáció után, a folyamatot a lakosság szegény önkéntesein tesztelték. Bőven volt mellékhatása a beavatkozásnak. A „cég" ezért egy lakosságnak szánt tablettát dobott a piacra... kalibrátor néven, ami kötelező folyamattá vált, a test lecserélése után. Immár minden kellemetlen tünetét elfedve a test cseréjének... 

 

 

 

Befejezés következik... (2015.05.06-tól)

Előző rész...

Első rész...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Igaz barátság