A múlt árnyékában 2

Elena Malone és Alex Mac Kay egy színházi bemutatót követő fogadáson találkozik először. A férfi álmai asszonyát véli megtalálni, igyekszik mindent megtenni azért, hogy megszerezze.


                            2                                                            

 

 

            A premier, ami ősbemutató is volt egyben, minden izgalom ellenére ragyogóan sikerült.  A darab Erich Segal: Lowe storyjának musical változata.  Itt volt a darab zeneszerzője is. A női főszerepet Charlotte Tomson játszotta, aki az egyik legnagyobb tévétársaság vezető sorozatának ünnepelt sztárja volt, több nagysikerű musical női főszereplője, mielőtt elvállalta a színpadi szerepet. De nem kisebb név volt a férfi főszereplő sem

A jól előkészített kampánynak köszönhetően nagy várakozás előzte meg a mai bemutatót. Sokat reméltek ettől a mai estétől, mivel egy sikeres bemutató, számos meghívást is jelenthet a társulatnak.

 Jó hangulatban, csábító női szemek össztüzében tartotta meg a sajtótájékoztatót, egy-két színházi nagyágyú, színházi emberek, kollegák, direktorok, tévések, újságírók, fotósok, és néhány szponzor, többnyire ők töltötték meg ma a nézőteret is.

Mint házigazda, szerette, ha vendégei jól érzik magukat. A színház társalgója ennyi vendég számára szűknek bizonyult; miközben mindenkihez volt néhány kedves mondata - igyekezett átnavigálni magát a terem egyik végéből a másikba; hirtelen húzódott félre, utat engedve egy tévés stábnak, de egy kinyújtott könyök oldalba lökte, így nekiütközött a mellette háttal állónak.Ijedten fordult meg, s amíg valami bocsánatkérés félét igyekezetett kipréselni magából addig a szeme gyakorlott mozdulatokkal, végigpásztázta azt, aki olyan hűvös, jeges pillantással mérte végig, hogy szinte beleborzongott.

Éteri szépségű arc, arisztokratikus tartás, a smaragdra emlékeztető  zöld szem, hátközépig érő hátul fekete masnival összefogott lángvörös haj, az egyszerű szabású hosszú fekete ruha kiemelte szinte tökéletes alakját.  Nyakában egy fekete gyöngysor.

Micsoda nő!  Tűz és jég,  - a legszebb nő, akivel valaha is találkoztam, futott át az agyán a gondolat.

Valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Az est hátralevő részében azon kapta magát, a szeme többször visszatér és elmerülve nézi a nőt.

 - Szeretetre méltó, és távoli, démoni és angyali - gondolta.

 Harmónia áradt az egész lényéből és olyan fajta tekintélyt parancsoló tartás, mely kissé megfélemlítette Alexet.

Kényelmesen hátradőlt egy öblös fotelben, végtére is joga van a vendégeit nézni. Ahogy figyelte, lénye mélyéről feltört egy ismeretlen érzés. Egyre határozottabban kezdte érezni: ezt a számára mostanáig teljesen ismeretlen nőt az idők kezdete óta ismeri, valamikor része volt az életének. Ismerősnek tűntek légies mozdulatai, a mosolya, a gesztusai.  

- Ellenállhatatlan! - mondta és hirtelen körbenézett, hallotta - e valaki.

Váratlanul szakadt fel benne a felismerés: mindig is őt kereste, egész életében róla ábrándozott és lám az élet elhozta neki.

-  Vajon van - e valaki mellette, hány éves lehet valójában? - kérdezte önmagától... jóllehet ennek számomra semmi jelentősége nincsen.

 

Alex már szinte mulatott, azon hogy ezt a nőt, - akiről valószínűleg soha nem fogja megtudni kicsoda -, jobban megnézte, mint némelyik kérészéletű kedvesét. Hányan voltak, akikre utólag visszagondolva képtelen lett volna elmondani, hogy milyen színű volt a szeme, milyen formájú a szája?

 Véletlen volt, hogy Elena itt volt ma este.  Jóllehet a színház marketing és PR ügyeit ők intézték, az ő ügynökségükkel álltak kapcsolatban, korábban egyetlen más bemutatón sem vett részt, ennél fogva a szinidirektor nem tudott arról ki is az, akinek nekiütközött. A mai bemutatót a bostoni account Direktorral és párjával együtt nézték meg, majd színház után együtt vacsoráztak egy -, a színházhoz közeli - olasz étteremben.

 

Az ismeretlen hölgy, - aki kedélyesen beszélgetett egy kisebb társasággal - most egy pillanatra feléje fordult; úgy tűnt rávillant volna a zöld szempár, de azután keresztülsiklott rajta. 

 Mellette állt Tom Reynolds a „Boston Globe" munkatársa.

- Tom, ki az a vörös hajú hölgy Peterson Sable  társaságában? - kérdezte.

-  Te nem ismered Lenát? - kérdezte meglepetten őszinte csodálkozással - ő az egyik legnagyobb Reklámügynökség tulajdonosa. Karizmatikus személyiség... mi, jó néhányan az itt levők közül - mutatott körbe - a hódolói, vagyunk, repkedünk körülötte, mint lepkék az utcai lámpa fényénél - teszi kezét Alex vállára.

-  Na, gyere, bemutatlak neki, látom rajtad, már nagyon szeretnéd ismerni őt - karon fogja, és már indul is vele a nő felé. De vigyázz, meg ne égj!

 

Átküzdöttek magukat a tömegen.

- Lena drágám, engedd meg, hogy bemutassam neked vendéglátónkat, Alexet...

- Elena Malone - nyújt kezet - Nagyon örülök, mondja hűvösen.

- Alex Mac Kay - színpadiasra sikerült meghajlás és egy csábos mosoly közepette, amit egy alig észrevehető gesztussal - egy száj elhúzással nyugtázott Elena. 

 

Miközben egymásra néztek és a tekintetük találkozott Alex meg volt győződve, hogy a nő pontosan azt gondolja, amit ő: - olyan egyszerű lenne az élet, - gondolta - ha most belekarolhatnék, magunk mögött hagyhatnák az estét, és a langyos éjszakában sétálhatnának egyet a Boston Common terebélyes fái alatt.

 

A valóság más volt; - Buffoon - ez volt első ösztönös gondolata Elenának, majd kiegészítette: - egek, micsoda pojáca; micsoda extrovertált egy figura!

 

Ekkor Harry Hunter az egyik nagy színházi mogul lépett oda:

- Alex, be szeretném mutatni néhány barátomnak. Látom a kedvencemmel már összeismerkedett. Vigyázzon vele, túlságosan okos és gyönyörű, ráadásul nagyon öntudatos; kegyetlenül, már szinte bántóan őszinte, de a szíve az aranyból van - mondta miközben tisztelete, hódolata jeléül kezet csókolt Elenának, aki közel hajolt hozzá és mosolyogva, arca mindkét oldalán megcsókolta, aki ettől szemmel láthatóan úszott a boldogságban.

- Kedves Harry, maga most bókol, vagy keményen bírál... soha nem leszek képes eligazodni magán-, teszi mindezt oly kifinomult eleganciával, amire csak kevesen képesek.

 

Harry, a társulattal New York-ból érkezett tévések, fotósok, művészek közé vezette. Több, rég látott ismerős is akadt a vendégek között, miután elhangzottak az ilyenkor elvárt üres frázisok, felelevenítették az East Villageban lázas vitákban, világmegváltó gondolatokban bővelkedő, vidám, bohém éveket.

Miközben hallgatta a vidám történeteket, visszatért a múlt: a Broadway; - játszott és rendezett amolyan „Off-off Broadway" kérészéletű társulatokban éppúgy, mint színvonalas kategóriába tartozó „Off-Broadway" színházaknál.

Jó előiskolának bizonyultak az itt töltött néhány év és ide tartozott Clair - a drága Clair is.

Gondolatban visszatért emlékei színhelyére, ismét bejárta, visszaidézte azokat az éveket, szép emlékeket. Csak a szépeket -, mert a mai este hangulatát nem árnyékolhatják be komor - emlékképek.

 

Szokássá vált már a színháznál, hogy a premiert követően, a közeli művészek által kedvelt olasz étteremben ünneplik az előadást, no meg magukat. Nem történt ez másként ezen az estén sem.

 

 

(Borító terv: by Lena)

 

Előzmény


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
léna
#9. 2011. december 17. 01:43
Köszönöm Kedves answer!
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. december 16. 17:32
léna
#8. 2011. december 17. 01:38
Köszönöm a hasznos gondolataidat.

Valóban ez az idézet Goethétől származik.

Én talán úgy fogalmaznék mint Fáy Miklós:
"írni nehéz, de jó!".
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2011. december 15. 22:07
léna
#7. 2011. december 17. 01:10
Köszönöm Csaba!

Dettó! ( vagyis minden szépet és jót kívánok én is
neked)
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2011. december 15. 09:55
Answer
#6. 2011. december 16. 17:32
Remekül írsz!
Gratulálok!
Fer-Kai
#5. 2011. december 15. 22:07
Kedves Léna!

Ezzel a folytonos újraírással abszolút azonosulni tudok. Aki keres, az (hibát is) talál, de mindig próbára kell tenni a pillanatnyi tudásunkat, hogy az eredmény egyre jobb legyen.

Saját írásomból például kigyomlálnék ilyen nem túl feltűnő ismétlést is:
"Miközben egymásra néztek és a tekintetük találkozott, Alex..."

Mondjuk így:
"Amikor a tekintetük találkozott, Alex meg volt róla győződve, hogy a nő..."

Ehelyett:
"Gondolatban visszatért emlékei színhelyére, ismét bejárta, visszaidézte azokat az éveket, szép emlékeket. Csak a szépeket -, mert a..."

Így:
Gondolatban visszatért emlékei színhelyére, ismét bejárta, visszaidézte azokat az éveket. Csak a szép emlékeket, mert a..."

Nálam így történik, s később csodálom, hogyhogy nem vettem észre korábban... Persze ez azt jelenti, hogy időközben fejlődött valamit az ember, és ez jó.

A régi Tollalon szerepelt mottóként egy Vámos Miklósnak tulajdonított idézet, ami tudtommal Goethe-től származik:

Az ember először egyszerűen ír és rosszul,
aztán bonyolultan és rosszul,
majd bonyolultan és jól,
végül pedig egyszerűen és jól.

Hát ez az... :)
előzmény: léna hozzászólása, 2011. december 15. 09:49
Bedő Csaba
#4. 2011. december 15. 09:55
Csatlakozom az előttem szólóhoz, nagyon jó írás.
Gratulálok!

Minden jót kívánok!
léna
#3. 2011. december 15. 09:49
Köszönöm Kedves Kató!

Ha nem is teljes egészében, de igen. Bár technikai részlet, de általában újra és újra írom. Így történt ez most is. Az első fejezet sem az már mint volt.
Juhász Kató
#2. 2011. december 15. 08:02
Kedves Léna!
Tetszik nagyon a regényed, remélem,
több részt is olvashatunk.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek