A megfáradt költő

Gyermekrímes rövid kis vers

 

 

Sokáig bámultam a papírt meredten.

Írnék, mert érzem, lenne hozzá kedvem.

De szépet, újat, míveset, mégis mit lehetne?

A huszadik század ezt már mind megette.

 

Fogtam, s összegyűrtem a papírlapot,

Fejembe nyomtam a nagy, kopott kalapot,

Útnak indultam élményt keresve,

A nyüzsgő, lüktető, zajos Budapestre.

 

Láttam ezer dolgot, még több ezer embert,

Éreztem a tavaszt és a csípős novembert,

Csókoltam, ettem, táncoltam, éltem,

Majd egy keddi napon végre hazaértem.

 

Leültem írni, hogy áldozzak a szónak,

De megingott magányom, mint egy likas csónak,

Pohár voltam, melyből már mindent megittak,

S rájöttem, a nagyok már mindent megírtak.

 

Pipám füstjében békében hátradőltem,

S arra gondoltam, időm van még bőven,

Azt nem is írással, de olvasással töltöm,

Van pár kedves íróm, tehetséges költőm.

 

Ha meg néha-néha fehér papírt látok,

Fájó szívvel, búsan gondolok reátok,

Már megírtátok mindazt, amit csak lehetett,

Én csak csontok közt mócsingot keresek.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Bihari Viktória
#8. 2011. augusztus 25. 22:38
köszönöm szépen :)
Tara Scott
#7. 2011. augusztus 25. 20:57
Látod? Mégiscsak megtudtuk Tőled, hogy mi már mindent megírtunk. He-he. Ötletes, remek vers nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok: Tara
dezsoili
#6. 2011. augusztus 23. 17:54
Már megint remekeltél. Nagyon jó, gratulálok, Ili.
Bihari Viktória
#5. 2011. augusztus 23. 17:04
köszönöm srácok :)
Answer
#4. 2011. augusztus 23. 17:01
Nem féltelek, találsz témát, ha kell!
Szeretettel answer
janos
#3. 2011. augusztus 23. 16:25
Sokat megírtak de mindent nem, a míg ember, állat és mindenféle gyönyörűség születik addig a költőnek is lesz mondani valója. A természet mind ezt megoldja. És nem lesz ''Megfáradt költő''
Meg vigasztaltalak?
Puszi! János És Gratulálok!
Balage
#2. 2011. augusztus 23. 16:19
Tetszett.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek