A minden

.

 

 

csakráim között az úttalan,

és a szellem jelenéspontjai,

térített információkat szülök,

és terítek oda,

ők élnek,

a világból jöttekkel frissítenek

 

nézd, auráink fodorhangjai,

mint fuvoláké, eggyé hullámzanak

a térközi rezonanciákkal

 

színeik sokszögek,

és csavargó kosárgörbék

bugyrait fújják ki,

kontrasztos buborékokká,

áthatáshalmazokká,

és lüktető félmetszeteikből

szitál a háló fejünk fölé

energiát egy csettintésre,

amiből koronapontunk szippant

 

tudatunk az összhangzatokra

csak érzéki limesek mentén hangolt,

terjedésünkben tud vélni róluk,

és fogja fel őket, mint sejtéseket

 

lásd, hírhordó metarészecskék

kódként viszik,

rezgik át és tovább a verziókat,

világok bevált evolúció mintáit

a nekünk végtelen mindenhová,

palántákat karmák oldásához,

a hittel tudó szellempontokat,

mint az ego csakrák magjait

 

nem építem tovább Bábel tornyát,

nem keresem már a lajtorját,

nem hajszolom Illés tüzes lovát,

szekerét sem kérem,

csak majd az átváltozást,

és talán Gilgames álmait látni,

ha akkor még értelmes e kívánat

 

igék súgják, Istennel is játszhatok,

majd az örök teremtést,

felvonások és jelenetek nélkül,

és Veled az örök egybekelést,

és feledhetek végre mindent,

mit gonoszként az ember vert

 

mindközénk

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek