A múlt árnyékában

Elena Malone és Alex MacKay egy színházi bemutatót követő fogadáson találkozik először. Amikor úgy tűnik kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük között, akkor Alex életébe belép a MÚLT

    Részlet a regényből:        

 

 

 

                       

 

                        1                                    

 

 

A fekete Porsche sivító abroncsokkal fordult be a színház parkolójába.

A magas, barna, napbarnított, negyvenes évei elején járó Alex frissen pattant ki autójából, hanyag eleganciával kisimította az arcába hulló hollófekete, enyhén hullámos haját.

Fontos volt számára a mai nap; egy színházi évad kezdete, amit egy Broadwayra szánt darab ősbemutatójával kezdtek. Ma volt a premier, majd ezt követte egy kisebb fogadás a színház társalgójában a meghívottaknak.

Szerette, a színházat, annyi év után is még mindig torokszorító érzés volt számára átlépni ennek a szentélynek a kapuján, magába szívni az illatát.

Eszébe jutott az a nap, amikor először érezte ezt az érzést és először hasított bele a felismerés: „ha felnövök, színházat, akarok csinálni".

 

Hétéves volt ekkor. Vágyott rá, mindennél jobban akarta; ha kerülőkkel is, de elérte célját.

Az a fajta férfi volt, aki bárhol megjelent felfigyeltek rá a nők.  Csábító nézése, sármja ellenállhatatlanná tették. Mr.Szívtipró lényében valójában kettősség lakozott: az önbizalmat, karizmát árasztó lénye, elbűvölő, barátságos mosolya, kellemes stílusa: - álarcnak tűnt, ha csak  eljátszotta, nem megélte, jóllehet ez is ő volt.   Az énje egyik fele - az oroszlán én -  az akit szeretett megmutatni; ám akik közelebbről ismerték jól tudták róla. Az igazi énje: a könnyen sebezhető, lágyszívű, érzékeny, mélyebb érzelmi intelligenciájú, kifelé hűvösebb, nehezebben megnyíló, távolságtartó befelé fordulóbb férfi, tele lelkiséggel, alázattal, gátlásokkal. Mivel  ez az én volt a sebezhetőbb, kemény maszkkal, igyekezett elfedni,amitől hűvösnek, érzéketlennek, távolságtartónak tűnt.

Pszichológusának -, aki képzett asztrológus is - és önmagának is évek kemény munkájába került, mire képes volt elfogadni önmagát ebben a kettősségben. Az egyensúlyt  megteremteni  a feminin és a maszkulin énje között, az már nehezebb volt.

 A kamaszkori bájos, lányos arc, a boci-szemek, mára érett, vonzó külsővé, meleg barna csodálkozó, egyben csábító tekintetté alakult át, amit mindazon belső értékek, aminek birtokában volt, tették még ellenállhatatlanabbá. Voltak, akik számára a sármot, a vonzerőt nem ezek az értékek, inkább azok státuszszimbólumok jelentették - a márkás ruhák a luxus autója jelentették.

 Ma már tisztában volt az értékeivel. A Harvardon végzett bölcsészként, megszerezte, a tudományos fokozatot és tanított is az egyetemen. A Yale-n végezte a színművészeti akadémiát, mint színész-rendező, színháztörténész, és ezzel párhuzamosan a képzőművészeti főiskolán festészetet tanult, de itt nem állt meg; apja azzal a feltétellel támogatta „kedvtelési" kiélésében, ha mindezek mellé még megszerez egy közgazdász diplomát is.

Nehezen, de megadta magát, így mára már végzett közgazdász is, aminek ma már örül is, belátta egy intézmény vezetőjeként szüksége is van a megszerzett ismeretekre.

A megszerzett diplomák, a Broadway-n nyújtott alakítások, a rendezései, jó ajánló levélnek bizonyultak számára, ahhoz, hogy Boston egyik legnagyobb, legrégibb színházának az igazgatója lehetett. Bár önmaga előtt is titkolta, de jól tudta, mindezeken túl hatalmas lökést jelentett a pályájának a származása, nem utolsó sorban mindaz, amit az apja tett érte a háta mögött, és amiről valóban nem tudott.

 Szabadidejében, - ami elég kevés adódott mostanában - festett és írogatott., hogy alkotói képességeit maximálisan megélje.

A nők imádták. Mindig akadt olyan, aki abban reménykedett, egy futó kalandnál többre is megfoghatja. Ő pedig, aki egyszerre tudott több mindenkiért rajongani, kedvelte a kalandot, élt is minden felkínálkozó lehetőséggel; mindig nyersen őszinte, nem keltett illúziókat, gátlástalanul lefektetett minden felkínálkozó nőt.

Ez volt a felszín, a vakolat; de ott legbelül nagyon is magányos volt. Vágyott rá hogy szeressék, és viszont szeressen; de a múlt, mely erősen megtépázta, nem engedte, hogy újra elviselje a kapott sebeket, és átélje a fájdalmakat.

Kezdő színészként huszonéves fejjel érte az első igaznak vélt szerelem. A színésznő harmincöt múlt, szőke volt, igéző jelenség.   Két évig éltek együtt.

A tapasztalatlan, fiatal színész csak kaland volt számára. Híres, - hírhedt kapcsolatai az éjszakában a pénz felé terelték. Befolyásos, és gazdag férjet remélt, aki révén előbbre léphet a sikert, népszerűséget jelentő színház világában és a társadalmi ranglétrán. Ital, kábítószer által túlfűtött botrányai viszont egyre lefelé sodorták, mígnem egy pszichiátriai intézetben kötött ki.

 Alex, itt maradt a kielégíthetetlen szeretetéhségével, megsebzett, meggyötört lelkével.

Ez a nő, mindent jelentett számára; életének ritka pillanatiban ma is mély meggyőződéssel mondogatja ezt az egyetlen asszonyt, szerette: a pimasz, fesztelen, gyönyörű Clair-t. Őszinte pillanatiban, hideg fejjel átgondolva, elismeri csupán birtoklási vágy, szeretet-éhség, szeszély volt csupán.

 

Ám az élet kihívásainak ezzel még nem lett vége.

Tanított a Harvardon, tanult, játszott, és rendezett.  Aztán - mint tanár - elkövetett egy hibát, gyengéd érzelmeket táplált egy tanítványa iránt. Dóra, a bájos fiatal lány, imádta a tanárát, mint férfit is.

A szeszélyes, elkényeztetett gazdag szülők egyedüli gyereke nem ismerte azt a szót, hogy nem. Tizennyolc évesen önálló lakást tartott fent, házvezetőnővel, sofőrrel.

Élte az életet; fiatal volt, boldog, és vidám. A fájdalmai elől menekülő Alex, mint lepke a fény körül tehetetlenül vergődött ebben a kapcsolatban. A titkolódzás, a bohém élet átmenetileg feledtették a múltat. De a köztük levő tizenhárom év, a lány elementáris erővel tomboló fiatalsága, a mindig zajos, barátokkal teli környezet kijózanodásra kényszeríttették. Három évig tartott.

Megint meggyötörve, megsebezve került ki ebből a kapcsolatból is.

 Soha többé nem akart tartós kapcsolatot, érzelmi kötöttséget kialakítani, nem akart szeretni; ám amikor feltette magának a kérdést: - milyen is az igazi szerelem? - be kellett lássa, nem tudja rá a választ, mert valójában nem élte át.

 

Az élet még egy mély fájdalmat tartogatott számára elvesztette azt - aki mint nő, egyetlen volt a számára, - imádott édesanyját. Tehetetlenül szemlélte, ahogy a gyilkos kór elbánt az általa imádott asszonnyal. Otthagyta őt egyedül, a kifosztottság mindent elsöprő érzésével.  Ebben az időben játszott egy darabban, ahol hasonló helyzetet kellett átélnie estéről - estére.

A véletlen egybeesése volt mindaz, ami történt, de a megtörténtéért önmagát vádolta. A bűntudat megmérgezte egész lelkét. Érezte, tudta, hogy el fogja veszíteni és azt is tudta, bármire képes lenne érte, de akármilyen nagyon is szerette, megmenteni, visszaadni őt az életnek nem tudta. A tehetetlenség érzése, a kétségbeesés, a bűntudat, e hármas keveréke behálózta egész lényét. Azt hitte, nem bírja ki élve.  Ez már az ő edzett testének, de nem ép lelkének sok volt. Néhány hetet egy jó nevű intézetben töltött, ahol pszichiátere, pszichológusa segítségével próbálta megismerni, megtalálni önmagát.

 

Sikerült rávezetni arra a felismerésre: - a szembejövő gondok nem azért vannak, hogy legyűrjenek minket, hanem megmutassák erőnket.

Végül Nietzsche filozófiája segítette a talpra állásban, sokat mondogatta magának: "Ami nem öl meg, az megerősít"

Élni vágyott még a teste és lelke, ez segítette át a fájdalmakon.  Képes volt legyőzni önmagát, a gyenge énjét, a depressziót. De a szeretett lény elvesztésének félelme, bezárta önmagába. Már nem mert szeretni, és ott bent a magány csöndjében ott lüktetett, ott fájt a szeretett nő hiánya, amit az anyja és Clair emlékképeiből szőtt eggyé. Az, aki az intézetből kikerült, már nem a régi volt, egy álarc mögé rejtőzött, önnön világába zárkózott, bizalmatlanná, jégheggyé vált Alex lett.

 

Ekkor lépett közbe apja, aki nagyon jól tudta ki is ő valójában, mi is az az út, amit be kell járnia, mit kell tegyen, és miként. Kapcsolatai, tekintélye, - amit a pénzben fejeznek ki ezekben a körökben - révén, sikerült őt kimozdítani a régi világából és beilleszteni egy újba. Kapott egy nagy szerepet, egy nagy kihívást, aminek nem tudott ellenállni.

Ehhez azonban meg kellett tanulnia, hogy a ránk osztott szerepeket, nem  eljátszani, csak hitelesen élni kell. Mert akarta, mert régóta vágyott rá, színházigazgató lett; ahol a megszerzett tudását bizonyítania kellett a hétköznapokban, felelős döntéséket kellett hoznia, felelősséget kellett vállalnia egy intézményért, az ott dolgozókért, egy társulatért.  Ahol az alkotói képességeit, kreativitását mind alkalmaznia kellett. Mágussá kellett változnia, ez kedvére való, óriási kihívás volt; feledtetni tudta a múltat, újra képes volt hinni önnön képességeiben, megszilárdította önbizalmát, személyiségét is átformálta.

A szellemi energia belülről sugárzó ereje, az önbizalom, a hit önmaga képességeiben, sikeressé és még vonzóbbá tették. Született vezetőegyéniség volt, igazi egyéniség, aki ekkora már tudta is ezt magáról. Néhány év kemény munkája, a megszerzett tapasztalta, eléggé éretté tette ahhoz, hogy kiforrott személyiség legyen, érettségben, tudásban, összeszedettségben és még sok minden másban előrébb járt, mint az átlagember.

„Akinek van már igazi egyénisége, az bármit tesz is egyéni, sajátos lesz, minden erőlködés nélkül.   Tudd magadról, hidd el, te egy oroszlán vagy, a fenség csupa nagybetűvel,  és ha erre képes vagy, akkor minden rendben lesz, ezt mások is látni és tisztelni fogják. Nézz egyszer egy oroszlán szemébe, csak nézz bele és látni fogod, ő tudja magáról, hogy ő egy oroszlán  -  no, ezt kell megtanulnod, láttatni, hogy te ki is vagy" - mondta jó tanácsként valamikor apja, és ez azon kevés tanácsok egyike volt, amit  megfogadott.

 Látszólag könnyedén bánt a nőkkel, de tartósan nem kötelezte el többé magát; ahogy múltak az évek, az egyre fárasztóbb szerelmi élet már nem tűnt kalandosnak, vágyni kezdett az állandóságra, melegségre, igazi otthonra, olyan társra, akivel együtt élheti sokszínű életét.

 

 

Folytatása következik...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
léna
#7. 2011. december 14. 01:14
Köszönöm, kedves Kató!
Megindító általad feldolgozott sors is.

szeretettel ölellek:Léna
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. december 13. 19:00
léna
#6. 2011. december 13. 23:59
Így válik érthetővé:

Élte az életet; fiatal volt, boldog, és vidám.
A fájdalmai elől menekülő Alex, mint lepke a fény körül tehetetlenül vergődött ebben a kapcsolatban. A titkolódzás, a bohém élet átmenetileg feledtették a múltat. De a köztük levő tizenhárom év, a lány elementáris erővel tomboló fiatalsága, a mindig zajos, barátokkal teli környezet kijózanodásra kényszeríttették.
Három évig tartott.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 12. 18:58
léna
#5. 2011. december 13. 23:57
Köszönöm Elizabeth, hogy szóltál, valamilyen ok miatt szétdobálta a szövegeket helyenként.Valamit nem jól csináltam. Ez a fejezet így válik érthetővé:

Ma is, mint a kezdetektől fogva minden nap, az íróasztalán csoportosítva várták a levelek, üzenetek, mellette a Florence által készített jegyzetek a legfontosabb tudnivalókkal. Szeretett felkészült lenni mindenkor és ebben ma már fontos segítője volt Florence.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 12. 19:01
Juhász Kató
#4. 2011. december 13. 19:00
Kedves Léna!
A technikai hibáktól - melyeket Eliza jelzett -
eltekintve érdekes témát dolgoztál fel, a
művészek világából.
Kíváncsivá tettél, hogyan alakul Alex sorsa?
Eliza Beth
#3. 2011. december 12. 19:01
Az utolsó bekezdés is fura...
Léna, biztos, hogy így írtad meg?
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 12. 18:58
Eliza Beth
#2. 2011. december 12. 18:58
Valami hiba csúszott be itt:

"A fájdk.

Három évig tartott.almai elől menekülő Alex, mint lepke a fény körül tehetetlenül vergődött ebben a kapcsolatban. A titkolódzás, a bohém élet átmenetileg feledtették a múltat. De a köztük levő tizenhárom év, a lány elementáris erővel tomboló fiatalsága, a mindig zajos, barátokkal teli környezet kijózanodásra kényszeríttetté"
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek