A kórházban

Majd én megmutatom!



Amikor férjhez mentem, illetve férjhezmenetelem előtt repdestem a boldogtól, hiszen nyolcan voltunk barátnők, évfolyamtársak az egyetemen, és én köttettem elsőnek be a fejemet, csak akkor még nem tudtam, hogy az agyamat is.
Nem sok kellett a ködfátyol szertefoszlásáig, még az esküvő napján megtudtam az igazság egy részét, de hol volt még a többi?!
Csak röviden kleptománia, hazudozás, önzés, börtönbüntetés már mögötte volt.
Ekkor jöttem én a „magas" filozófiámmal. Majd én megmutatom! Megváltoztatom a férjem, akitől gyereket vártam, megszültem, és én akkor ismét a fellegekben jártam.
Nos jött a „megváltoztatlak" korszak. Ellopott valamit azoktól, akiknél látogatóban voltunk, szépen visszavittem, mert ő nem akarta, és elnézést kértem. Igaz égtem, mint a rongy a szégyentől, de ez egy módszer, gondoltam én.
Az ital is benne volt a pakliban, gondoltam veszek, és odahaza tartok, majd nem megy a kocsmába. Itt is csütörtököt mondtam. Otthon is elfogyott az ital, meg a kocsmaajtó is érdekes, de mindig nyitva volt.
Na megállj te csúfondáros! Fogtam magam, és elmentem abba az egyetlen kocsmába, ahol akkor éppen laktunk, és leültem egyedül egy üres asztalhoz. Persze hogy megláttak az ivogató cimborái is. Mi lett a vége? Küldtek nekem italt. Megkérdeztem ki küldte, mire a válasz: a férje. Fogtam az italt, visszavittem az asztalukhoz, elébe tettem ezzel a szöveggel: még úgy sem ittál eleget, ez is jó lesz a többi után. Kenyeret meg el ne felejts hozni, mert nincs egy falat sem odahaza. Az eredmény: az árokparton is jót lehet aludni kenyér nélkül.
Álláshoz juttattam, mivel tanárra szükség volt, megzsaroltam ( ma már bánom és szégyellem) az igazgatómat: maradok, ha Vanja is kap állást. Kapott. De még milyen jót! Pénztáros lett. Azt hittem, talán most megjön az esze. Bizony megjött! Annyi pénzt sikkasztottak egy hölggyel, hogy a végén börtönbe kerültek.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Csődöt mondott az én módszerem minden téren. Kénytelen voltam belátni: Kutyából nem lesz szalonna.
Elváltunk nagy kínnal.
Visszajöttem Kishegyesre dolgozni. A lányom cseperedett. A nagymamának megengedtem, hogy elvigye magához, és ott legyen két hétig is, hiszen :nagymama.
Mikor három évét betöltötte a kislányom, megkértem ex anyósomat, a börtönbe ne vigye a gyerekemet. Korai lenne megtudnia, hol az apja. Az ígéret megvolt.
Hazahozta a kislányt, kicsit beszélgettünk, és elment.
Hogy volt a nagymamánál? - kérdeztem.
Utaztam ám vonattal is. Messzire. Mondta a Bakona ( így nevezte a nagymamáját. Jelentése becézett nagymama). Megyünk a kórházba, mert ott a tata, beteg. (Beteg ám agyban, gondoltam, de nem mondtam). Képzeld anyu, még pizsama is volt rajta, olyan csíkos.
Tudom kislányom, a „betegek" csíkos pizsamát hordanak.
Nem szóltam semmit sem a volt anyósomnak, amikor legközelebb jött a kislányért.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#16. 2012. július 9. 20:59
Drága Answer,
köszönöm az elismerést.
Kérlek szépen. kívánj még hűvösebb napokat, mert nálunk negyven fokot is meghaladja a hő, ahova beszorul a nap.
Meleg öleléssel: Mara
Mara
#15. 2012. július 9. 20:55
Drága Fer-Kai, valahol igazad van, csak ne felejtsd el, egy szerelmes asszony hisz abban, hogy a férje leveti a "farkasbőrt" a kedvéért. Bizony, kudarcra van ítélve a :majd én megmutatom,mert naivan hiszel abban, ami a te családodban természetes jelenség volt, van a becsületesség.
Köszönöm elgondolkodtató, inkább igazából bölcsen a tényekre rávilágító hozzászólásodhoz.
Szeretettel: Mara
Answer
#14. 2012. július 7. 18:54
örömmel olvastalak!
Hűvösebb napokat kívánva ölellek: answer
Fer-Kai
#13. 2012. július 7. 16:51
Javítás: ...a hangsúly.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. július 7. 16:51
Fer-Kai
#12. 2012. július 7. 16:51
Sajnos (vagy inkább épp ellenkezőleg) a "majd én megmutatom" szinte mindig kudarcra van ítélve, ha az "én"-en van hangsúly.
Mara
#11. 2012. július 6. 20:29
Drága Csilla,
már régen elérte a sors keze, de nem éreztem sem örömet, sem haragot, sem megelégedést. Semmit.
Köszönöm, hogy olvastál: Mara
Mara
#10. 2012. július 6. 20:26
Drága Lyza,

őszinte leszek. Sajnáltam a volt anyósomat. A kislány a "kórházban" járt. Mint anya megértettem Őt. Sőt, ügyesen kioldotta a gordiuszi csomót :)))
Köszönöm a hozzászólást: Mara
Mara
#9. 2012. július 6. 20:23
Kedves Kató,
nem sokáig tartott a megváltoztatlak korszak, csak az a baj, hogy nem tanultam belőle.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Mara
Csilla
#8. 2012. július 6. 18:56
Egyszer mindenki elnyeri méltó büntetését, bár tudom, hogy ez nem kárpótolja a sok rosszat, ami történt Veled.
Lyza
#7. 2012. július 6. 15:45
Sajnálatos, hogy nem hatottak a trükkök...Még kellett volna egy kis befejezés...Pl... engem kapott el a "harciláz", amikor meghallottam, anyósom megszegte ígéretét... Szomorú história...Ölellek: L.
Juhász Kató
#6. 2012. július 6. 15:45
Drága Mara!
Őszinte együttérzésem.
Jobban jártál volna, ha őrzöd a függetlenséged, vagy keresed még jó ideig az igazit.
Bizony, minimális az esély arra, hogy kutyából szalonna legyen.
Mara
#5. 2012. július 6. 14:22
Drága Eliza Beth,

igazad van, nem érthető a mondat. Nem a kocsmában laktunk.
..elmenem abba az egyetlen kocsmába, ami akkor Székelykevén működött Azt hiszem így értelmesebb a mondanivaló.

Ha lehetséges, kérem a Szerkesztőt végezze el a kiigazítás.Előre is köszönöm: Mara
Mara
#4. 2012. július 6. 14:09
Kedves Gitka,

tudod drága a nagymamát már nem akartam megváltoztatni.:))))
Szeretettel és köszönettel: Mara
Eliza Beth
#3. 2012. július 6. 12:20
Ajajjaj! Keserves sors! No igen, a kutya meg a szalonna...

Ezt biztosan így akartad írni?
"elmentem abba az egyetlen kocsmába, ahol akkor éppen laktunk"
Gitka_61
#2. 2012. július 6. 11:08
Jó a stílus. Tetszett a sok módszer..bár sajnálatos, hogy nem hatott. A befejezés elég kurta...

Gitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek