A hasznos kátyúk

A kátyúk is tudnak hasznosak lenni - erről szól a mese.


Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a panelházak véget érnek, és a park kezdődik, volt egy szép, hosszú út. A gépkocsik simán suhantak rajta, különösen, mikor lefelé jöttek, mert erősen lejtett. Mikor aztán leesett a hó, és ráfagyott az útra, a kemény fagy szorítani kezdte az úttestet.
- Ne szoríts, mert megrepedek! - jajgatott az aszfalt, de a fagy nem kegyelmezett neki.
Erős markával addig sanyargatta, míg vékony repedések jelentek meg a szilárd burkolaton.
Ezt még el is tudta volna viselni, de egymást érték rajta az autók, és a nagy nyomástól, rázkódástól a repedések egyre tágultak.
Idővel a kocsik kerekei mélyedéseket alakítottak ki az úttesten. Mikor megenyhült az idő, és elolvadt a hó, láthatóvá váltak a kis gödrök, amiket a fagy és a járművek súlya okozott. Az emberek, akik arra jártak, bosszankodtak, mert nagyokat nyekkent alattuk a kocsi, mikor belehajtottak. A kátyúk nagyon kényelmetlenül érezték magukat, mert állandóan csak szidták őket.
- Nem tehetek róla, hogy itt vagyok - szólt oda egyik a másiknak. - Igazán nem szeretnék az embereknek kárt okozni.
- Én sem - válaszolt a szomszédja, - de alig, hogy kimondta, jött egy mikrobusz. A kerekek súlyától a gödröcskében lévő sáros latyak egy arra haladó ember kabátjára fröccsent.
- Vihetem a patyolatba! - bosszankodott szegény.
A kátyú elszégyellte magát.
- Hasznos szeretnék lenni, addig is, míg jön a tavasz, és majd eltüntetnek innen.
- Minek létezik az, aki másoknak csak bosszúságot okoz? - kesergett a szomszédja is.
- Ne panaszkodj, azzal nem jutsz semmire - szólt át neki a harmadik, - a legnagyobb kátyú. - A túlsó szomszéddal egyetértek, hasznosítsuk magunkat!
- Ugyan, hogy lehetnék én jó valamire? - kételkedett a siránkozó gödör.
- Töltődjünk fel hólével, hogy szép, fényes legyen a felületünk. Várjuk meg a delet, mikor kevés autó jár, és szépen süt a nap.
- Mi lesz akkor? - kíváncsiskodott a tapasztalatlan társa.
- Légy türelmes. Csak annyit árulok el, hogy teljesül a kívánságunk, hasznosak leszünk.
Így is tettek. Mindhárom kátyú jól megtelt vízzel, s egyszer csak két kis veréb repült az egyik mellé. Szomjasak voltak. Hosszasan ittak a megolvadt hóléből, majd szóltak rokonaiknak is, akik a szomszéd ház eresze alatt tanyáztak, mert nagyon összetartó volt a verébcsalád. Legalább tízen kapták körbe a három kátyút, és miután szomjukat csillapították, fürödni kezdtek benne. A közeli bokron pihenő rigó megirigyelte a téli hidegben strandolókat, és párját is magával hívta a frissen felfedezett strandra. A verebek elmenekültek az erős csőrű feketerigók elől, átadták nekik a tócsákat. A két madár boldogan csapkodta magára a vizet, látszott rajtuk, hogy már régen vágytak rá, hogy ilyen szép, napsütéses időben megmártózzanak. Örömük nem tartott sokáig, mert a sarkon lévő magas fa tetején ülő őrvarjú is kíváncsi lett, mi vonzza az úttestre a sok madarat. Méltóságteljesen, lassan leszállt az út szélére, és ugrálva közeledett a kátyúk felé. A rigók ijedten reppentek fel, átadva a helyet erősebb madártársuknak. Az óvatos varjú körbejárta mindhárom gödröt, és hosszas gondolkodás után, mohón ivott az egyikből. Csak akkor repült el, mikor egy autós közeledett.
A három kátyú elégedetten összekacsintott.
- Nem vagyunk az emberek kedvencei, de látjátok, a madarak hasznosnak tartanak - mondta vigasztalásként a legnagyobb kátyú, társainak.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#9. 2013. február 3. 19:37
"Nincs olyan rossz, amiből valakinek haszna ne volna" - mondta mindig Édesanyám.
Így van ez a kátyúkkal is.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. február 3. 13:09
Answer
#8. 2013. február 3. 13:09
Kedves gondolat.
Bizony a madaraknak is szükségük van olyan helyre, ahol ihatnak.
Igaz ez a megsérült futóművű autó tulajdonosoknak vajmi kevés vigasz.
Gratulálok az íráshoz!
Juhász Kató
#7. 2013. február 3. 10:57
Köszönöm, kedves Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. február 3. 10:03
Juhász Kató
#6. 2013. február 3. 10:57
Örülök, hogy tetszett, kívánom, hogy ne kerüljön kátyú az utadba.
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. február 3. 00:50
Mara
#5. 2013. február 3. 10:03
Szeretettel gratulálok kedves Kató.
Jó volt olvasni írásod: Mara
Balage
#4. 2013. február 3. 00:50
Nekem nagyon bejött a meséd. Grat!
Juhász Kató
#3. 2013. február 2. 16:18
Kedves Eliza!
Nem is várható el, hogy az emberek szeressék a kátyúkat. Megértelek.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. február 2. 16:15
Eliza Beth
#2. 2013. február 2. 16:15
Kedves kis mese, de azért akkor sem szeretem a likakat :-))))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!