A JANCSI ÉS JULISKA - VALÓDI VÁLTOZAT

Mivel engem Jancsinak a feleségemet meg Juliskának hívnak, kedves Juhász Kató szerző társunk férjének, Istvánnak a kedvéért megírtam megismerkedésemet feleségemmel, fogadjátok szeretettel...

 

 

Az ismerkedés röviden, 1975 tavaszán történt, amikor nyílni kezdtek a virágok a mezőkön és a réteken. Egy közös otthonban laktunk albérletben, és minden nap egymásra tekingettünk titokban. Megfigyeltem, hogy a szőke kislány, aki még csak tizenhat éves volt, nagyon kihívóan viselkedett, mint egy fiúgyerek. A fiúk között volt mindig, azokat a sportokat űzte, amit mi, általában birkóztunk, de ő is ott volt. Ez a fiús, közvetlen viselkedése engem egyre jobban elvarázsolt. Abban az időben tizenhét éves daliás legény voltam, de nagyon gyáva a nők szem pontjából, annyira, hogy ha egy szobában bent kellett volna maradjak egy nővel, biztos, hogy sírni kezdtem volna. Nem tanított meg rá senki, miként kell meghódítani, de szívemben tudtam azt, hogy a csoki, a virág, a kedvesség az hatásos. Egy szombat este összegyűltünk az egész nagy bentlakás fiataljai, akik vagy harmincan voltunk össze-vissza, és egy nagy bulit szerveztünk. Volt egy tangóharmonikám, és pontosan tudom, hogy ezt a számot játszottam rajta: „Szép-Szép A Szerelem";  a többi srác meg ugrált, mint akit a villanyáram megütött. Táncolt Juliska is, és ahogy forgott a pasasával tánc közben, mikor felém fordult ösztönösen kacsintottam neki egyet a jobb szememmel, nagy vigyorogva. A szünet következett, kimentem a teraszra, hogy kifújjam magamat, és egy cigarettával a kezében ő is utánam jött, persze ez egyfajta női trükk. De én örültem neki, bizalomkeltő volt. Odajött, megállt előttem, de egy fejjel magasabb voltam, mint ő, szembefordult velem, lábujjhegyre emelkedett, és megpuszilt. Akkor én voltam a legboldogabb srác, de a szívemben tudva, hogy egyben a leggyávább is, mint udvarló.

Elmondta, hogy ki ő, kapcsolata van, és hogy ha akarom, barátok lehetünk. Ezt megbeszéltük. A barátság fent is maradt, de egyre inkább vonzódás lett belőle, és - nálam legalábbis - nagyon hamar szerelem. Közben megismertem egy lányt, aki nem tetszett, de nem akartam bántani, szórakozgattunk ketten, de négy évvel idősebb volt, mint én, és mindig mással töltötte szexuális napjait, éjszakáit, engem mindebből kizárva. Hazudozott, és így ez a kapcsolat hamar véget ért anélkül, hogy valamit legalább tanultam volna szexuális alapon tőle. Juliskával találkozgattunk, csak mint barátok, de titokban dolgozott a fantáziája neki is. Én már szerelmes voltam belé, és nem mondhattam el neki, ha már barátok vagyunk, így csendben szenvedtem, mikor jött, és mondta, hogy hova megy, mit csinál, vagy éppen csinált. Féltékeny is voltam, szex-analfabéta is, és szomorú. A napok teltek, és egyre többet voltunk együtt. Lassan, de biztosan, elindult a baráti kapcsolat egy másik dimenzió felé, ami szép és csodálatos volt. A kapcsolata Juliskának két irányba szakadt, és egyre kevesebbet találkozott az akkori kedvesével. Pedig ő mindent megadott neki, és gyáva sem volt, de a sors minket egymásnak teremtett, szoros lett a kapcsolat kettőnk között.

Nagyon sokat veszekedtünk, féltékeny voltam, buta a szerelemben, ügyetlen, kértem szakítson a másikkal, vagy én, vagy ő. Ez a kérésem bizony nagy döntés elé állította, most már a hozzám is tartozó Juliskát, és őszintén, hogy még a neve is a mesében szereplő név, nagyon élveztem, és ragaszkodtam is hozzá, hogy ő már bizony az enyém lesz, bármit is kell tennem érte. Három hónap telt el, és mi még mindig csak puszilgattuk egymást, összebújtunk, a testének melege sokszor tündérországba szállított a fantáziálással, de félelmem, gyávaságom, mindig uralkodott érzelmeimen. Pedig mostanra már olvasgattam dolgokat, és készültem a nagy napra, de csak ennyi. Ha ő éjszaka hazament édesanyjához, akkor én este imádkoztam Jézushoz, hogy el ne vegye tőlem, és ne engedje a barátjának, hogy meghódítsa őt. Olyankor - egyedül - nagyon bátor voltam, és komolyan elhatároztam, na holnap, ha jön, bizony összeszedem a bátorságomat, kifejezem neki szerelmemet, és mindent elkövetek, amit egy férfi meg kell cselekedjen. Igen, de a sötétben, egyedül a szobámban könnyű volt btornak lennem, mert szavaimat senki nem hallotta, csak az én agyam lüktetett izgalmamban, tervezgetés közben. Nehéz egy ilyen tudatlan fiatalnak áttörni ezeken a megpróbáltatásokon, beszélni; képzelődni azt tud, igen, cselekedni kevésbé. Azért is szégyelltem magam előtte, amikor összebujtunk, és mint természetes jelenség, merevedés állt be nálam, és én tudtam, hogy ő ezt érzi, csak azt nem tudtam, hogy neki is pontosan olyan szüksége van-e rám, mint nekem rá. Ezek a gondolatok jártak-keltek az agyamban, de amikor közel kerültem a lényeghez, mint aki pánikrohamot kap, csak kínoztam magamat is és őt is. Amint így teltek a napok, egyszer csak megérkezett a barátja, akivel azelőtt járt, és hívatta, hogy menjen ki, mert beszélni szeretne vele. Na, gondoltam magamban, itt a vége, nem tudva azt a titkot, hogy Juliska pontosan a gyávaságomért, a szüzességemért, és minden fajta butaságomért kedvel. Kiment az útra, összeölelkeztek, kétszer megcsókolták egymást, a srác kézen fogta, és sétálni kezdtek a bentlakás előtt áthaladó úton. Összeszorult szívvel, remegő gyomorral, és el nem tudom mondani milyen érzésekkel néztem végig, amíg a járdán tovahaladnak. Megmondom, nagyon rossz érzés volt. Láttam, amint beszélgetnek, integetnek, megpuszilják egymást, és döntenek, hogy mi legyen most? Gyerekes ésszel felfogva az egészet, az igazságtalanságtól az én részemről, hogy ebbe a helyzetbe hoztam őket, sírni kezdtem. Nagyon bántott, amikor láttam az emelet ablakából, hogy mennyire civilizáltan beszélik meg a dolgot. Visszafelé indultak, Juliska meglátott, amint az ablakból figyeltem őket, és intett, hogy menjek le. Természetesen nem mentem. Valami azt súgta, hagyjam őket sétálni, panaszkodni egymásnak. Visszajöttek a bejárati ajtó elé, összeölelkeztek, még két csók, és a srác lassú léptekkel elindult a Csíkszereda-i vasútállomás irányába. Meg-megállt, visszanézett, és könnyekkel teli szemekkel tűnt tova az úton, amíg el nem nyelte a messzeség. Juliska bejött, szorosan átölelte a derekamat, amit persze én is gyengéden viszonyoztam. Sokáig sírtunk így egymás karjaiban, majd csak ennyit mondott, hogy:

- Ő elment! Örökre elbúcsúztunk, soha többé nem fog zavarni. Én téged választottalak. Csak annyit mondott nekem, hogy: ''Légy boldogabb vele, mint velem voltál'' - ezt mondta nekem Juliska. Megnyugodtam. Nagyokat sóhajtozva telt el a délután, de tudtunk egy dolgot, azt, hogy most már egymáséi vagyunk. Éjszaka mindenki a szobájába aludt, és nyugodtan átgondolhattuk a nap eseményeit, és hogy vajon helyesen döntöttünk-e?

Majd semmit sem aludtunk, sem én, sem Juliska, szomorú eset történt, ha szívvel-lélekkel átgondoljuk. Eltelt egy hét, addig vigasztaltuk egymást amíg végül egyik délután minden szégyent, félelmet, gyávaságot félretéve ágyba bújtunk.

A sztori, ami itt elkezdődött, az minden elképzelést felülmúlva zseniális volt, azon a délutánon megjött minden bátorságom! Mivel mindenki dolgozni ment, csak ketten maradtunk a szállóban: Jancsi és Juliska. Bevallom minden nagy szeretet és bizalom mellett is csak ő volt a bátrabb és nem én. Fogalmam sem volt arról, miképpen kezdjem meg a lényeget. Melyik ruhadarabját vegyem le minél hamarabb? Szemébe merjek nézni vele, vagy ne? Akkor nem tudtam, de hát most már tudom, egy Nő nagyon intelligens személyiség, és segít, még ha fiatalka is. Most már nincsenek komplexusaim, jaj de jó! És nekifogtam a tudományom bemutatásának. A fejemet a válla mögé dugtam, hogy ne találkozzon a tekintetünk, és megcsókoltam a nyakát, utána, a melltartó következett... volna, de nem tudtam kigombolni, honnan a fenéből is kellett volna tudnom, és izgalmamban le szakítottam, persze az ügyetlenkedésem miatt. Tovább aztán kicsit könnyebben kezdett menni, és fel is bátorodtam, látva, hogy nem harapott meg senki és semmi. Lassan, és nagyon óvatosan rácsúsztattam tenyeremet a forró, szivacsos, kövérkés melleire. Azt az érzést leírni én nehezen tudom, a gyomoridegem és szexvágyam egyszerre felerősödött, és közben még mindig sírógörcsöm is volt az érzéstől. Azt hiszem a vérnyomásom akkor változott krónikussá, és azóta sem állt be normál értékére. Sokat gondolok rá, az első érintkezésemre női testtel. Még lélegezni is alig mertem, és mindazon törtem a fejemet, hogyan tovább? Egy-néhány pillanatra leblokkolt az agyam, és nem tudtam tovább siklani az érzésekkel a mámor kráterében. Ekkor jött a segítség, és Juliska egy nyugodt mozdulattal kicsi sárga színű bugyiját hidegvérrel letolta magáról. Most már cselekedni kellett, de mit kell csinálni, mit..? hova..? hogy? Nem tudtam semmit, és valahogy nagy nehezen eltaláltam. Nagyon büszke voltam magamra. Tudtam, hogy most el kell kezdeni mozogni, de nem sok szükség volt rá, mert tíz másodperc sem kellett, azt hiszem és én azt sem tudtam mi történt velem.

Igaz, ezt is az ügyetlenség felsőfokán intéztem el. Egy zseninek mondhattam magam pillanatnyilag. Juliska kedvesen mosolygott, én pedig őszintén szégyelltem magam, hogy őt is és az ágyat is bepiszkítottam. A szégyen gyenge pírral vonult végig az arcomon, de benne voltam nyakig a cselekedetek közepében, visszalépni nem lehetett. A bátorságom lassan elárasztotta az egész testemet, és azon a délutánon, háromszor- négyszer mennyországban jártam de most már férfiasan. Nem is volt olyan ördöngősen nehéz megismerkedni a női test gyönyörűségeivel. Lezárult egy rész az életemben, a képzelődések tovatűntek elmémben. A félelem elpárolgott, a közös „munka" eredményesen végződött.

Röviden ez az ismerkedésem története JULISKÁVAL. Na meg a szüzességem elveszítése, amit őszintén bevallok nektek, pillanatnyilag sem, és azután sem bántam meg egyetlen percig sem.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#13. 2011. október 12. 09:07
Igen ez nagyon szép és egy boldogító, vallomás, ami igazólya, hogy a szerelemnek nincsen kórhatár megszabva.
Örvendek ,hogy lángra gyúlt a szíved István.
Gratulálok, és jó egészséget kívánok neked valamint hosszú életet párod mellett ,közösen eltölteni.
Ha valamit elmulasztottál Katóval szembe most pótolhatod. Sok szeretettel János
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 11. 23:45
janos
#12. 2011. október 12. 08:47
Kedves Zsuzsa!
Felépültem de nem sokára rá megint le gyengített egy virus aminek hatását még most is érzem.
Jó úton vagyok, a gyógyulás felé. Köszönöm kedvességedet.

János
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. október 8. 15:00
Juhász Kató
#11. 2011. október 11. 23:45
Kedves János!
Élménybeszámolód hatására férjem életében
először verset írt hozzám, 9 x4 sorban.Ebből az első és utolsó versszakot idézem, a többit
elküldi neked email-ben.
Hatvannyolc éves lettem én
A szívem nem szegény.
A testedtől lángra gyúlva
Szerelmes lettem újra.

Ötven év elszaladt,
Nyomot hagyott rajtam,
Kérlek, hogy így szeress,
Ahogy megmaradtam.
Döme Zsuzsa
#10. 2011. október 8. 15:00
Nem szorulsz mentegetőzésre, Jancsinak megvan a magához való esze. Szerencse, hogy ezt Juliska is idejében felfedezte.
Mostanában nem volt időm olvasgatni, s mikor utoljára itt jártam, betegségről ejtettél egy-két szót. Remélem, azóta felgyógyultál.
janos
#9. 2011. október 7. 07:47
Édes Eliza Beth!
Én elgondolkodtam rajta, hogy legyek őszinte vagy ne .De ha az ember annak, jött a világra nem tud változtatni rajta. Legalább a sok anyámasszony katonája félénk fiúk a nagy világban ha elolvassák tudni fogják,hogy mennyire jó és édes egy nő.
Nem idegesít egy kicsit sem, a gyávaságom valamint a butaságom, olyan fiatal voltam és Juliska is.
Puszi! János
,
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. október 6. 22:43
janos
#8. 2011. október 7. 07:36
Vannak még kedves Csaba csak megfontolni való, hogy írjak róla vagy ne. Köszönöm!
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2011. október 6. 18:56
janos
#7. 2011. október 7. 07:34
Kedveseim nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire jól érzem magam a mese megírása után.
A mi a bizalmat illeti semmi titkolózni valóm nincsen, irántatok sem a nagy olvasó közösség előtt.
Egy buta gyerek sikeres győzelméről szól.
Puszi!
János
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 6. 15:01
janos
#6. 2011. október 7. 07:30
Köszönöm balage.
Boldog vagyok a véleményednek.
János
Eliza Beth
#5. 2011. október 6. 22:43
Hűha! Szabad ennyire őszintének lenni? Jó, hogy a Tollalon szinte családdá váltunk, de bárki olvashatja a világon....
További boldogságot kívánok nektek, Jancsi és Juliska! :-))
Bedő Csaba
#4. 2011. október 6. 18:56
Ejha János, ez mán döfi! Maradt még titkod?
Szívesen olvasnám!

Minden jót kívánok!
Juhász Kató
#3. 2011. október 6. 15:01
Kedves János!
Mesét kértem tőled Jancsiról és Juliskáról, és
valóban meseszerű volt,ahogy beszámoltál
életed legfontosabb eseményéről. Őszintén
köszönöm bizalmadat. Írásod olvasása közben
drukkoltam neked, hogy a férfiasságod legyőzze gyávaságodat. Örömmel vettem tudomásul, hogy életed egyik legszebb élménye jól sikerült,
meggyőző volt a beszámoló. Kívánok neked
hasonló jókat a jövőre is. Gratulálok!
Szeretettel: István
Jánoskám, miközben olvastam írásodat,
többször leizzadtam, és elveszítettem az
olvasás fonalát, nagylányos zavaromban.
Lényeg, hogy győztél a másik udvarlóval szemben és megkaptad a z életre szóló jutalmat. Legyetek boldogok! Kató
Balage
#2. 2011. október 6. 14:23
Jani, te aztán meg tudsz nyílni...
Le a kalappal!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek