A magyarok tündöklése(?) és hanyatlása

Enyhén cinikus irónia

 

Egyszer voltak, hol nem voltak, voltak egyszer ezek a magyarok. Hát ezek aztán fura egy népség voltak, és bár nem voltak furábbak a japánoknál (többek között nem volt használtnőibugyi-automatájuk), mégis kiválasztottnak hitték magukat. Hogy ki, és mire választotta ki őket, annak csak Isten a megmondhatója, a magyarokat ez mindenesetre nem zavarta semmiben.

A magyarok a Kárpát-medencében éltek, ez biztos. Hogyan kerültek oda, és mit kerestek ott, és miért ott, erről a magyaroknak annyi elméletük volt, hogy még egy sokat látott vatikáni levéltáros is összeborzolta az orrát azok hallatán, és csak annyit mondott: hm. A lényeg az, hogy ott voltak, és csuda dolgokat műveltek, mikor épp nem portyáztak, ártatlan szüzeket erőszakoltak meg, vagy épp hazatértek, hont foglaltak. Megvolt nekik mindenük, amire szükségük volt, bőség a vizekben, szép termés a földeken, és az angol tudósok szerint szerették a szexet is, legalábbis a népesség 53%-a, de ahogy az angol tudósok kihaltak, ez az elmélet is odalett.

Történt aztán egyszer, hogy pár magyar összeállt, kissé összekaszabolták magukat, és (ismét/először/tökmindegy) bevonultak ősi földjükre. Voltak szomszédok is, de azok akkor még nem sok vizet zavartak, csak kicsit később.  Akkor viszont már jó nagyot, lett is balhé, meg koronázás, meg jöttek lovagok, épültek templomok,  ilyesmi. Meg többek között néhány régi öreg pálcás (ún. táltosok) rendkívüli felháborodottságának adott hangot valami átok képében, ami úgy szólt, hogy legyen a magyarok között széthúzás, és viszály. A magyar viszont, mint mondottam, fura egy népség volt, idomultak is, nem is, és nem hitték el, amit kimondtak rájuk, pedig az még több mint ezer évig elkísérte őket, ez nyilvánvalóan kiderül, amint követjük a történelmüket. A magyar, akármilyen csodásan ragyogó gyémánt volt, egy csetlő-botló önjáró fénykészülékhez már jobban kezdett hasonlítani.

Innentől kezdve a magyarnak sose volt nyugta, és pár száz év alatt felvett bizonyos kulturális sajátosságokat is, mint a töltött káposzta, és a jajgatás. A töltött káposztát mindig a szomszéd tehenéből készítették, erre forrásmunkául szolgált Kovács Jenőné: Disznótoros marhából című ősműve. Ahhoz képest, amilyennek egy eredeti magyarnak kellett volna kinéznie, nagyon nem úgy lett. Érthető is valahol, mert jöttek mentek a medencében mindenféle népek, akik szerették a magyar lányokat nagyon, meg voltak , akik csak kolbászért ugrottak át, tehát mindenféle jöttment, vagy hogy mondják.

Ezek a magyarok mindenféle fura utat jártak be, bandáztak itt-ott, nyilaztak, kardoztak, ágyúztak, meg őket is rendesen, volt mindenféle hadakozás, büszkék is voltak a dicsőséges veszteségeikre, sokszor történt velük, meg rendszeresen emlékeztek is rá, idővel egyes szomszédok még azt is elérték náluk, hogy mások miatt is ők szégyenkezzenek. Majd egyszer valami nagyobb csetepaté miatt mindenki utálni kezdte őket, és asszondták nekik, elvesszük a földjeidet, és jól el is vették tőlük, előbb egy jó nagy részt,majd apránként a többit. Addigra a magyarok már annyira elbirkultak( elfásultak), hogy a régi török kardot is németül húzták ki a vérzivataros testükből, és csak néha-néha villant fel bennük elvesztegetett ragyogásuk. Így csak felhörrentek, aztán jónapot.

Akkoriban már nagyon rájárt a világra is, de a magyarokra annál inkább. Volt még pár nagy csetepaté, sírás-jajgatás, vörösáradat, egyebek, és a várva-várt felemelekedés ábrándja. De idővel annyit susogtak a magyar fülébe, hogy már alig-alig hitt el valamit.

Végül, mint az előrelátható volt, bekövetkezett a krízis időszaka. Addigra a jellemző magyar sajátosságok  megerősödtek, és új hajtásaik keletkeztek. Az egyik ilyen egy fertőzés, ami nem jellemzően magyar, az ún. mégtöbb betegség. Ez a betegség rágta szét a Földet. A modernkori tudósok által elnevezett döbrögi betegség viszont csak a magyarokra volt jellemző. Főbb tünetei az igen erős csontozatra kialakult vastag szigetelő réteg, mérhetetlen arrogancia, és a parazita életmód. Közben népdalokat énekel a beteg, és remekül érzi magát, kivéve ha épp fél valamitől.

A másik fura változás a magyarok értékrendjében következett be, nevezhetjük akár kettős mércének is. Ehhez fontos tudni, hogy a modernkori magyar nagyon szeretett lopni, valamiért a legtöbbjükben ellenállhatatlan vágy volt ezirányba. Régi feljegyzésekben akadtam erre: „ A turista magyart, ha izgatottnak látod, főleg a szálloda folyosóján, bevásárlóközpontokban, és piacokon, azért van, mert még nem lopott. Ennek két oka lehet, nem tudta eldönteni még, hogy mit, vagy be van fosva. Ha nyugodt magyarral hozott össze a sors, biztos lehetsz benne, hogy a csomagjában ott lapul legalább egy nagy fehér törölköző, amit a szállodai szobájából lopott el. Nemhiába, a magyar ne lopj kifejezést egész Európában ismerik.... Ha összehozott a sors egy magyarral, légy rendkívül óvatos! Könnyen a bizalmadba férkőzik, és támad."(Allan Bromthart: Miért kerüld el a magyarokat) Ennek fényében a kettős mérce érthető. Ugyanis a magyar nem szerette, ha a vezetői lopnak, pedig azok loptak, és tőlük. De lopott a nép is, csak ugye, az megélhetési lopás, amolyan nemzeti virtus, az más, teljesen más. Eszébe se jutott a döbrögi betegség, és a mégtöbb betegség, csak azt gondolták, amit kicsiben szabad, nagyban nem. Meg pont fordítva. Ezidőtájt már minden lelkiismeretfurdalás nélkül rá lehetett mondani a magyarokra, hogy hülyék.

 Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarok nem tudnak kommunikálni sem, talán ezért is találták fel a kuktát, már ha valóban ők voltak, mert , hogy szavam ne feledjem, a magyarok nagyon szerettek mindenfélét kitalálni, lustaságból is, meg kényszerből is. A magyarok elkezdtek egyre bizalmatlanabbak lenni, és ez egy rendkívül erős betegségnek bizonyult. Képzeljétek el, hogy például egy magyar mondott valamit egy másik magyarnak, amaz már azon gondolkozott, mit is akart valóban mondani emez. Hát ennyire hülyék lettek ezek a magyarok.

Nem nehéz megmondani, mit lett a vége, de hogy nyitva hagyjam a lehetőségeket, a jó választ elrejtem három lehetséges befejezésben.

a, A magyarok felébredtek, erőt merítettek dicsőséges hamvaikból, félresöpörték a sok hazugságot, felülemelkedtek saját esendő természetükön, és rossz szokásaikon, megnemesedtek, újra elfoglalták a hazát(főleg angolul beszélő magyarok telepedtek vissza először), és már épp elkezdtek volna boldogan élni, és szolgálni mások felé, mikor baleset történt a nemzeti atomerőműben, és a magyarok eltűntek egy bazi nagy gombafelhőben.

b, A magyarok megbánva a sok hazugságot, lopást, méltatlanságot, amit önmaguk, és mások ellen követtek el, megkövették magukat,majd megtértek Teremtő Istenükhöz. Azóta se jöttek vissza.

c, A magyarok tovább folytatták azt, amit addig is. Idővel annyira mérgező lett a leheletük, hogy ha két magyar találkozott, és beszélgettek egymással, valamelyik meghalt , ez biztos, de leginkább mind a kettő. Felbátorodva ezen a szomszédjaik, látva mi megy ott, elkezdték odahányni a saját trágyájukat, az szagban már úgyse számít. Így végül az magyarok egy hatalmas szarkupac tetején - egymást mérgezve- igen hamar kihaltak.

Mert így megy ez.


 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek