A nagy harc

Elkezdem, a hamis emberek ellen, kik oly sokszor becsaptak.......

 

Hadi harcomat megnyitom, egymagam vagyok,
itt, ezen a megírt úton azonnal elindulok, 
fagyhat, eshet akár jégeső, akár hózivatar
moshatja homlokomat a rengeteg vita,
melyet rég szültetek nekem, megálmodhatatlan,
felálltam, s most előre megyek, utamon nem állítasz meg,
hihetsz bármit, ki vagyok, magam ura lettem, ördög halj meg!
Nem érdekel a múltam, a jelen a fontos, a jövőmre törekszem,
egy szebb életet magam elé teremteni, ha kell magányosan
nem érdekel, ki van mellettem, s ki nincs a bajban.

 

Ezt a háborút én indítom, én folytatom, s fejezem be
nincs ki ebbe beleszólhat s ellenem vétkezhet. 
Ha álmodik a nyomortalan, hogy képes lehet véteni
az ártatlannak, akkor a saját éltem fogom félteni, 
s azokét kik velem voltak akkor mikor fájt, ó mennyire fájt,
maga az élet, a levegővétel, a küzdelem, de tudtam az okát.

 


Éreztem legbelsőm lebetegszik, s talán nem élem túl a holnapot,
most mégis itt vagyok, s megindítok egy hatalmas lavinát, a harcot,
melyet ezúttal én nyerek, s senkinek ebben a küzdelemben nem hagyom,
hogy pokollá tegye a lelkem, hiszen túlságosan fájna minden percben,
ha tudnám, hogy már csak egy bábu vagyok, s te nem szeretsz.

 


Időben elindultam utamon, időben elkezdem a saját harcom,
s ebből a világból, csodás nyereményekkel távozom. 
Volt ezer vétkem, ez nem titok, nem is titkolom, 
De kijavítom, helyre teszem, így okulok, tudom,
Nem lesz ki féltsen, ki bántson, egyedül maradok.

 


A szikla mélyén egyszer majd, amikor végleg elhagyom
ezt a földet, s majd utószavamképp megszólalok
boldogságot akartam de a harcot végigvittem.

 


Így most már megkaptam, többet soha nem félek
bárhová sodor a világ, leszek bárhol, de míg tart a harcom
kezem a szívemre teszem, s mondom, soha fel nem adom.

 

 

Ez leszek, egy harcos a világban, egy egyedüli harcos
ki küzd a hazugságmentes életért, s ha emiatt dacolsz
már tudni, hogy életed hazugságodra épült, hát vidd magaddal
amit tettél más ellen, te dolgod, én a világot ha itt hagyom, nem haraggal,
hanem büszkén teszem majd, s ha kilábalok, s ha felállok,
akkor tudom, végre- végre letehetem a lantot. 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#10. 2016. január 24. 23:20
Kedves Zsófia!
Elolvastam a verseidet...az életedet?
Valamennyien hordunk kereszteket, sokunk megjárta a földi poklot. Az írás az, ami megkönnyíti ezek elviselését. Neked is segít, biztos vagyok benne. Verseidhez gratulálok.
De egy valami nem tetszik és ne haragudj, hogy ennek hangot is adok.
Olvasom Fer-Kai kommentjeihez írt válaszaidat és kissé megdöbbent a reakciód. Ez a stílus ezen az oldalon eddig nem volt divat...nem akarlak megbántani, de tán nem így kéne fogalmaznod. Az, hogy mennyi szenvedésben volt részed eddigi életedben, nem ok az ilyen megnyilvánulásokhoz.
Harcold a harcodat, kívánom, hogy győzni is tudj, de add meg a tiszteletet társaidnak itt, az oldalon.
Üdvözlettel: Horváth Zsuzsa
ZsofiaHorvath
#9. 2016. január 14. 18:40
Aki nem érti a verseket - a versek elemzéséhez nincs tudomása, az szerintem hanyagolja és ne fárassza magát vele. Köszönöm. Irodalomból úgy meghúználak 1-essel hogy röpülnél pótvizsgára.
Fer-Kai
#8. 2016. január 14. 09:17
Számítógép előtt töltöm a munkaidőm nagy részét, s időnként lehet egy kis szünetet tartani.

Én nem versenyzek senkivel. Voltam sportoló is (érmeket is nyertem), de megutáltam mindent, ami arról szól, hogy ki a "jobb".
előzmény: ZsofiaHorvath hozzászólása, 2016. január 13. 21:56
ZsofiaHorvath
#7. 2016. január 13. 21:56
13:51kor írtad a kommented, ezekszerint munkád sincs. nem is harcolsz hogy legyen. hajrá ! biztos jobb vagy nálam :D
ZsofiaHorvath
#6. 2016. január 13. 21:55
Ezek szerint nem tudsz olvasni..... Volt ezer vétkem, ez nem titok, nem is titkolom,
De kijavítom, helyre teszem, így okulok, tudom.
jobb ha inkább tanulsz is, nem csak másokat szapulsz !!!
Fer-Kai
#5. 2016. január 13. 13:51
A versed kapcsán írtam, de személytelenül - saját tapasztalatok, felismerések, illetve nálam bölcsebb emberek tanításai alapján.
Mindenkinek a maga feladata, hogy felismerje tettei, gondolatai, indulatai mozgatórugóit, és - ha akar - tanuljon belőle. Másoknak segíteni is csak úgy lehet, hogy az ember (önáltatás nélkül) ismeri a saját indítékait. Tehát a gyarlóságait is, és akkor mások reagálását türelemmel és megértéssel fogadhatja.
előzmény: ZsofiaHorvath hozzászólása, 2016. január 12. 22:29
ZsofiaHorvath
#4. 2016. január 12. 22:29
Ámbár nem kell ítélkezned felettem, én magam is tudom hogy a felsőbb erő vezet, és ő dönt a sorsunkról. Ennek ellenére mindent megteszek azért, hogy a céljaimat elérjem, ez nem egoizmus.
ZsofiaHorvath
#3. 2016. január 12. 22:17
Teljesen igazad van, akkor jött az ihlet amikor nagyon össze törtem, és fájdalmamban inkább egy kitörés a vers is maga, melyet nem tudtam magamban tartani. A vers háttere sok bonyodalom, akadályok. Amit írtál abban pedig teljesen igazad van :)
Fer-Kai
#2. 2016. január 12. 19:52
"Csak" arra kell vigyázni, hogy ne az egójával (egoizmusával) akarjon harcolni az ember, mert az a harc az egoizmust erősíti.

Ugyanazon a szinten, ugyanazzal az erővel nem lehet eredményes harcot vívni, az csak látszateredményt szül. Saját magunkat saját hajunknál fogva nem tudjuk kiemelni a mocsárból.
Az egónak (szelíden) félre kell állnia, és (belső örömmel) teret engednie egy magasabb erőnek.
S akkor nem büszkén, hanem hálával, csendes örömmel a szívünkben tesszük le a lantot.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek