A harangvirág tündérei

Összekaptam magam, és írtam egy mesét. Nektek, szeretettel!

 

 

Ismeritek a harangvirág tündéreiről szóló mesét? Nem? Akkor jól figyeljetek, nekem is nagyapám mesélte. Történt egyszer, mikor emberek még nem éltek ezeken a tájakon, hogy a csodálatos szépségű harangvirágok tündérei közül ketten egymásba szerettek. Hogyan, ti nem tudjátok milyen volt akkoriban a tündérek élete? A Réz erdő és Ezüst pagony közötti réten harangvirágok nyíltak, egyik oldalon csupa lila, szemközt csak sárga virágok, míg az erdő szélén fehér színű harangvirágok nőttek. Minden száron sok kis virág integetett, s minden virágnak megvolt a maga tündére. Egész tündérnemzetségek lakták a rétet, lilát a lila szín tündérek, sárgát a sárgák és fehér volt a fehér tündérek ruhácskája. Napnyugtakor ébredeztek ők, a színpompás tündérseregek, és meghúzták kis harangjaikat a jóságos Holdanyácska tiszteletére, mikor az előbújt felhőfátylaiból. Az erdő és a rét rendjére a Hét Rőf Szakállú Öreg ügyelt, mikor fújjon Szél Úrfi, hány csepp könnyet ejtsen Felhő Kisasszony, ha szomorú és meddig érjen a szivárvány hídja, ha a Nap jókedvében elkacagja magát. Az Öreg szabta meg, hogy fehér színű tündér csak fehéret szerethet, nem keveredhetnek a színeik, mert ez már így volt azóta, mióta az első tündércsapat leköltözött a csillagokról.

Történt egyszer aztán, hogy a kelő Holdanyácska ezüstös fényében egymásra csodálkozott két tündér. Éppen fátylas táncát gyakorolta egy csipkebokor mellett a lila nemzetség legfiatalabb tündére, mikor kicsiny pókháló fátylát megakasztotta egy huncut tüske. Vergődött, siránkozott a csöpp tündérlány, de senki nem halotta a sírását. Egy szemfüles Katica, a Hétpettyes nemzetségből éppen a bokor alatt fényesítgette szárnyain a pöttyöket, ő kiáltott a tündérek felé segítséget kérve. Mert tudjátok, hogy van ez, tündérnek csak tündér segíthet. Elég az hozzá, hogy a fehér tündérfiúk legdaliásabbja éppen időben érkezett, és megnevettetve a csipkebokor huncut tüskéjét, kiszabadította a lila tündérkisasszonyt. Sokáig táncoltak, és kergetőztek a réten, aztán mire az aranymálinkó a hajnalt köszöntötte, minden tündér álmosan kereste a saját virágát, de jaj, a lila tündérlány nem követhette szerelmesét annak fehér virágotthonába. Másnap alig várták, hogy Nap apóka nyugovóra térjen, és ők újra találkozzanak. Egymást szépen kézen fogva, illedelmesen járultak a Hét Rőf Szakállú Öreg elé, de az nem teljesítette kérésüket. Hogyisne, azért van a rend, hogy azt minden erdő-mezőlakó betartsa. Keservesen sírt a kis tündérlány, csupa harmat lett hajnalra a rét, és bár összefogott értük a mező népe, senki nem tudott írt a bajukra. A kotnyeles Katicának, tudjátok, a Hétpettyes nemzetségből, támadt egy ötlete, és tanácsot kért barátjától, a legifjabb Holdsugártól. Ő, mint Holdanyácska legkisebb gyermeke, azt tanácsolta, telihold idején vigyenek anyjának egy szép ajándékot, hátha megesik a szíve a szerelemeseken. Igen ám, de mi legyen ez az ajándék? Aranyos futrinka összedugta fejét Katicával, és kitalálták. Kérjétek meg erdő-mező szorgalmas takácsait, a pókokat, szőjenek-fonjanak ezüst fátylat Holdanyácskának, annak biztosan örülne. Így is lett. Pók apó vezetésével elkészült a sál, és eljött az este, mikor Szél úrfi segítségével felrepítették az ég mélykék bársonyára. Gyönyörű lett a fátyol, szeme-szája elállt a csodálkozástól mindenkinek, aki csak megpillantotta, és úgy megtetszett a csillagoknak is, hogy sűrűn beszórták csillagporral. Mostantól engedélyezem, hogy a különböző színű harangvirágok tündérei egybekeljenek, szólt az ajándéktól meghatódva Holdanyácska. Nosza, még akkor éjjel megtartották a tündér lagzit a réten. Tizenkét válogatott tücsök húzta a talpalávalót, s a kis Katica is rongyosra táncolta a cipőit. Azóta virulnak mindenfelé szebbnél szebb színes harangvirágok boldog tündérekkel, és azóta díszíti az éjszakai eget Holdanyácska díszes csillagfátyla.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#14. 2011. szeptember 15. 19:36
Egyetértek, mindenben.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. szeptember 11. 15:23
katuska
#13. 2011. szeptember 14. 19:56
Ilikém! Ez aztán az ajándék!!!Na ez az, amit én nem tudnék. Szívből köszönöm!
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. szeptember 13. 23:34
dezsoili
#12. 2011. szeptember 13. 23:34
Annyira jó, gratulálok. Megajándékozlak, igaz nem ilyen jó, meg nem is frissen írt versemmel, de hasonló ötletből fakadt, bár nálam a harangvirágok nem szerepelnek. Fogadd szeretettel, Ili.

Dezső Ilona Anna: Esti kép

Mesébe illő esti kép
Borult elém az imént.
Egy aprócska fán,
Annak ágán ült a Hold.
Várt még, nem jött elő,
Csak némán figyelt,
Várt valakit, ki távol volt.
S hol senki se jár ez idő tájt,
Ott ezernyi fagyos kismadár
Csivitelte az est dalát:
Gyere már, miért késel
Tündöklő esti lány?
Hol maradsz ily soká:
Hisz, későre jár, jöjj,
Nemsokára leszáll az éj,
S nem lesz, ki várna rád.
Vőlegénye, a nyalka Hold
Virított, sikított a vágytól,
S egyszer előbukkant
Fehér ruhában a homályból
A legszebb menyasszony.
Tündöklött, csillogott,
Ezer csoda járta nászuk.
Hisz’ nem más volt a nő,
Mint a legnagyobb csillag,
A csoda-kék, égboltjából.
S akkor ott, egyszer a Hold
A legboldogabb volt a világon.
Answer
#11. 2011. szeptember 11. 15:23
Alcímhez: de jó neked Katuska, ha ilyen könnyen megy.
Márpedig igen, mert ez remek.
Nem vagyok "mesés", próbálom összeszedni magam egy írás erejéig.
Le kell írjam, a mese igenis NEHÉZ műfaj!
Neked nem jelent gondot!
Gratulálok!
Szeretettel: answer
Mara
#10. 2011. szeptember 11. 09:28
Élvezettel olvastam kedves mesédet. Szeretettel: Mara
Balage
#9. 2011. szeptember 11. 08:42
Tényleg nagyon jó mese.
Grat!
agnes-senga
#8. 2011. szeptember 10. 21:00
íSzenzációs. Nagyon tudsz mesét is írni. szeretettel agnes
Eliza Beth
#7. 2011. szeptember 10. 18:50
Katuskás. Ilyet én sem tudok. Jó, hogy keveredhetnek a tündérek.

(itt van egy javítanivaló:
de senki nem halotta a sírását
hallotta két l-lel)
Juhász Kató
#6. 2011. szeptember 10. 18:38
Nagyon aranyos mese.
Tündéri lehet a lila, sárga, fehér harangvirág
látványa a réten.
Zsó
#5. 2011. szeptember 10. 16:31
Katuska örömmel olvastuk mesédet. Olyan igazi, lányos mese. Színes és olvasmányos.
Gratulálunk! Laura és én (az ő véleménye alapján tesztelem a meséket)

Ölelünk!
Gitka_61
#4. 2011. szeptember 10. 15:04
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, de sssszzzééééééépp!

Ettől biztos az nyugodt alvás a kis gyerekek és a nagy gyerekek, és a felnőtt gyerekek körében is.

Gratulálok neked hozzá! Nnah! Ilyet én nem tudok...

puszi! Gitta
Döme Zsuzsa
#3. 2011. szeptember 10. 13:01
Azt hiszem, a harangvirág tündérei hamarosan a fehér papíros megszállottjaival is jó barátságban lesznek. Kedves és szép mese.
janos
#2. 2011. szeptember 10. 12:27
És a mese író anyácska díszíti az oldalt egy guönyörűszép mesével.
Gratulálok!
Este olvassuk a gyerekekkel. Puszi, János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek